Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Fuksz Márta: A Tolna vármegyei hegyközségi artikulusok és a Szekszárdi Közalapítványi Uradalom hegybéli rendtartása 1839-ből
A SZŐLŐHEGYEK KÜLÖNLEGES JOGÁLLÁSA A szőlőbirtokokat különleges jogállás jellemezte a feudális korban. Egyrészt a földek előkészítése, a vesszők ültetése és a szőlő termőre fordulása miatt várni kellett 3-5 évet az adóztatással,17 másrészt a szőlőtermesztés nagy munkaigényű és szaktudást igénylő gazdasági ágazat volt. Szabad jogállása ennek köszönhető. A szőlőt a legszegényebb rétegek is szívesen műveltek, - ugyanis intenzív, kézi megmunkálásra lévén szükség - igavonó állat hiányában a szőlő és a belőle készített bor egy lehetséges megélhetési forrást, pénzbeli jövedelmet biztosított számukra. A szőlőbirtok nem tartozott az úrbéres állományhoz, tehát nem volt a jobbágytelek része. Bár a szőlőföldnek volt feudális tulajdonosa, de ezt a jogát korlátozottabban érvényesíthette. Nem vehette vissza korlátlanul a telepítésre átadott földet, ha már szőlő volt rajta, illetve ebben az esetben ki kellett volna fizetnie a rá telepített szőlő értékét. A szőlőbirtokosnak (lehetett akár nemes, polgár, jobbágy vagy zsellér) ugyanakkor vállalnia kellett a szőlő után járó szolgáltatások, terhek (hegyvám, kilenced, tized, ajándék) hiánytalan megfizetését. A szőlőföld jellegét tekintve inkább „bérleti viszony” állt fent a földtulajdonos és szőlőművelő között, mint - a jobbágytelkekre jellemző - személyes függőség.18 Ez a szabadabb jogviszony együtt járt azzal is, hogy a szőlőt sosem hagyhatták műveletlenül. Ebben az esetben 2-3 év felszólítás, pénzbeli bírságok kiszabása és várakozás után szintén kibe- csültethette a feudális földtulajdonos a szőlőtulajdonost gondtalanul kezelt birtoka és az elmaradt adók miatt. Gyakorlatilag bármilyen szövegváltozatok maradtak fent a különböző artikulusokból - tematikailag különböző témákat érintve - a művelés zavartalanságát és a föld után járó terhek maradéktalan teljesítését szabályozó cikkelyek sosem hiányoztak belőle.19 Mindezek megtalálhatók a Tolna megyei artikulusok között is. További előnyökkel is járt a szőlőbirtok. A tulajdonos és utódaik szabadon adhatták-vehették, átörökíthették és elzálogosíthatták szőlőiket, tehát mindenki tudott magának szőlőbirtokot venni vagy bérelni. Az ügyek menetét elsősorban évszázados jogszokások és az országos törvények határozták meg. Ezekbe a jogi eljárásokba a földesúrnak ritkán volt beleszólása. Egyes rendtartások hosszú pontokon keresztül elemzik az öröklés, az eladás, a szőlővel kapcsolatos peres ügyek lefolytatásának módját, de ezek a Tolna megyei rendtartásokból hiányoznak.20 A szekszárdi uradalom szőlőterületeinek nagysága és növekedése figyelemre méltó volt a 18. században. Az 1696-os kimutatás szerint megindult a felszabadító háborúk alatt kipusztult és a gondozás hiányában tönkre ment szőlők újbóli művelése. Ebben az időben már több mint 110 kapás szőlő után adóznak a szekszárdiak. Tíz év múlva pedig körülbelül 400 kapás szőlőt számláltak össze a Bartina-hegyen.21 A bor gazdasági jelentőségét felismerő és a szőlő- és bortermelést támogató uradalmi apátok (Mérey, Trautsohn, Rodt) vezetése alatt nagymértékben gyarapodtak a Szekszárd környéki szőlőhegyek. A 18. század folyamán a német telepesek több hullámban érkeztek a szekszárdi borvidékre, és természetesen magukkal hozták eltérő termelési ismereteiket is. A 18. század második fele a szekszárdi borvidék intenzív fejlődésének ideje volt. A szekszárdiak életét megkönnyítette, hogy az apátok, utánuk pedig a közalapítványi uradalom is adókedvezményt biztosított részükre. Mind a föld-, mind a szőlőhasználatért a termény egytized részét szedték be dézsmaként adóban (tehát a kilencedet nem) a szekszárdi termelőktől.22 17 Szekszárdon Mérey apát a szerződésben 3 évre kötötte meg az adómentességet a szabad jogállású betelepülő telepesekkel 1711- ben. SZILÁGYI 1990, 123. 18 ORTUTAY 1982, 87-88. Szőlőbirtoklás címszó. 19 ÉGETŐ 2001, 22. 20 Az elemzésnél részletesen foglalkozom vele. 21 HOLUB 1974, 29-30. 1 kapás körülbelül 200 négyszögöl szőlőnek felel meg. 22 SZILÁGYI 1990, 147. 470
