Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Fuksz Márta: A Tolna vármegyei hegyközségi artikulusok és a Szekszárdi Közalapítványi Uradalom hegybéli rendtartása 1839-ből
a történet- és néprajztudomány. Jogtörténeti szempontú vizsgálatukat disszertációjának résztémájaként Nagy Janka Teodóra végezte el és publikálta 2002-ben6. A teveliek 1829. évi hegyközségi szabályzata az országos levéltárban található. Említés szintjén utalt rá Éppel János Tevel történetének feldolgozása közben, de forrásközlő elemzése a mai napig nem történt meg.7 A szekszárdi rendtartás pedig még nem került elő. Jelen tanulmány célja a Szekszárdi-dombvidék, jelesen a szekszárdi uradalom fennhatósága alá tartozó területek szőlőhegyi rendtartásának vizsgálata és forrásközlő elemzése lett volna. A kutatás során szerettem volna a legkorábban kiadott szekszárdi hegyközségi artikulust megtalálni. Ez a törekvés meghatározta a kutatás időbeli keretét is. Jelen tanulmányban a vizsgálat felső időhatárát 1848-ban határoztam meg, tehát a szekszárdi uradalom feudális kori anyagaira koncentráltam. A kutatás előrehaladtával megváltozott koncepcióm. A téma szerteágazó problematikája miatt a kérdést csak tágabb társadalmi-gazdasági kontextusba helyezve lehetett értékelni. Alapvető nehézséget jelentett továbbá a forráscsoport feltáratlansága és feldolgozatlansága, illetve a szekszárdi uradalom anyagának a pécsi és a szekszárdi levéltár közötti megosztottsága. A szekszárdi uradalom történetében jelentős változás következett be a 18. század második felében a tulajdonviszonyok tekintetében. A szekszárdi apát, Rodt Ferenc 1775-ös halála után az uralkodó nem nevezett ki új apátot a szekszárdi bencés uradalom élére. A kamarai kezelésbe került uradalom bevételeit 1777-től az új tulajdonos, az Egyetemi Alap kapta meg. 1782-ben II. József a szerzetesrendek feloszlatása után a kamarai kezelésbe vett birtokokat kezdetben 10, majd 8 kerületre osztotta, melyek élén főtisztek álltak. A pécsváradi közalapítványi kerület felügyelete alá tartozott a volt szekszárdi apátsági uradalom,8 a pécsváradi, a (duna)földvári, a bátai és a bátaszéki uradalom9. Előbbi három bevételét továbbra is az egyetemi alapnak utalták, utóbbi kettőét a Collegium Theresianum fenntartására fordították. A birtokokat nem adták ki bérbe, hanem élükre közalapítványi (uradalmi) tiszttartókat neveztek ki.10 A főtisztek kinevezése ellenére a helyi viszonyokat ismerő uradalmi tiszttartók befolyása jelentős volt, illetve az erős kamarai irányítás miatt folyamatos levelezés állt fenn a főtisztek és a helytartótanács között. Ennek a közigazgatási átszervezésnek következtében a szekszárdi uradalom korabeli iratainak egy része a Baranya Megyei Levéltár Pécsváradi Közalapítvány Főtiszti dokumentumai közé került, míg másik része a Tolna Megyei Levéltár forrásait gyarapította.11 A HEGYKÖZSÉGEK ÉS ARTIKULUSOK FOGALMI PROBLÉMÁI A rendtartások kapcsán fontos tisztázni a szabályzatokat érintő fogalmi megnevezéseket. A „hegybéli helység’-nek, vagy ahogy az 1894-es törvény12 után nevezték, hegyközség-nek a szakirodalomban nincs pontos fogalmi meghatározása. Általános „munkadefiníciója” szerint az egyazon szőlő6 NAGY 2002,147-150; 2015, 60-67. 7 EPPEL 1984; 1988. 8 BORSY 2014,107-108; 113-116. 9 A pécsváradi közalapítványi kerületbe összesen 11 uradalom, rendházak, templomok, több kisebb birtok is bekerült. Területe Baranya, Tolna és Pozsega vármegyékre terjedt ki. BORSY 2014, 114. 10 SZILÁGYI 1990, 114. 11 A témához tartozó levéltári forráskutatás még nem végleges. A Baranya Megyei Levéltár Pécsváradi Közalapítvány Főtiszti irataiból átnézésre kerültek az árvaszéki ügyek, a szerződések, a Szekszárdi Uradalom úriszéki jegyzőkönyvei. A Szekszárdi Uradalom Fisca- lis irataiból 1749-1820 közötti időszakot tekintettem át, illetve a Tolna Megyei Levéltár Szekszárdi Közalapítványi Uradalom forrásait 1817-ig néztem meg. Ugyancsak átnézésre kerültek Tolna vármegye nemesi közgyűlésének iratai, melyhez a segédkönyvként használható mutatókat (1810-1832) vettem igénybe. Természetesen a kutatás még nem tekintem lezártnak. Jelen tanulmányban az eddig feltárt részeredmények összegzésére törekedtem. A levéltári források rövidítéseit a bibliográfiában tüntettem fel. 12 Az 1894. évi 12. törvénycikk előtt a „hegyközség" szó nem létezett. A kifejezés a törvényben jelent meg először, de sikeresen beépült a köznyelvbe, idővel kiszorítva az addig használt „helység, hegység hegybéli helység’ megnevezéseket. ÉGETŐ 2001, 29-30. A bátaszéki, györkönyi és szekszárdi rendeletekben szintén „helység’ kifejezés jelentette a szőlőbirtokosok közösségét. Én az egyszerűség miatt az 1894-es törvény előtti időszakra nézve is a hegyközség kifejezést használom. 468
