Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Balázs Kovács Sándor: „Pöstyénben sok nevezetes esmeretségeket tettem.” A tolnai köznemesség fürdőélete a reformkorban
útról, míg az ember a mulató erdő sarkához nem jut. Itt egy lejtő következik, mellyet elérvén, szeme előtt van messze földről ide vágyott utazónak a savanyúvíz egész ditsőségében. Balról a lemenetelnél vagyon mindjárt egy nagy udvarú vendégfogadó ezen alól az istálók, kotsiszínek, és ezeken ismét alól a patika, és fürdőházak...E forrást hosszas négy szögben veszi körül a sétálóhely, melly gyönyörű hársfákkal vagyon beültetve olly sűrűén, hogy a napnak tikkasztó hevétől a mulatók egészen mentve vágynak, mellyeknek a mulatási időben nyilván virágjok, kellemes szaggal töltik be a teret. A fák alatt imitt amott tsinos padok és asztalok vágynak kirakva, a fáradtaknak elfogadására, és a jádza- ni kívánók számára. A sétálóhely apró követskékkel van megtöltve, melly minden reggel tisztára kisepértetik...A mulató kert szélén épült nem régiben Játékszín is, melly egészszen ugyan még nem kész: de már a jádzásra alkalmatos és adatnak is benne játékok. Nyugatra vágynak a szállások, boltok, közönséges vendéglők két sorban, nagy utszát képezvén, többnyire emeletesek, jó ízléssel épültek, mellynek eleje hasonlóul hársfákkal vagyon beültetve. Ezen két sor épület között kell kimenni a hideg fürdőbe, mellyre mivel a Balatonban a nádasban vagyon épülve, hoszszú deszka híd vezet be. Méltó megemlítenem a mulató kertet is, mellyet az ide való nép Ánglus kertnek nevez. Ez hazai fákkal és tsemetékkel van béültetve, útjai mulattató tsavargásúak hol hegyre mennek fel, hol völgyre szállanak alá, és jól töltöttek. Néhol vágynak benne szürü nagyságú puszta helyek is, és az utak mellett nyugvó padok, Szép hely, de mivel jobbadán a Vénus madarai ebben tartózkodnak, lesvén a prédára: a jobb ízlésűek és erkölcsűek tsak a forrás mellett mulatnak..!’259 A Csapó család tagjai is minden füredi jelenlét alkalmával használták a savanyú vizet.260 Csapó Ida írta 1830-ban Bécsből szüleinek:,Vigasztalva értettem hogy Kedves szülőim az Füredi savanyó vízzel szándékoznak élni, nékem is ezen kút és a hidegfördők gondolom hogy hasznossak lehetnének, de már most az Uramat einem hagyni ígértem,"261 Id. Augusz Antal Szekszárdról 1828. július 28-án kelt levelében írta Csapónak: „Többnyire tiszteletem a Tettes Aszszont és a Kis aszszont, és kívánom, hogy a Füredi Édességek édes íze - soka a szép szájokba - és a Savanyo víz egésséges éltető Ereje soká marados, és tartós legyen Erekbe Inakba’.’262 Perczel Sándor263 Bonyhádról írta 1833. július 7-én kelt levelében: „Kívánom hogy leg jobb foganatu legyen a savanyo Víz és fördö, és hogy szerentsésen megérkeztek’.’264 259 OLÁH 1834, 51-96. 260 Bezerédj István írta Pozsonyból Csapó Dánielnek 1834. július 10-én: „Sajnálkozva értettem két rendbeli leveledbül - az elsőt ma hozta Pali - egésségeddel volt újabb bajodat - vigasztal még is a reménység hogy csak már megfordul - és a Füredi víz, mellyet ugye szabad igen szépen kérni, édes Danim! Te csak egésséged állapotját tekitve, és úgy mint ez kíványa szoros diétával, és alkalmaztatásoddal fogsz használni - visza hozza egészségedet. Nem kell mondanom menyire óhajtóm ezt mint erántadi szives szeretetembül, mind a köz tekintetébűl." - MNL TML Csapó család iratai - ifj. Bezerédj István levele Csapó Dánielhez Pozsony, 1834. július 10. 47. doboz 114. pali. 261 MNL TML Csapó család iratai — Csapó Ida levele apjához Bécs 1830. 38. doboz 36. pali. 262 MNL TML Csapó család iratai — id. Augusz Antal levele Csapó Dánielhez Szekszárd 1828. július 28. 47. doboz 114. pali. 263 bonyhádi Perczel Sándor, (Bonyhád-Csöcske puszta, 1778. november 2. - Bécs, 1861. május 10.): Perczel Gábor és jobaházi Döry Rozália nyolcadik gyermeke volt. A nemesi családokban, így a Perczelek közül is számosán választották a társadalmi felemelkedés lehetőségének a katonai pályát. Perczel Sándor pályaválasztását részben ez a kialakult gyakorlat, részben apja korai halála befolyásolta. 1793-ban, tehát mindössze 15 évesen a Vécsey huszárezred kadétja. 18 éves korában alhadnagy, majd hadnagy lett. Hét év alatt a harcokban tizenháromszor sebesült meg. Gyógyulását követően ismét ott található a harcolók között. Amikor azonban az áldatlan állapotban zajló téli harcok idején jobb lába is megfagyott, nem folytathatta többé a lovas katonai életet. Ekkor 22 évesen leszerelt és visszatért Tolna megyébe. 1800 októberében Tolna vármegye közgyűlésén a nemesi felkeléshez jelentkezett. Jelentkezését elfogadták és a második cohorshoz századparancsnoknak nevezték ki. Tolna és Baranya megyék táblabírája volt. 1801-től a család Bonyhád-börzsönyi birtokán gazdálkodott. Feleségül vette kajdachi Kajdachy Erzsébetet. Házasságukból 1801 és 1829 között 18 élő utód született, és közülük 16 megérte a felnőttkort. Jó gazdának bizonyult. Perczelnek olyan elismert szaktekintélye volt a dohány- termesztésnek, hogy a kor egyik legkiválóbb gyakorló mezőgazdája, Csapó Dániel is hozzá fordult tanácsért. Sem Tolnában, sem Baranyában nem vállalt állandó elfoglaltságot jelentő megbízatást. 1811-ben az inszurgensek utánpótlását biztosító bizottság tagja. 1826-tól táblabíró, majd 1831-ben az országos küldöttség által készített munkálatok vizsgálatára kiküldött megyei bizottság tagja. 1831. július 15-től a kolerajárvány miatt felállított központi kiküldöttség tagja, helyi elnöke Bonyhádon. 1836-ban a völgységi járásban nemesi összeírást végző kiküldöttség elnöke. Viszont 1832-ben visszautasította az alispáni jelölést, amellyel Baranya vármegye meg kívánta tisztelni. Nem vonult vissza teljesen a közélettől, hiszen 1848-ban a vármegyei közgyűlés az állandó választmány tagjává választotta. Ötéves özvegység után túl a hatvan éven, 1841-ben ismét megházasodott. Ettől kezdve egyre gyakrabban volt távol a birtokaitól. A telet rendszeresen Bécsben töltötte. 1849 után a birtok irányítását a politikától teljesen visszavonult Béla fiára bízta. 1861. május 10-én Bécsben halt meg, hamvait Cikón temették el apja és nagyapja mellé. - DOBOS 2001, 81-90; GLÓSZ 1991, 88. 264 MNL TML Csapó család iratai - Perczel Sándor levele Csapó Dánielhez Bonyhád 1833. július 7. 52. doboz 194. pali. 445
