Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Balázs Kovács Sándor: „Pöstyénben sok nevezetes esmeretségeket tettem.” A tolnai köznemesség fürdőélete a reformkorban
Uraságok, melly ha a’ mint már kevés híjjá van, egészen vidéknek mint egy újj tekintetet fog szolgáltatni;a savanyú vízzel élő Uraságoknak pedig kivántt jó alkalmatosságokat. A’ kútfő az előtt fedezetlen vala, de már most márványkővel van körül véve, és felül lévő vas róstélyozattyán lehet belőle a savanyú vizet meríteni; körülötte pedig a’ kő oszlopokon kívül, alkalmatos ülések készíttettek, tovább egynéhány (sic!) lépéssel van hasonló zár alatt a’ más kútfő, melly a mostani Füredi Doctoroknak állítása szerént sok vasat foglal magában; a’ mellett pedigfördő szobák. Ä külömbféle Úri vendégek számokra készültt épületeken kívül pedig killyebb sétáló helyek is vágynak, s’ nem tsak a’ betegeknek: hanem a’ magok mulattatása végett, nyárban ide útazni szokott Uraságoknak is kellemetes mulatási helyet szolgáltat. E’ kútfőnek tulajdonságairól lásd (a) Almanach von Ungarn. Rendtartásairól pedig Királyi Tanátsos Rátz Sámuel255 * Doctor, és Profeszszor Úrnak munkáját e tzim alatt: A’ borbélyi tanításoknak Ildik a darabja Pesten. 1794.”250 Magda Pál szerint: „Füred a Balaton m. közel Tihanyhoz: szomszédságában van ama híres és hasznos Füredi savanyú víz ésferdő, melly a Dunántúl lévő kerületben leg jobb. Részei. Erős általha- tó spiritus: vasas agy, melly az élőbbemtől fel oldoztatott, emésztő föld; sok alól hajtó só, melly igen keserű: kevés só víz. Haszna; megerősítő, feloldozó és meg emésztő ereje van; használ tehát a gyomornak és hasnak erőtlenségében, hideglelésben, májnak, lépnek, vesének anya méhnek meg szorulási- ban, hypochondriában, fekete epének; sárgaságnak s Fövénybántásnak nyavalyáiban a hószámnak rendetlen folyásában. Szolgál ezen vízferdőképpen is, és akkor a természetet meg erősíti és nyitja’.'257 Fényes Elek 1847-ben így írt Balatonfüredről: „Füred f. igen közel a Balatonhoz. Szőlőhegye igen erős, olajos, aranyszínű bort terem. De legnevezetesebbé teszi e helyet a helységtől csak egy óranegyedre eső Európaszerte híres savanyu víz forrása és fördő helye. Helyben a füredi víz, kivált nagy melegben igen erős, de messze vitetvén, erejét elveszti. Használ a vérköpésekben, vérfolyásokban, a gyomorerőtlenségeiben, a máj-, lép-, vesének megkeményedéseiben a hipochondriában, sárgaságban, a fövénynyavalyában, s az anyaméh betegségeiben. A forrást hosszas négyszegben veszi körül a sétálóhely, melly gyönyörű hársfákkal van beültetve. A mulató kert szélin nem régiben épült egy játékszín. A hidegfördőhöz, minthogy a Balaton nádasában van építve, egy hosszú híd vezet. Végre említést érdemel az úgy nevezett Angolkert, melly különböző fákkal, csemetékkel lévén megrakva, s több kanyargós, hegyen völgyön vitetett utaktól átmetszve, igen kellemes nyugvó helyet ad a fürdő vendégeknek.258 A füredi Savanyúvízben (ez a füredi fürdő közismert elnevezése a 19. században, a fürdőtelepet ezzel a névvel különböztették meg Füred falutól)) az ivókút mellett négy éven keresztül (1836 és 1840) között volt egy könyv, melybe mindenki beírhatta véleményét a fürdőhelyről. A panaszok elég ismerősen csengenek mai fülnek is: hangos a zene, rossz az étel, modortalan a kiszolgálás, kihívóan öltözködnek egyes vendégek. Volt, aki a táncterem leparkettázását kérte számon, más a szolgálókra panaszkodott, de a külföldi vendégeknek is akadt néhány keresetlen szava a helyiekre. A könyvet a fürdő üzemeltetői azért tették ki, hogy megismerjék a vendégek véleményét. E bejegyzésekből kiolvasható, hogy milyen társadalmi állású vendégek jártak fürdeni Balatonfüredre. „Füredi savanyúvíz, közel a Balaton partjához, egy meneteles völgyben, melly nem látszik meg az ms Rácz Sámuel (Pest, 1744. március 30. - Pest, 1807. február 24.): Orvosi tanulmányait Bécsben folytatta, oklevelet 1773-ban szerzett. Ezután Nagybányán működött, mint kamarai és tiszti orvos. 1777-től a Budára áthelyezett egyetem rendkívüli tanára, majd 1783/84-től kinevezték az orvoskar élettan tanárává, mely tanszéken haláláig adott elő. Helyettesként oktatta a belgyógyászatot (1785/86), az elméleti orvostant és állatorvostant (közegészségtan és törvényszéki orvostan együtt (1802/1803), valamint az anatómiát (1805/1806, 1806/1807). Nyilvános gyakorlatát a katonai kórházban tartotta, valamint széles magánpraxist folytatott. Híve volt a magyar orvosi szaknyelv megteremtésének és a magyar nyelvű szakoktatásnak. Elsőként írt magyarul élettan tankönyvet (A physiológiának rövid summája. Pest 1789.) elsősorban a nemzeti nyelveken (magyar és német) tanuló sebészhallgatók részére. A magyar, német és latin mellett otthonos volt a görög és francia nyelvben is. Az 1781/1782-es, az 1790/1791-es és az 1796/97-es tanévben az egyetem orvoskarának dékánja volt. Mária Terézia arany érdeméremmel tüntette ki, később királyi tanácsosi címet nyert, illetve Hont megye táblabírái sorába választotta. - barátikor semmelweis.hu/galeria/page.php?=14 Letöltés: 2016. szeptember 13. 256 VÁLYI1.1796, 699. 257 MAGDA 1819, 302-303. 258 FÉNYES II. 1847, 87. 444
