Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Balázs Kovács Sándor: „Pöstyénben sok nevezetes esmeretségeket tettem.” A tolnai köznemesség fürdőélete a reformkorban
hogy a fiatal leány társasági bemutatása ne játszott volna szerepet, vagy hogy ne lett volna motiváló a politikai véleménycserék lehetőségének megteremtése, a nemzeti identitás nyílt felvállalása, demonstrálása. Ha ehhez hozzágondoljuk, hogy a települést olyan tehetős emberek keresték fel, akik a gyógyító kúrákon túl élénk társasági életre - hogy azt ne mondjuk: szórakozásra - vágytak, akkor együtt a kép: a füredi Anna-bálok a nyár nagy mulatságát jelentették, később meg már „sikk” lett elutazni, erre az eseményre, a hölgyeknek itt pompázni kellett, és szükséges volt bemutatni az akkori öltözködés sokféle és bonyolult kellékét. Nem csoda hát, hogy a kosarakkal, dobozokkal, bugyrokkal zsúfolt kocsik valóságos tábort vontak a Horváth-ház, a Nagyvendéglő és a Gyönyörde - a fürdőépület - köré. Azt is tudjuk, hogy a bál jelentősége állandóan nőtt, néhány év múlva már három megye társadalmi eseményévé nőtte ki magát. Az Anna-bálokat Schlachta Etelka225 soproni leány írta le a leghitelesebben, amikor édesanyjával Balatonfüreden nyaralt 1841-ben. Az Anna-bál a mai napig úgy él a köztudatban, hogy igazán hazafias és ízig-vérig magyar esemény, ahol Magyarország kultúrája került a figyelem középpontjába. Azt hinnénk a mulatságon magyar zene, magyar ruha, magyar táncok és sírva vígadó népséggel lehetett találkozni. Etelka leírásából azonban kitűnik, hogy ez az esemény egyáltalán nem a hazafiság- ról szólt. A korszak divatos táncai és zenéi határozták meg az akkori Anna-bált. 1841. július 22-éről írta: "Bár sokkal több táncosnő volt tegnapnál, de megszaporodtak a táncosok is, s főleg szorgalmuk. Egy szép barna jurátus: Kupricz (Kupricz Imre226) minden második tournál lejte velem. Nagyon szép fiú. Első francaise-t Szekrényessyvel (Szekrényessy József) a második colonne-ban, ismét igen jól ment, s ennek végével a leggratiozusabb francaise táncosnénak, hallám magam körös körül nevezni! Bezzeg csak itt volnának Murray s Auerspergék - volnának vetélytársaim. Polkát ismét majdnem kizárólag Rónay Lajossal, néha különösen tapsra ismételtetvén azaz - a kétlnkey (Inkey Kázmér227 és Inkey Sándor228) Csúzy (Csúzy Pál229,) s Szekrényessy is megforgatának olyannyira hogy le sem 225 zajdeli Slachta Etelka Szekrényessy Józsefné (Temesvár, 1821. január 1. - Bp., 1876. február 20.): író, földbirtokos. Zajdeli Slachta Ferenc kamarai tanácsos és báró Hauer Terézia gyermeke. Liptó megyei régi magyar nemesi családból származott. Több irodalmi fordítása és kisebb novellája jelent meg álnév alatt. Apja 1837-es halálát követően anyjával Sopronba költözött, ahol férjhezmene- teléig élt. Férje a „kis Széchenyiként" országos ismertségű székelyhídi Szekrényessy József (1811-1877) Pest első közjegyzője lett. Felnőttkori naplói értékes forrásai a reformkor szegényes nőirodalmának. Szekrényessy Józsefné kilenc gyermeknek adott életet, köztük az első magyar úszó, első Balaton-átuszó, első magyar sportláp alapító, Szekrényessy Kálmánnak, a neves tárcacikk-író és vitorlázó Lajosnak, az edelényi kultúrmecénás földbirtokos Árpádnak és az író Margitnak. - KATONA 2002, 126-129. 226 endrődi Kupricz Imre (Veszprém, 1812: november 5.- 1886. augusztus 22. előtt): jogász. Elszegényedett szentkirályszabadjai katolikus, köznemesi családban született. Királyi ösztöndíjjal folytatta tanulmányai jelentős részét: 1826 és 1830között a székesfehérvári ciszterciekhez járt, majd a két humán osztályt a veszprémi piarista gimnáziumban 1830 és 1832 között végezte el. A győri királyi jogakadémián 1832 és 1837 között látogatta a két bölcsészeti és a két jogi évfolyamot. Jogi tanulmányok után, 1837-től ügyvédbojtár Pesten a Királyi Tábla mellett - főnöke Végh István volt -, egy év múlva letette az ügyvédi esküt. 1843-ban, Veszprémben megyei lajstromozó, 1847-től szolgabíró. A veszprémi Nemzeti Casinónak tagja, 1844-ben titkára, 1847 igazgatója. 1848. július 21- én közfelkiáltással választották Veszprém országgyűlési képviselőjévé. Az országgyűlést követte Debrecenbe. 1849. június 14-én, a veszprémi vásártéren népfelkelésre szólította a város lakóit, július 7-én a megye kormánybiztosává nevezte ki Szemere Bertalan. 1850. július 20-án halálra ítélték, majd kegyelmet kapott. A politikai életbe 1861-be tért vissza, amikor a veszprémi választókerület országgyűlési képviselőjévé megválasztotta, a Határozati Pártot támogatta. Későbbi életéről nincs adat, 1875-ben Sándor öccse halálakor, még élt. - PÁLMÁNY I. 2011, 498-499; VARGA 2014, 227 pallini Inkey Kázmér (Pallin, 1818. február 22. - Nagykanizsa, 1882. november 30): honvédőrnagy. Jogot végzett, majd 1840-ben a kapornaki járás szolgabírájává választották. Egyike volt a zalai liberálisok kortesvezéreinek. 1844-ben lemondott hivataláról, és birtokán gazdálkodott. 1848 szeptemberében lett a Zala megyei önkéntes nemzetőrzászlóalj, majd az ebből alakuló 47. zászlóalj századosa. A szabadságharcot ezzel a zalai zászlóaljjal harcolta végig, 1849 áprilisától - őrnagyként - annak parancsnoka volt. A császáriak büntetésül közlegénynek sorozták be, de váltságdíj ellenében hamarosan leszerelték. A kiegyezésig birtokán gazdálkodott. 1868-ban ismét őrnagyként vették fel az újjászervezett m. kir. honvédséghez. 1872-ben alezredessé léptették elő, és 1876-ban vonult nyugállományba. - tudastar.dfmk.hu/zalaiak?p=447 Letöltés: 2016. október 12. 228 pallini Inkey Sándor: földbirtokos, János és báró Majthényi Erzsébet fia, Vas megye főjegyzője. 1895. november 3-án Pozsonyban halt meg, 85 éves korában. Táblabíró. Publicisztikai dolgozatai jelentek meg - NAGY V. 1859, 245-246. 229 csúzi és pusztaszentmihályi Csúzy Pál (Becsehely, 1819. szeptember 1. - Bécs, 1850. január 26.): országgyűlési követ, honvédőrnagy. A nagykanizsai gimnáziumban tanult, majd jogot végzett. 1845 és 1847 között a zalai liberális ellenzék egyik legradikálisabb hangadója volt. Az 1847-48-as országgyűlésen Zala megye követeként vett részt, egészen 1848 augusztusától a Mura mentén állomásozó zalaegerszegi nemzetőrzászlóalj parancsnoka volt nemzetőrszázadosként. Szeptembertől az „első zalai önkéntes nemzetőri zászlóalj”, majd novembertől az ebből alakuló 47. honvédzászlóalj parancsnokává nevezték ki. 1849 januárjában már az Alföldön harcolt alakulatával. A tavaszi hadjárat során részt vett a isaszegi és Pest alatti ütközetekben, majd Buda ostromában. A császáriak büntetésül közlegénynek sorozták be. Halálhíre 1850 áprilisában érkezett meg Zalába. - ZALAI Életrajzi Lexikon 439
