Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Balázs Kovács Sándor: „Pöstyénben sok nevezetes esmeretségeket tettem.” A tolnai köznemesség fürdőélete a reformkorban
Maga ím a föld utal: Hogy „az anya emlőjéből” Fakad a legjobb ital. Hogyha emberfedezé fel: „Gyermek-ösztön” tette azt - Megtalálta anya keblén Bajaira a vigaszt.213 Az egészségügyi szakigazgatás kialakítása Mária Terézia egészségügyi programjának eredménye volt. A királynő 1752-ben elrendelte, hogy valamennyi megye egy olyan jól képzett orvost alkalmazzon, aki a megyeszékhelyen él, és amellett, hogy a szegényeket ingyen ellátja, a legfontosabb köz- egészségügyet érintő kérdésekben a megyei vezetés segítségére lehet. Ez lesz a személyi állomány, amely Magyarország valamennyi megyéjében elkészít egy összeírást. A Mária Terézia által elrendelt, és a Helytartótanács által kivitelezett, a megyei orvosok által az 1760-as évek elején elkészített összeírás mintegy 350 kisebb-nagyobb gyógyforrás számbavételét eredményezte. A gyógyvizek és gyógyfürdők számbavételét azután szabályozás követte, ennek nyomán és eredményeként Balaton- füreden 1786-ban megszületett a fürdők irányítását szolgáló igazgatási rendtartás. II. József 1784 januárjában adta a balatonfüredi savanyúvíz-fogyasztás szabályozásáról szóló rendeletét. Eszerint a széndioxidos savanyúvizet helyben ingyen is lehet fogyasztani, ám aki el akarta vinni, annak fizetni kellett érte. A vizet később Fons Acidularum Fürediensis néven, lepecsételt palackokban forgalomba is hozták.214 A balatonfüredi forrás mindez ideig ismert legkorábbi említése 1606-ból származik.215 216 Amikor Lécs Ágoston tihanyi apát figyelme 1740-ben a füredi partszegélyen - mintegy másfél kilométernyi távolságban a környező négy falucska összeolvadásából létrejött Füred községtől - fakadó, gyógyhatású, szénsavas „savanyúvizek” forrásvidéke felé fordult, megérlelődött benne az elhatározás, hogy megvesse itt egy gyógyfürdő alapjait, látva a távoli vidékről odasereglő gyógyulni vágyók kocsi- és sátortáborát. Az egyik forrás vizét faburkolatba foglaltatta, és föléje 1743-ban fából készült fürdőházat építtetett. A tóparttól alig kétszáz lépésnyire három szénsavas forrás buzgott fel. Az apátság hamarosan mindhármat forrásfoglalattal látta el, és védte a csapadékszennyezéstől. A három forráskút - a fokút, a középkút és a fürdőkút - vize csupán abban tért el egymástól, hogy szénsavtartalmuk különböző volt. A forrásoktól nyerte el a körülötte mindinkább kiépülő üdülőhely a „Savanyúvíz” nevet. A korabeli „Tudományos Gyűjtemény szerint a frissen merített füredi víznek kellemes, bor savanyú íze, sok buborékot hány, és oly kedves italú, hogy aki egyszer ivott belőle, azután mindég szomjuhozzékF16 A kristálytiszta, átlátszó, mérsékelten pezsgő és kellemesen csípős, savanyú ízű főforrás, vagy ivókút vizét mélyített négyszegletes hőmedence fogadja be, melyet négy oldalról kőpadok vesznek körül, s innen lépcsők vezetnek le a forrásmedencéhez. A sétatér közepén fakadó főforrás felett oszlopokon álló kúthoz magasodik, vitorláskakasán az 1788-as évszám olvasható. Az ivókút vizét orvosi javaslatra a légcsőhurutos, gyomor-, epe- és vesebántalmakban szenvedő betegek vették igénybe. A második vagy középső forrás vize abban tér el a főforrás vizétől, hogy nagyobb a vastartalma. A korabeli élelmes fürdőorvos javaslatára a forrás vizét az apátsági juhászat által szolgáltatott juhtej savójával keverve, a tüdő különféle megbetegedéseiben szenvedők gyógyítására ivókúraként vezették be. A gümőkór kórokozója valamennyi háziállatot is megtámadja, csak a kecskéket nem, mivel 213 GARAY II. 1886,105. 214 HALÁSZ 2015, 97. 215 ZÁKONYI1988, 77. 216 idézi: BODROSSY 2013,461. 436
