Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Balázs Kovács Sándor: „Pöstyénben sok nevezetes esmeretségeket tettem.” A tolnai köznemesség fürdőélete a reformkorban
szervezetük sajátos védekezésre képes ellene. Ez vezetett arra a gondolatra, hogy a tüdőbetegeket a kecsketej savójával kell itatni, abban bízva, hogy ezáltal szervezetük ellenálló képessége megnő. Ezt a gyógyszert a Helytartótanács is támogatta, ajánlva a megyének, hogy a fürdő környéki kecskeállományt nem szabad felszámolni, csupán a gyógyparkot kell óvni a mindent lerágó étvágyuktól. A fürdőn az apátság már korábban bevezette a savókúrát, amihez a tihanyi juhászat teremtett lehetőséget, mely bőségesen szolgáltatott tejsavót. A harmadik forrás vagy fürdőkút szénsavas vize az előbbi kettőtől kissé távolabb, a parkon kívül fakadt. Ezt használták fel különféle betegségek - reuma, izületi csúz, köszvény, isiász s a többi - elleni gyógyfürdőzés céljára oly módon, hogy vizét szivattyúval a közvetlen szomszédságában épült, úgynevezett ó-fürdőházba nyomatták fel, és fafűtéses kazánokban felmelegítve juttatták a fürdőszobák kádjaiba.217 Hamar elterjedt a savanyúvíz híre, egyre többen keresték fel, 1786-ban a két vendégfogadó mellett már 75 vendégszoba, 7 konyha és 120 lóra elég istálló volt Balatonfüreden. A 19. század közepén már hideg- és meleg fürdő üzemelt, megjelentek a vendégeknek szolgáltatást nyújtó vendéglők, kávéházak, szórakozóhelyek. Egyre nőtt a szálláshelyek száma, folyamatosan jöttek a vendégek, a város egyre szépült, s lassan fogalommá vált fürdője mellett színháza, majd az Anna-bál.218 1802-ben a bencés rend visszakapta korábbi magyarországi birtokait, s a tihanyi apátságban jegyzőkönyvet fogalmaztak meg a fürdőtelep szabályairól. A savanyúvíz-források körül az apátság fürdőépületein és fogadóin kívül a vagyonos osztály - a Koháry219, Zichy, Hadik220, Forgách és a szentgyörgyi Horváth család - egyre-másra építette fel magánépületeit, szálló- és vendéglátóhelyeit. A napóleoni háborúk idején a füredi fürdőtelepet a háborúban megsebesült vagy megbetegedett katonák gyógykezelésére vették igénybe. Ebben az időben - 1808-ban - egy jól képzett osztrák utazó, Michael Eissl járta Balaton vidékén, s ennek során meglátogatta Füredet is. Keszthelyen gróf Festetics György221 vendége volt, kinek vitorlás fregattján, a Phőnixen végighajózott a Balatonon Keszthelytől Kenéséig és lehorgonyzott a füredi öbölben is. Eissl a visszautat nem hajón, hanem Festetics gróf négylovas hintáján tette meg: „Festetics gróf négy tüzes paripájával gyorsan haladunk és csakhamar Almádi és Felsőőrs szőlős lankái repültek el mellettünk, majd Paloznak, Csopak és Arács után Füred fürdőhelyre értünk, ahol egy nagy vendégfogadóban szálltunk meg. Itt olyan élet uralkodott, amilyent már régen nem láttam’.’222 Leírja, hogy reggel kilenc óra körül a gyógyulni vágyók a szállóból a fasorban a gyógyforráshoz vonulnak, s annak gyöngyöző savanykás vizét poharazzák. A parkban a vendégekből csoportok alakulnak, néhányan az ott felállított játékasztalokhoz vonulnak kártyázni, mások az ivás után a bokorsorokkal és rózsacsoportokkal szegélyezett sétautakon az erdőcskében sétálgatnak. „A nagy szálló termében a gyakran százterítékes ebéd délután 1 órakor 217 BODROSSY 2013,461-462. 218 BARÓTI 1959.; LICHNECKERT 2013. 219 csábrági és szitnyaí gróf és herceg Koháry család: kihalt, régi magyar nemes család. Tagjai közül korszakunkban élt: Antal (1760- 1826). A hivatalos pályán komoly eredményeket ért el a közélet területén, nagyszámú fontos tisztséget töltött be. Volt császári királyi kamarás, belső titkos tanácsos, az aranygyapjas rend vitéze, főpohárnok, főkancellár, Hont megye örökös főispánja. 1815- ben hercegi rangot kapott az uralkodótól. Fiúutóda nem lévén, a család roppant vagyona és uradalmai egyetlen leányának, Mária Antóniának révén ennek férjére Szász-Koburg Ferdinánd hercegre szálltak. - PALLAS X. 1895, 664-666. 220 futaki Hadik család: Túróc megyei származású nemesi család, melynek több tagja a protestáns egyház és a hadsereg kötelékében tűnt ki. - PALLAS Vili. 1894, 497-498. 221 tolnai Festetics György, 1772-től gróf (Ság, 1755. január 1. - Keszthely, 1819. április 2.): nagybirtokos. A göttingeni tudós társaság levelező tagja. Valóságos belső titkos tanácsos. 1768-tól a bécsi Theresiánumban tanult, ahol építészeti rajzaival tűnt ki. Ifjúkorától 18 éven át a hadseregben szolgált. 1790 júliusában mint a Graeven huszárezred alezredese, néhány tiszttársával kérvényezte az országgyűléstől, hogy a magyar ezredeket Magyarországon állomásoztassák. Büntetésül Osztrák-Németalföldre vezényelték, ezért 1791-ben kilépett a hadseregből és keszthelyi birtokára vonult vissza. I. Ferenc a Zala megyei közéletben játszott ellenzéki szerepe miatt megfosztotta királyi kamarási címétől és kitiltotta az udvarból. 1792-ben gimnáziumot alapított Csurgón. Sokat foglalkozott a mezőgazdaság korszerűsítésének kérdéseivel, 162 ezer holdas birtokának jószágkormányzójául, a kor neves gazdasági szakíróját, Nagyváthy Jánost hívta meg. 1797-ben a magyarországi mezőgazdaság előmozdítására Keszthelyen gazdasági iskolát (Georgikon) alapított. 1817-től Helikon néven irodalmi ünnepségeket rendezett, melyekre a kor neves íróit és költőit hívta meg. - MARKÓ II. 2001, 665-666. 222 idézi: BODROSSY 2013,462-463. 437
