Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Balázs Kovács Sándor: „Pöstyénben sok nevezetes esmeretségeket tettem.” A tolnai köznemesség fürdőélete a reformkorban
nek fürdői voltak. Ezekben a világhírű fürdőkben gyakran nagy politikai és gazdasági sorskérdések dőltek el. Az ausztriai és csehországi fürdőket a magyarországi elit, vagyis arisztokraták, ipari- és kereskedelmi nagyvállalkozók, magas politikai állásokat betöltők is gyakran látogatták. Ezek a fürdők a birodalmi elit összetartozásának fontos színhelyei voltak.16 A 18. század második felében kezdett kibontakozni - döntően német nyelvterületen - a fürdőzés sajátos divatja. A Magyarországnál erősebben polgárosult osztrák és cseh vidékeken, valamint néhány más területeken, ahol a történelem során szintén érvényesült legalább egy időre a Habs- burg-befolyás (Lombardia, Belgium) a fürdőkultúrának egy karakteres, csak ezekre a területekre jellemző szellemisége kristályosodott ki a 18-19. század fordulójára. A természetbe való elvágyódás nem jelentette a kultúrával, életmóddal, a társasági beidegződésekkel való drasztikus szakítást. Felszínre töréséhez kellett az a stabil háttér is, ami nemcsak azt tette lehetővé (mind a több-kevesebb anyagi függetlenség, mind pedig a tudatos pihenésre fordítható idő tekintetében), hogy a fürdőre utazók kiszakadjanak megszokott környezetükből, hanem azt is, hogy a rajongott és enyhülést nyújtó természet közeléből bármikor visszatérhettek kényelmesen felszerelt otthonaikba. A fürdővendégek társadalmi összetételének vizsgálata azt bizonyítja, hogy elsősorban azok tudtak nyáron üdülni, akik anyagilag jobbára függetlenek voltak, illetve munkájuk nem kötötte őket bizonyos „szezonhoz’.’ A szándékosan pihenésre, kikapcsolódásra szánt időt a városi polgárság igénye alakította ki. A folyamatos, állandó munka, amelyet az agrárterminusok kötöttsége nem befolyásolt, tudatosan kialakított szabadidőt hozott létre. A fürdőn időzök tehát, miután megcsodálták - példának okáért - a közeli hegyek szépségét, nyugodtan elfogyaszthatták kávéjukat a megszokott társasággal és kényelemben.17 Társadalmi hátterében kiváltképpen fontos a modern, polgári értelemben vett szabadidő meg- képződése, a polgári életmód velejárója. A korábbi életmódban ugyan jelen volt a munka és pihenés egymást váltó ritmusa, ám ezt szinte kizárólag a hétköznapok és az ünnepek rendje szabályozta. Nemcsak kétkezi munkából élő földművesekre, az iparos-kereskedő polgárságra kell gondolni, akik az ünnepeket hagyományosan kötött módon, vallási előírások szerint ülték meg, hanem a nemesség tehetősebb felső rétegeire is, mert mai fogalmak szerint ez utóbbiak rendelkeztek leginkább szabadidővel. Ám ez nem volt tudatos és egészen másként töltötték ki, mint a polgári kor embere. A hivatali (igazgatási és jogi) tevékenység, a gazdasági ügyek intézése (munkafelügyelet, számadás, értékesítés) a nemesi felfogás szerint az élet rendje, éppoly velejáró tevékenységi formái voltak, mint a vadászatok, rokoni látogatások, névnapi mulatságok. Egyik sem számított sem „munkának”, sem pihentető „kikapcsolódásnak”, hanem társadalmi kötelezettségként végezték és gyakran összekapcsolták őket.18 A szabadidő nem jelent mást, mint a társadalmilag kötött időn (például munkavégzés) és a testi szükségletek kielégítésén túl fennmaradó szabad felhasználású időt. Szociológiai megközelítésben többféle társadalmi időt különíthetünk el (munka, iskola, vallási kötelezettségek s a többi), de közülük csak egyetlen idősávot nevezünk szabadnak, azt, amelyik a különféle kötelezettségeken kívül megmarad, rendelkezésre áll. A szabadidő mindazon foglalatosságok összessége, amelyekben az egyén önként vesz részt, akár azért, hogy kipihenje magát, vagy szórakozzék, vagy társadalmi kapcsolatait ápolja, esetleg tovább képezze magát. lejtőjén fakadnak; vizük szagtalan és íztelen, de rendkívül erősítő hatásúak; ezért főképpen ideggyengeség, köszvény, reumatikus bajok, krónikus bőrbetegségek ellen stb. használják. Az éghajlat alpi; a reggelek és esték még a legforróbb nyáron is hűvösek; hóesés sem ritka. A fürdőhely régi házai a hegyoldalban egymás fölött épültek. A fürdőélet középpontja a kis Schlossplatz és azon hosszúkás üvegfolyosó, amely esős időben sétálóhelyül szolgál. A nyugati részében van a kórház, olvasóteremmel, cukrászbolttal stb. A völgy jobb oldalán áll a gótikus katolikus templom és a baloldalon az evangélikus templom. A völgyet az Ache, amely itt két vízesést alkot, két részre osztja, a felső 63, az alsó 85 méter magas. A fürdőélet kellemességei közé tartozik a sok szép sétahely. - PALLAS VII. 1894, 839-840. 16 KAPOSI 2015, 69-70. 17 KATONA 2008, 30. 18 KOSA 1993, 202-203. 407
