Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)

Balázs Kovács Sándor: „Pöstyénben sok nevezetes esmeretségeket tettem.” A tolnai köznemesség fürdőélete a reformkorban

érintkezés szabályainak szokásait, kulturális eseményeket, környezetet is tartalmazza. Ma azonban e kifejezés kissé elavulttá vált, módosult az értelme. A fürdőéletet ritkán használjuk, ma már ugyancsak egyértelműen múltat idéz. Nem mintha korunk fürdőin ne találkoznánk sajátos életmóddal és magatartással, azaz a vendégek jelentékeny hányada ne törekedne eltérni attól, amiben év közben a hétköznapok-pihenőnapok-ünnepek megszokott váltakozásában otthon része van. Még inkább így történt azonban a 19. században, amikor a fürdőre járás divattá és tömegessé vált, ily módon sokak számára áhított újdonságot és különleges élményt jelentett.4

Fürdőélet és fürdőkultúra valamilyen mértékben és formában szinte mindig volt Magyarországon, elég csak a római hagyományokra, avagy a török kori Buda vagy Pécs fürdőire utalni. A török után az első fürdők a nagyobb és ismert gyógyforrások mellett már a 18. század második felében létrejöttek, de ezeknek akkor még nem volt nagy hatásuk. A 19. századtól azonban a meginduló gazdasági növekedés, a javuló életkörülmények, s a természetről való gondoskodás változása révén nálunk is egyre több fürdő, gyógyfürdő jöhetett létre. A gyorsan emelkedő társadalmi igények, a külföldi példák utánzása nagy szerepet játszott a hazai fürdőkultúra fejlődésében. A külföldi minták meghonosításában, adaptálásában nagy szerepe volt annak a reformkori generációnak, amelynek lehetősége volt nyugati utazásokat tenni, és személyesen látni az angol, a német, a francia s a többi fürdőkultúra eredményeit (Augusz Antal5, Bezerédj Pál6).

Nemzeti kincsnek számít a sok termálfürdő Magyarországon, a fővárosok, illetve a metropoliszok közül pedig Budapest a világon az egyetlen, ahol száznál is többre tehető a termálforrások száma, és ahol erre alapozva majdnem ötven fürdő üzemel. A világelsőséget szépen példázza, hogy a magyar fővárosban, a gyógyfürdőjéről híres Gellért szállóban alakult meg 1937-ben a Nemzetközi Fürdőszövetség, amelynek örökös székhelyéül Budapestet választották. Ugyanígy sehol nincs párja a világon annak sem, hogy - a Kárpát-medence geológiai adottságaiból fakadóan - ahol csak elkezdenek kutakat fúrni a sík vidékeken, ott jóformán mindenütt gyógyhatású termálvíz tör a felszínre.

A termálvíz emberre gyakorolt gyógyhatása már elődeink előtt is ismert volt, és nem egyszer szinte bibliai erőt tulajdonítottak neki - jogosan. Közismert, hogy rengeteg mozgásszervi betegséget gyógyítanak ezek a Föld mélyéből feltörő vizek, amelyek felszín alatti útjuk során magukba oldják azokat az ásványi anyagokat és sókat, amelyek egyes betegségek leküzdéséhez nélkülözhetetlenek. így fordulhatott elő tömeges mozgásszervi gyógyulás többek között a felvidéki Pöstyénben, ahol a fürdő szimbóluma a kettétört mankó lett, s ezt még szobor formájában is megörökítették. Sőt, a kisvárosban mankó múzeumot is létrehoztak, amelynek bejárata fölött - gondolva a külföldi turistákra és az Osztrák Birodalom nem magyar nyelvű polgáraira - még németül is olvasható volt a felirat. A gyűjtemény azoknak a csodálatos gyógyulásoknak állított emléket, amelyek Pöstyénben

4 KOSA 1993, 201; KOSA 1999, 5-6.

5 maguri báró ifj. Augusz Antal., (Szekszárd, 1807. február 10. - Szekszárd, 1878. szeptember 9.) színházszervező, mecénás, alispán. Kitűnő eredménnyel végezte tanulmányait, először Budán, majd 1826-tól mint a pesti egyetem törvénykarának tanulója. A pozsonyi országgyűlés után, melyen Döry Vince akkori követ és alispán alkalmazásában állt, hazatért Szekszárdra, és bekapcsolódott a közéletbe. 1836-ban a szőlőműveléssel és bortermeléssel kapcsolatban gyarapította ismereteit külföldön: Németországban, Franciaországban, Angliában és Svájcban. 1839-től barátság fűzte Liszt Ferenchez, akinek legfontosabb pártfogója volt. 1830-tól Tolna vármegye aljegyzője, 1836-ban főjegyző, 1843-tól 1848-ig Tolna megye alispánja volt. A másodgenerációs, Faddon és Szekszárdon néhány száz holddal rendelkező ifj. Augusz Antal kétségtelen tehetségének, műveltségének és az 1840-es évek elején bekövetkezett konzervatív pálfordulásának köszönhetően lett előbb Tolna megye másod-, majd első alispánja. A szabadságharc ideje alatt a közélettől visszavonult. 1849. augusztus 20-án császári és királyi kormánybiztosnak nevezték ki Tolna megyébe, majd ez év októberében a Tolna-Baranya-Somogy megyék kerületi főispáni titulusát is megkapta. 1850. augusztus 21-én a Szent István rend vitézévé avatták, és a bárói méltóságot is elnyerte. 1850 novemberében Pest kerületi főispánja lett, 1852 novemberében pedig a budai császári és királyi helytartósági osztály alelnökévé választotta, 1854. december 15-én a pápa a Krisztus-rend vitézévé tette, 1852 és 1859 között töltötte be a budai Helytartósági Osztály alelnöki tisztjét, valamint 1851-től 1858-ig a Nemzeti Színház működtetésére létrehozott bizottmány ún. Comité elnöke volt. 1867-ben megalapította a Budai Egyházi Zeneegyesületet. Liszt Ferenc négy alkalommal (1846,1865, 1870 és 1876) volt vendége Szekszárdon. - RÉVAI II. 1911, 301.

6 bezerédi Bezerédj Pál (1798-1864): id. Bezerédj István Sopron megyei főszolgabíró és táblabíró fia. Bezerédj István testvére. Sopronban, Pozsonyban tanult együtt bátyjával, Istvánnal. Gondos nevelést kaptak, nyelvmester működött mellettük, zenére, rajzra, táncra is tanították őket. Sopronban élt. Sopron vármegye főjegyzője volt, felesége Murray Everilda grófnő. - NAGY 1.1857, 92-98; BODNÁR - GÁRDONYI I. 89 - 95.

404