Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Csapai János: Ónedények a sárközi református gyülekezetekben
Füle alul sima, egyenes végződésű, felül leveles, gyöngysoros billentőben végződik. Felirata nincs. A kanna alján középen kerek ötszírmú rózsás jegy, felette koronával, jobbról és balról ovális angyalos jegy. Ismeretlen a készítője. Méretei: magassága 21,5 cm, talpátmérője 14 cm, szájátmérője 11,8 cm. 2. Enyhe talpperemű, felfelé szűkülő palástú, felül enyhe szájperemmel rendelkező kanna. A palást alsó részén kettő, felső részén három karcolt vonal díszíti. A kiöntőcsőr formája klasszikus, íves. A fedél domború, rajta egy gömbalakú fedélgombbal, a kiöntőcsőr fedele szív alakú. Füle alul egyenes végződésű, felül ugyancsak egyenes billentőben végződik. A kanna alján középen rózsás, koronás jegy, kétoldalt „B P” monogramos jegy. A rózsás pecsét feltűnő hasonlóságot mutat az előző kannáéval. A „B P” valószínűleg a készítőjének a monogramja. Méretei: magassága 33 cm, talpátmérője 19,5 cm, szájátmérője 15 cm. Pohár Felfelé bővülő hengeres testű, felül enyhe szájperemmel kiképzett. Négy sávban elhelyezett karcolt vonalak alkotják a díszítését. Alul-felül 3-3, a középső részen 2-2 vonal van. A belső felén is két karcolt vonal van. Felirata, mesterjegye nincs. Magassága 10,5 cm, talpátmérő 6,5 cm, szájátmérő 8,8 cm. (12. kép) ÖSSZEGZÉS A vizsgált gyülekezetek eredetileg 37 különféle ónedényt birtokoltak: 17 kanna, 10 tányér és tál, 2 pohár, 4 keresztelő készlet. Mára 28 darab maradt: 15 kanna, 8 tányér, 2 pohár, 1 keresztelő készlet és 1 keresztelőtál. Szembetűnő a vizsgált területen is, akár csak az ország más egyházközségeinél, hogy a legnépesebb csoportot a bortartó kannák képezik, ezeket követik a kenyérosztó tányérok. A tányérok egyszerű, dísztelen felületei tükrözik leginkább, hogy a mindennapi használati tárgyak kerültek be a liturgikus funkcióba. Feltűnő a keresztelő készleteknél tapasztalható hiány és pusztulás. Használatukat tekintve ezek voltak leginkább kitéve a sérüléseknek és a tönkremenetelnek, hiszen a 18-19. században szinte minden naposak voltak a keresztelések az anyakönyvek tanúsága szerint. Őcsényben ónpestisben semmisült meg a készlet, mára a szétmállott darabjai maradtak meg. Az eredetivel megegyező, másolata a kecskeméti Ráday Múzeumban található. Egyedül Decsen maradt meg a teljes készlet, míg Alsónyéken csak a készlet tálja. Hét kanna felirata, vagy a történeti anyagban található említése tanúsítja, hogy magánszemély vagy egy kompánia adományaként került a gyülekezethez, a többi valószínűleg közadakozás által készült, hasonlóan az egyházi épületekhez, harangokhoz, toronyórákhoz, orgonákhoz és különféle egyházi élethez kapcsolódó felszerelésekhez. A korszakból kevés a fennmaradt irat, ahol fennmaradt, az sem tartalmaz említést egy-egy edény megrendeléséről. Gyülekezet- és helytörténeti szempontból is jelentősek azok a tárgyak, melyek ajándékozási feliratot tartalmaznak. A decsi és az alsónyéki kannák felirata két tanító emlékét őrzik. Vízaknai János és Flóris Márton tanítók helybeli működésének kézzelfogható emlékei. Bátán öreg Bárdos András nevét őrizték az eredeti edények, aki feltételezhetően magasabb rangú tisztségviselő, módos református gazda lehetett. Sárpilisen Dávid István és Dávid Mihály adományozott edényeket, a tisztviselők között nem található a nevük, módos gazdák lehettek ők is. Ugyanakkor a Sárközben létezett számos halász és malmos kompánia 12. kép. A bátai ónpohár 361
