Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)

Csapai János: Ónedények a sárközi református gyülekezetekben

amely a 17. század első felében is kedvelt forma maradt. A 17. század második felében jelentek meg a zömök testű, hengeres kannák, amelyek különösen a szász városok műhelyeire jellemzők. Ez a forma a 18. században is tovább élt. Ezt a két altípust fejlesztették tovább, kiöntővel ellátva egy újabb formát hozva létre. A fejlődés irányát jelzi a kanna felületének tagoltsága is, a korai példányok sima felületétől a későbbi vésett övékkel tagolt, majd öntött gyűrűkkel ellátottakig.10

Az ötvösöktől vehették át az edény lábakra helyezését is. Fedélgomb a 16-17. századi kannákon még nem található, később terjednek el a különféle alakú gombok. Jellemző, hogy a fedeleket egymásra helyezett korongokból alakították ki. A billentőket, vagy ujjtámaszokat már a 16. században S alakúra képezték ki, a 17. század közepétől terjednek el az öntött, domború formák. Az ónedények sajátos vésési módja a flechelés, amely már önmagában is változatossá teszi a díszítményeket cikkcakkosán vésett formáival. Hatását fokozták a mesterek, hogy ugyanarra a tárgyra 2-3 kisebb nagyobb keresztmetszetű flechelést is rávittek. Használtak különféle bélyegzővel beütött mintákat is. A 17. századi edényeken gazdagon jelennek meg a reneszánsz virágmotívumai. Leggyakoribb elemei az ötszirmú rózsa, tulipán, szegfű, jácint, rozmaringvirág, melyeket lendületesen futó kacsok, levelek kapcsolnak egységes kompozícióba. Gyakran gyümölcsök, alma, szőlő, körte bújnak meg közöttük. Gyakoriak az emberábrázolások is, a festett mennyezetek díszítményrendszeréhez és a reneszánsz hímzéshez hasonló díszítés is. Az ornamentika kompozíciós felépítésére jellemző, hogy a középpontban a füzérrel, vagy keretdísszel hangsúlyozott felirat áll.11

A tányérok esetében a formai és díszítésbeli eltérésnek kisebb a jelentősége. Megkülönböztetünk széles és keskeny peremű tányérokat, a szélesebb perem az ötvöstárgyakhoz hasonlóan a korábbi darabok jellegzetessége. A 18. században jelent meg a szegélyhímzéses peremű tányértípus, amely a barokk sajátossága. A tányér formáját meghatározta az is, hogy funkcionális, vagy dekoratív célra készült-e. A dekoratív célú tányérok megkülönböztető jegyei a széles perem és a jellegzetes vésett vagy domborműves ornamentika.12

Az ónöntő mesterek, akárcsak az ötvösök bélyegzővel jelölték meg munkáikat, ez a mesterjegy. Az illető mester hovatartozásának megállapításához helyi bélyeget is ütöttek a tárgyakba. A céhszabályok szigorúan előírták ennek a két féle bélyegnek az alkalmazását. Helyi bélyeg gyanánt a város címerét vagy annak egy részletét használták fel. Gyakran a mestert nevének kezdőbetűi jelölik, de az egész név is előfordul. Egyes tárgyakon a jegyek az alapanyag minőségét és származási helyét is jelölik Fein Zinn, English Fein Zinn, S. W. Fein Zinn (Schlagenwald). Külön típust képeznek az angyalos, Justitiás jegyek, melyek általában angliai mesterek munkái, vagy az alapanyag angol eredetét jelzik. Az ismert jegyek döntő többségében szerepel a rózsa, ami ugyancsak az anyag jó minőségét hivatott jelezni. A bélyegek helye a tárgyakon különböző lehet, fenéken, peremen, fedélen, fülön. Az alakjuk és nagyságuk kor szerint változik. A régiek kisebbek, az újabbak nagyobbak, a pajzsok alakja, melyben a bélyeget elhelyezték igazodik a korban szokásos címerpajzsok alakjához. Egy- egy tárgyra gyakran kétszer, háromszor beütötték a bélyegeket.13 A magyarországi ónbélyegeken, a nyugat-európai gyakorlatból átvett nyitott, liliomos vagy zárt hercegi korona mellett, a 18-19. századfordulón kezdik ábrázolni a magyar koronát.14

A egyházközségi leltárak, püspöki-, esperesi vizitációk jegyzőkönyvei rendszeresen felsorolják a klenódiumokat. 1816-ban Báthory Gábor és 1889-ben Szász Károly püspöksége idején volt a Du- namelléki Református Egyházkerületben olyan részletes vizitáció, melyekben a gyülekezetek életének minden apró szegmenséről megemlékeztek. Az alábbiakban ezekből a forrásokból idézem a sárközi településeken akkor felsorolt ónedényállományt összevetve a ma fellelhető vei.

10 KOVÁCS 2007, 188.

11 NÉMETH 1981,179-181.

12 KOVÁCS 2007,196.

13 CSÁNYI1919, 90-99.

14 CIFKA 1971, 369-370.

351