Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Balázs Kovács Sándor: A régi Sárköz
1560-ban pedig 15 köböl búzát és 25 köböl bor után 2 forintot szolgáltattak!’ Rovásadóra nincsenek feltéve.204 Búzatizedet 1 forint 32 dénárjával fizettek 6 forint 60 dénárt. Feljegyeztek négy adófizetőt: Ferenczy Imre bíró. Búzatizede 1 kereszt, 2 marok. Tartozik 1 forint 32 dénárral. Damján Jakab búzatizede 4 kereszt. Vida Lőrinc búzatizede 4 kereszt. Nagy Lőrinc búzatizede 1 kereszt. Az 1564- es tizedösszeírásban szerepel még: Sebestyén István, Prágay Péter, Petrovith Mihály, Gyulay Ferenc, Somogyi Simon, Mayos Imre.205 A törökök 20 kaput írtak össze. Tíz lakos termelt bort, valamint 120 etei, 29 pilisi, 15 decsi, 6 asszonyfalvi és 4 pesti lakos. Fíarminc etei gazda termelt búzát a kesztölci határban.206 1564-ben a szigetvári várhoz tartozott és 2 portát írtak össze.207 1565-ben 19 személy után adózott a török defter szerint, fejenként majdnem 3 és fél forint, 173 akcse esett egy-egy kesztölci búzatized fizetőre, a település 19 és Ete 31 lakosa fizetett 433 kile búza után 8660 akcsét. 4 és V2 kereszt árpa után 48 akcsét. Musttized 10 kesztölci, 120 etei, 29 pilisi, 15 decsi, 6 asszonyfalvi, 4 pesti lakos 12019 pint mustja után fizettek 59964 akcsét. Bádtava volt 1400, faadó 570, 20 kapu után iszpendzse 1000, méhkasadó 48, kertadó 45, sertésadó 210, mészárszékadó 40 kaszaadó 37 akcse, mely összesen 72000 akcsét tett ki.208 Az 1572-es defterből már hiányzik.209 1590-91-ben azonban a törökök ösz- szeírtak itt még három adózó családfőt.210 Lakói az eteiekkel együtt, talán a környéken kóborló rác martalócok zaklatásai elől költöztek a közeli nagyobb településekre: Decsre, Pilisre és Nyékre. Az elnéptelenedett település neve hegy-, völgy-, dűlő-, szántó-, forrás-nevekben él tovább, eredete azonban fokozatosan feledésbe merül, hisz régészeink még a település helyét sem lokalizálták. 1689-ben területét már a pilisiek és a nyékiek élik.211 A 19. század 60-as éveiben történt helynévgyűjtés során a környéken lakók szerint a „Kesztölcz elnevezésnek azomban eredetéről misem mondható”.212 A helynevek alapján azonban többé-kevésbé lokalizálható. Négy falu: Decs, Alsónána, Várdomb és Alsónyék határában találunk Kesztölcre utaló dűlőneveket. Decsnél és Várdombnál azonban csak egy-egy ilyen fordul elő és mindegyik irányt mutató dűlőnév (Kesztölcre, Kesztölcre dűlő), tehát nem közvetlenül a faluhelyét jelöli. Alsónána határában is csak egy ilyen nevet találunk. Az Alsónyék határában lévő Alsónyéki völgyben azonban egy szűk területen belül a név kilenc változata is megtalálható. Pesty Frigyesnél még magát a völgyet is Kesztölczi völgyként jegyezték fel, melyben az ugyanilyen nevű forrás található.213 Ez a hely egyébként pontosan megfelel az 1381-es határleírásban is szereplő, kesztölci határként és a cikádori egyház Kesztölc birtokaként leírt területnek.214 Pilis első okleveles említése 1381-ből származik, egy határper kapcsán szólnak róla.215 A település nevének említése mellett olyan dűlő neveket is találunk az oklevélben, amelyek ma is ismeretesek Sárpilisen. A határperben a sági és chupurfalvi nemesek megosztoztak Laki Péter leányaival Lak falu birtokrészein.216 Az osztozkodás során bejárták a vidéket és kijelölték a határokat. Lak falu a mai pilisi határban, a Kolompéros dűlő környékén lehetett, így a határleírás során több olyan dűlőnevet említenek, melyeket ma is így neveznek a pilisi határban: Ferrekes halastó, Tapolca tó, West- nentelek, Huszynér, Rygyou fok és halastó, Fyzesér, Kesztölc birtok, Keszteulche halastó, Sár folyó, Nagy út, Lak erdeje, Berek erdő, Olaszó halastó, Ménesút, Kerekthou halastó és mocsár, Korlathfoka 204 TÍMÁR 1989, 288-289. 205 HEGEDŰS 1997, 140; 144. 206 HEGEDŰS 1997,143. 207 VASS 1978, 150. 208 VELICS-KAMMERER 1890, 336. 209 ANDRÁSFALVY 1975, 122. 210 VASS én. 86. 211 PATAKI é.n. 212 GAÁL-KŐHEGYI 1973, 281. 213 VADAS 1981, 484-485; 489-491; 501-502; GAÁL-KŐHEGYI 1973, 281. 214 SÜMEGI 1997,417-419; BALÁZS KOVÁCS 2006, 16-17. 215 FEJÉR 1838, 249-267. 216 Magyar fordítását lásd: SÜMEGI 1997, 417-419. 243
