Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Szabó Géza - Hajdú Tamás: Parasztpolgári fejlődés csírái a Duna mentén, Bölcske középkori temetői tükrében
- Még az építkezés megkezdése előtt Madár András a felszínen talált néhány, különösen szép pártadíszítő elemet (12. tábla 5).13 A főutcát jelentő Kossuth úton az Önkormányzat megrendelésére az Alisca Bau Zrt. csapadékvíz-elvezető csatornát épített. A jogerős kiviteli tervekhez nem kapcsolódott semmilyen kulturális örökségvédelmi szakhatósági kötelezettség, noha a település belterületén számos ismert régészeti lelőhely van. Ezek közül az építkezés földmunkái a nyomvonal északi részén lévő vörösgyíri többrétegű bronzkori lakódombot, illetve a déli részen, a falu központjában lévő középkori alapokra emelt templomot és a körülötte lévő temetőt veszélyeztették leginkább. Ezért amikor a munkavégzés a tudomásunkra jutott, több alkalommal is helyszíni szemlét tartottunk. A munkavégzés egyik feltétele volt a közlekedés fenntarthatóságának érdekében az árkok naponkénti betemetése, így a megfigyelések, az esetleges régészeti leletek mentése során is ehhez kellett igazodni. A Vörösgyír felől a központ felé haladó kivitelezési munkák során a 3-4 méter mélyre leásott gerincvezeték nyomvonalán lehetett leginkább számítani a régészeti jelenségekre, mert az oldalbekötések csak a már egyébként is bolygatott felső, 80-100 cm-es rétegbe mélyedtek. A nyomvonal ásása során számos alkalommal találkoztunk az új- és legújabb kori települést pusztító tűzvészek nyomával, de régészeti korú jelenség a református templomig nem került elő. A református templom keleti oldalán futó nyomvonalnak az egykori iskola felé eső részén azonban markolóval félbevágott sírokat figyeltünk meg a közműárok falában. A további földmunkákat kérésünkre leállították, és másnaptól, 2006. szeptember 7-13. között a beruházó és a kivitelező, valamint az egész falu segítségével megkezdtük a leletmentést. A legkritikusabb részre, a középkori templom maradványainak és a temető feltárására azonban csak három napunk maradt, mert a rajtuk átvezető utat biztonsági okok miatt nem lehetett tovább lezárni, az ugyanis a paksi erőmű egyik kijelölt menekülési útvonala. A feltárás során a kivitelező gépeivel, embereivel először a változó vastagságú 80-160 cm vastag felső, bolygatott, emberi csontokkal erősen kevert réteget távolítottuk el a református templom keleti oldalán lévő nyomvonalszakasz még kiásatlan, mintegy 20 méter hosszú részén. Meglepetésünkre a sírok mellett itt egy megközelítően észak-déli irányú falszakasz is előkerült (2. objektum), amiről a helyzete és a mérete alapján feltételeztük, hogy egy, a többször átépített középkori templomhoz csatlakozó kápolnához tartozhatott. Igyekeztünk a falak alaprajzát, kiterjedését mielőbb meghatározni. Hamar világossá vált, hogy a falmaradványok a közműárok fő ágának keleti oldalán lévő bekötések tervezett árkaiban is folytatódnak majd, ezért ezen a részen további rábontásokat készítettünk. A munkák során végig különös körültekintéssel kellett eljárnunk, mert a szelvényünk nyugati oldala a második napon teljes hosszban beomlott. Mint kiderült, az új nyomvonaltól alig fél méterre korábban már víz- és gázvezetéket vezettek, mélyen elvágva a rétegeket. Sajnos a lelőhelyet és a falmaradványokat akkor átvágó kivitelezés régészeti szakfelügyeletének nem találtuk nyomát a nyilvántartásban. Munkánk során először a falmaradványokat bontottuk körül, az ott lévő középkori régészeti jelenségek az 1-8. objektumszámokat kapták, a hasonló korú temetkezéseknek pedig a 11-29. és az 51-84. sírszámokat osztottunk ki. A sírok többsége melléklet nélküli, a későbbi rátemetkezések miatt erősen bolygatott volt, ráadásul számos esetben csak a csontváz egy része nyúlt a feltárási szelvényünkbe. Mindezek miatt ezen temetkezések leírásánál csak a legalapvetőbb információt írjuk le, a részletesebb adatok a mellékelt táblázatokból és összesítő térképről érhetők el. Az emberi maradványokat a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tára őrzi a 2008.16.1-55-ig 13 Madár Andrásnak ezúton is köszönjük, hogy a pártadíszeket megőrizte és hozzájárult a fotózásukhoz, közlésükhöz is. A sírmellékleteknek sajnos csak egy részét sikerült restaurálni. A 73. és 180. sírokból előkerült párták, a 136-137. sírok süvegei jelenleg a Wosinsky Mór Múzeum alagsori látványtárában láthatók. 89
