Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Gaál Zsuzsanna: Tagyosi Csapó Ida (1807-1856), egy reformkori nő portréja
édes elragadtatással kiáltanám, hogy ’a szép ’s jó Ida örökre enyim; hol az ’a hatalom, melly tőle elszakasszon? - íme á mit Tengeliczen létemnek utolsó étczakájára kívánt édes Kiss Asszony, hogy jót álmodjak, de igen betellesedett nem az édes álom tesz engem nyughatatlanná. - édes Kiss Asz- szony! mi igen elragadnak engem ezen édes álmodozások, mellyekben hidje el édes örömmel szenvedem, mert engem Ida kezén kívül semmi boldoggá nem tehet, ’ s azt ’a mit boldog ott létemkor a’ Virágok közt mondottam megújítom, tudniillik örökös hívségemnek szent esküvését. Ne vesse meg ezt a szép Ida, hanem aratván a’ győzedelmi koszorút, mellyet kellemei rajtam vettenek, egyszersmind Isteni kegyességének áldását hintse reám, ’s tegyen viszon szeretetével boldoggá! - Ekkor! oh ekkor teljesednék be az én negyedik kívánságom, mellyet tettehedni óhajték, midőn imádtam Kedves Asszony Anyja társaságában földön eny elégtünk, hol Lóher vala vetve, s önnön vissza térve egy beszédben eredtünk. így azon első napom, melly szomorúsággal tölté el mellemet szép verőfényt hozott szivemre. Valamint azon szomorú esős idők is, mellyek ott létemkor komorították az Eget, most szép napokra változtak: - Óh adná az Ég ezen kívánságom teljesedését, mellyet annyival is inkább óhajtanék, hogy egy meg betsülhetetlen Nemes lelkű Férfiúhoz az én Idám kedves Ura Atyához közelebb lennék kapcsolva, ’s boldogságom ezzel is tetéztetnék” Kiss Asszony eránt égő forró szeretetem zálogául legkedvesebb poharamat küldöm, vegye ezt olly szívvel az én kedves Idám miilyennel én küldöm noha csekélység: ne tekéntse az ajándékot, hanem az adónak szivét, s tellyesítse, ’a mi reá van festve, tudniillik: elne feleitsen ki vagyok még a síromnál is. A' Kiss Asszonynak az én imádott Idámnak: Koltán lő júliusban 1821. búzgó imádója V István”57 A szerelmi vallomást Csapó Ida csak majd egy évvel később kapja kézhez Vidos István újabb levelének mellékleteként. „Elfelejthetetlen Kedves Ida Kiss Asszony! Sem éjjelem sem nappalom, melly szerető szívemnek csak egy csekély nyugodalmát is engedné. Most éppen Április hónapot számolunk ’ s ez a Holnap az a’ szerentsés Esztendő része, melly velem a Kiss Asszonyt megismértette, mit éreztem ezen hónapban ezen első ismérkedésünk alkalmatosságával ’s az olta is, erről ezen idezárt még 1821-ik esztendő Julius Hónap 1-ső napján irt, de szerencsétlenségemre a Kiss Asszony kezére nem jutott Levelemből kiolvasni. Ezen Levelemben tett kinyilatkoztatásom következtében csupán az egy érdekli szívemet, hogy ugyan azon kinyilatkoztatásomat még a Kiss Asszony, kit én ... imádok, tőlem nem vette, s’ az olta kivált mos mindig uj és uj kérői akadnak, kik angali kezével boldogok kívánnak lenni. Jaj nékem, ha azok közül egy szerentsésebb lesz nálamnál!- Én leg alább azt mondhatom, hive- sebben, hivebben és tisztábban senki nem szerethetia’ Kiss Asszonyt, mint én és egyenessen megvallom, hogy én boldog nem is lehetek, ha csak a’ Kiss Asszony kezével boldoggá nem teend.- édes Ida Kiss Asszony! én hízelkedő soha nem voltam, egyenes szivemet ismeri az Isten, ki mindnyájunknak titkát tudja és én ezen egyenes szívvel megvallom, hogy ha a Kis Asszony engemet olly forró érzéssel szeret mint én a Kis Asszonyt, tehát boldog vagyok, mert nálam el van tökélve, hogy vagy Ida lesz az én egyetlen hívem, vagy soha senki más, minta hideg halálnak jeges karjai; ha Ida mégis mást választ, akkor a szerntsétlenül szerető Vidos örökre boldogtalan . Édes Idám ( megengedjen Kedves Kiss Asszony, hogy ilyen bizodalmasan nevezzem.) itt van Imádójának gyónása, szóljon csak egyet ’s egy szava vagy örökre boldoggá vagy szerentsétlenül boldogtalanná teend. - Oh én nem remélyem azt, hogy egy ily kegyes Angyal egy szives imádóját boldogtalanná tehesse! 57 MNL TML Csapó cs. ir. 60. dob. 19. pali. Vidos István levele Csapó Idának 1821. júl. 1. 323
