Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Gaál Zsuzsanna: Tagyosi Csapó Ida (1807-1856), egy reformkori nő portréja
A WOSINSKY MÓR MEGYEI MÚZEUM ÉVKÖNYVE ♦XXXVII. (2015) 313-349. GAÁL ZSUZSANNA Tagyosi Csapó Ida (1807-1856), egy reformkori nő portréja A rendi társadalom viszonyait évszázadokra meghatározó Tripartitum legfontosabb célkitűzése a birtokos köznemesség státuszának védelme volt. A nők nemesi társadalomban elfoglalt helyét, szerepét is sok tekintetben ez a törekvés, a nemzetségi birtok közös megtartásának igénye határozta meg. Fügedi Erik a Hármaskönyv szellemiségét egyenesen nőellenesnek tartotta, azzal érvelve, hogy a törvény szerint a nők előbb az apai, majd a férji hatalom alá kerültek, örökségük az ingóságokban kiadott leánynegyedre korlátozódott, földtulajdonuk pedig nem lehetett, hacsak nem fiúsították őket.1 Az utóbbi évek kutatásai a nők rendi társadalomban elfoglalt helyét előbbieknél árnyaltabban látják. Banyó Péter a birtoköröklés és a leánynegyed kérdését vizsgálva állapítja meg, hogy Werbőczy rendszere korántsem érvényesült olyan erővel a középkori birtokjogban, mint az korábban feltételezhető volt, az esetek közel felében ugyanis a lányok örökrészét nem pénzben, hanem birtokban adták ki.2 A 18-19. század fordulójának Somogy megyei forrásait kutatva Szíjártó István is arra a megállapításra jut, hogy a földtulajdonlás tekintetében a gyakorlatban a nemek között vagy egyenlőség vagy pedig a fiú gyermekek oly módon történő preferálása volt tapasztalható, ami nem járt együtt a nők jogfosztásával.3 A birtokjogon túllépve általában is elmondható, hogy a nemes asszonyok a magyar rendi társadalomban a férfiakéhoz sok tekintetben hasonló jogokkal rendelkeztek. A polgári forradalom pedig az előjogok eltörlésével nem hogy kiterjesztette a női jogokat a szélesebb társadalmi rétegekre, hanem éppen ellenkezőleg, szűkítette azokat abban a körben, amely rendi állásánál fogva korábban kedvezményezett volt.4 Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy mindez nem kérdőjelezi meg a rendi társadalom patriarchális jellegét, ez a világ kétség kívül férfi központú volt és maradt is fennállásának teljes időszaka alatt. Jelen tanulmányunk a Csapó család történetébe enged betekintést a 19. század első felébe, a nők oldaláról közelítve a téma feldolgozását. Vizsgálatunk középpontjában a család nőtagjai állnak, mindenek előtt Csapó Ida, akit Széchenyi egyik levelében a következőképpen jellemzett. „Szép lelke 1 FÜGEDI 1992, 39. 2 BANYÓ 2000, 10. 3 SZÍJÁRTÓ 2003, 173. 4 GÁSPÁR 2007, 41. 313
