Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Máté Gábor: Döbrököz szabadosai és a község benépesítése a Rákóczi-szabadságharc után
a küszöbön álló úrbéri rendezés miatt volt szükség. Szűcs felsorolta az első hullámban, Cserénfai István alatt, és a második hullámban, Cserénfai János alatt beköltözött telepeseket. Az irat egyik legnagyobb értéke, hogy rögzítette a telepesek származási helyét, érkezésük idejét és leszármazóik nevét. A névsort és a későbbi lajstromokat böngészve feltűnő, hogy a telepesek közül igen sokan Döbröközön maradtak, kevesen költöztek el, ami az ekkortájt benépesített falvakra általában nem volt jellemző. Szűcs Márton szerint Döbröközt az első évben (1712) csak a szabados lakta. Mindez egybevág Varga J. János vélekedésével, aki szerint a 18. században telepített falvak esetében legelőször a szabados költözött a faluba.21 1713-ban 10 családfő telepedett le, akiket Cserénfai János alatt további 19 telepes követett. A községbe érkezőknek a kontraktus értelmében 3 évig adómentesség járt. Nem örökös, hanem szerződéses (arendator) jobbágyok lettek, ami számukra jóval kedvezőbb helyzetet szavatolt. A legnagyobb könnyebbség az volt, hogy megtarthatták szabad költözési jogukat és egyetlen napot sem kellett robotolniuk. A cenzust, vagyis a pénzbeli adó fizetését azonban nem kerülhették el. A három szabad esztendő letelte után a hatökrű gazdák évente két rénes forint,22 a négyökrűek egy tallér, a kétökrűek egy forint, a marhátlanok fél tallér cenzust fizettek. Az 1766-os dokumentum (6. dokumentum) a vármegyei adóösszeírások alapján hitelesnek tűnik, azonban egy 1730-as conscriptioban sem Cserénfai István érkezési dátuma, sem a többi szerződéses jobbágy érkezési ideje nem egyezik a Szűcs Márton által elmondottakkal. Ennek oka vagy egy újabb szerződés megkötése volt, vagy az érkezési idő valamely - közelebbről nem ismert - okból történő megmásítása, letagadása volt, ami nem ismeretlen jelenség a telepítéstörténettel foglalkozó szakirodalom számára.23 A telepesi titulus „transferálásában”, vagyis átörökítésében érdekes mozzanat az is, hogy az idősebb Cserénfai fivér a község „szálló levelét" (vagyis a telepítési kontraktust) nem tudni milyen okból kifolyólag Esterházy Józsefnél hagyta. A falu lakói kérték földesurukat (3. dokumentum), hogy szolgáltassa vissza a szálló, egyszersmind „szabad levelet”, mivel e nélkül a letelepedni szándékozóknak nincs mit felmutatniuk, ami veszélybe sodorja az egész telepítést. Iratuk „elvesztése” egyébiránt a dombóvári lakosoknak is fejtörést okozott. Ők Egri László halálakor kerültek bonyodalomba, mivel a tiszt halála előtt az iratot Kismartonba vitte és az nem került vissza. Levelükben az új inspektortól, Nagy Gáspártól kérték kontraktusuk visszaszolgáltatását.24 Ezekből az adatokból érzékelhető, hogy a hivatalos papír felmutatása még az írást nem ismerő telepeseknek - mint amilyenek az 5. dokumentumban szereplő dombóvári esküdtek - is garanciát jelentetett jövőjükre nézve. A később egyre gyakoribbá váló úrbéri panaszok alapján állíthatjuk, hogy a parasztoknak minden okuk megvolt az óvatosságra.25 Már a megtelepítés utáni években problémák merülnek fel a tiszt ténykedésével kapcsolatban (4. dokumentum). Szűcs Márton tanúvallomása rendkívül sokat elmond a toborzás körülményeiről. Cserénfai István maga járta a környék falvait és búcsúit, kezében a telepítési szerződéssel: „szabadossága alatt mintegy harminc házig szállított, s hívogatott össze falurul falura, és bucsurul búcsúra hordozván s olvastatván a contractust”. A visszaemlékezésben szereplő 30 személyből 17 (57%) baranyai (mecseki és hegyháti), 7 (23%) somogyi (főként Kapos melléki) származású, 4 pedig (13%) zalai, főként a lenti uradalomból származó volt, mely szintén a herceg Esterházy család birtoka volt. Cserénfai tehát elsődlegesen a környéken nézett telepesek után. Elsősorban a kontinuus népességgel rendelkező mecseki, hegyháti magyar településeket járhatta végig, ahonnan a telepesek zöme érkezett. Nem lepődhetünk meg azon, hogy a puszta vonzotta a környékbelieket, hiszen földje sokkal termé21 VARGA J. 1969,436. 22 Más néven rajnai forint, értéke 60 krajcár, azaz 120 dénár volt. 23 ANDRÁSFALVY 2011a, 268. 24 MNL Est. P 108. Rep. 35. fase. X. no. 641. é. n. 25 MNL Est. P 108. Rep. 35. fase. X. no. 659. 1743. 302
