Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Máté Gábor: Döbrököz szabadosai és a község benépesítése a Rákóczi-szabadságharc után
kenyebb, mint a Kapóstól délre húzódó falvak határa. Természetesen a kontraktusban foglalt kedvezmények legalább olyan fontosak lehettek, amire a 3. és a 4. dokumentum is felhívja a figyelmet. 1730-ban Döbröközön már 116 gazdát írtak össze, a település a dombóvári dominium legnépesebb településévé vált. A később beköltözők között már szép számmal találunk távolabbi megyékből érkezőket, de az 1730-as összeírás is a baranyai származásúak dominanciáját mutatja. 42 személy (36,2%) a mecseki, hegyháti falvakból, 25 (21,6%) Zalából, 10 (8,6%) Vasból került Döbröközre. Őket a Somogyból (7 - 6%), a Fejérből (6 - 5,2%) és Horvátországból (5 - 4,3%) származók követték. A felsoroltakon kívül 20 főt tett ki az egyéb vármegyékből érkezők száma, a telepesek között egyetlen tolnai volt csak. Döbrököz újranépesedését egészében véve a mecseki, somogyi és zalai népterület határozta meg. A mecseki falvak lakói nemcsak itt, hanem más esetekben is igen aktívnak mutatkoztak. Jelentékeny szerepet töltöttek be Attala, Dombóvár, Mágocs, Alsómocsolád, Győré, Kisvejke megtelepítésében, mely községeket részben vagy egészében szintén mecseki kirajzásként tarthatunk számon. Kisebb számban Nyugat-Tolna más településeire is kerültek, például Jováncára (a mai Gyulaj része) és Pincehelyre is. Mindez rámutat arra, hogy a hegyekben élő magyarság nemcsak „átvészelte” a török hódoltság időszakát,26 de demográfiailag elég erősnek bizonyult arra, hogy a „népesedési vákuumot” előidéző Rákóczi-szabadságharc után telepes csoportokat bocsásson ki. MELLÉKLETEK27 1. Döbrököziek szerződése földesurukkal28 1710 Contractus Döbrökesziensis, cum Principibus Paulo Et Josepho Eszterhazy initus de Anno 1710 et 1715 in paribus29 Isten kegyelméből szentséges római imperiumbéli herceg Galantay Esteras Páll Fraknó várának örökös gróf ura, Magyarország palatínusa,30 kunok és jászok bírája, aranygyapjas vitéz, nemes Sop- rony, Mosony, Pest, Pilis és Sold vármegyéknek főispánja, császár és koronás király urunk őfelsége titkos tanácsa, komornyikja, Magyarország Duna túlsó részeinek, s hegyallyai végházainak főgenerálisa, s Magyarországban helytartója; Adjuk tudtára mindenkinek akiknek illik, hogy megjelenvén előttünk most Dombovárott lakó Cserenfay István alázatosan kért bennünket, hogy ezen elmúlt háborúban elpusztult nemes Tolna vármegyében situált Döbrököz nevű városunkat engednénk bizonyos okok alatt meg szállítani,31 assecurálván32 arról is bennünket, hogy jövő húsvétig száz lakosokat fog említett városunkra szállítani, successu temporis33 pedig többeket is. Melynek is alázatos kérését kegyelmesen meg hallgatván, először is magának, mint első megszállónak engedtünk azon döbröközi városunkban fiúról fiúra való örökös szabadságot egy sessióval,34 s azon egy sessióhoz 26 lásd: Andrásfalvy 2011c, 297-298. 27 A szöveggondozásnál Molnár Antal alapelveit követtem (MOLNÁR 2006, 85-86). A hely- és személynevek eredeti írásmódját minden esetben megtartottam, néhány esetben a nyelvjárási jellegzetességeket magukban hordozó szavakat (hely ~ hel, kell ~ köll) a szövegben hagytam. Molnár alapelveitől a helynév toldalékolás helyi formái (pl. Vásnokrul), régies birtokos- (pl. maradékik), létige- (pl. vala, lészen) és főnévragozási (pl. életvei) alakok esetében tértem el, hogy a kor némely nyelvi sajátsága érzékelhető legyen. A latin részek fordításában T. Papp Zsófiának tartozom köszönettel. 28 MNL Est. P 108. Rep. 35. fase: P. no. 361. 29 Döbröközi szerződés az 1710. évből, mely Eszterházy Pál és József herceggel köttetett és ennek 1715-ös másolata. 30 nádora 31 megtelepíteni, telepesekkel benépesíteni 32 biztosítván 33 idő múltával 34 jobbágytelek 303
