Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Balázs Kovács Sándor: A régi Sárköz
maradt jövedelme fejében a nyéki (valószínűleg kereskedő) Varga István pénzét foglalta le Győrben, ő viszont a vagyona visszaszerzése érdekében négy decsi jobbágyot hurcoltatott el a közeli erdőbe, ahol a törökök rájuk találtak, és az egyik fiatal decsi esküdt polgárt agyonlőtték. Varga valószínűleg soha sem kapta vissza a pénzét: 1690-ben még mindig ezért instanciázott Győr vármegye közgyűlése előtt. A visszafoglaló háború zordabb viszonyaira utal, hogy Jany Ferenc 1685 decemberében a négy éves elmaradásuk miatt bebörtönzött jobbágyait 40 hajdú kezessége alatt eresztette haza, és négy hetet kaptak elmaradt szolgáltatásaik bepótlására. Amennyiben nem teljesítenék a feltételeket, a hajdúk 200 forintot vehetnek meg rajtuk - hangzott a súlyos verdikt. A védelem földesúri kötelezettsége a hódoltsági viszonyok között valódi tartalommal töltődött meg: a bátaiak, decsiek és pilisiek szinte valamennyi levelükben kérték és el is várták, hogy az apáturuk és megbízottaik óvják őket az alájáró végváraiktól, hajdúktól a csavargóktól, sőt a rivális földesurak embereinek zaklatásaitól is. 1618-ban a bátaiak és a decsiek a váci püspök, a kalocsai érsek és Bosnyák Tamás követelései ellen kérték Szlatinay segítségét.2941623-ban a decsiekre „néminemű csavargók” törtek, nagy károkat okoztak és ezen felül 20 csizmát követeltek tőlük, ennek elmaradása esetén a hiányzó csizmáknak megfelelő számú szíjat hasítanak a hátukból. A történet kísértetiesen emlékeztet az eteiek hat évtizeddel korábbi panaszára, amikor Nádasdy Tamás szervitora polgártársuk megsütésével fenyegetőzve nyomatékosította követeléseit.295 Még a török kiűzése előtti évben, 1685-ben is a tihanyiak és a veszprémiek rablásai keserítették leginkább a decsiek életét. A bátai apátoknak összesen négy települést sikerült rendszeres szolgálatra szorítaniuk: Bátát, De- cset, Nyéket és Pilist a hozzá tartozó Lak pusztával; az ötödiket, Szeremlét pedig valószínűleg csak ideiglenesen, vagy egyáltalán nem tudták hasznosítani. A bátai apátság falvai és adói 1674-ben: Falu Családfők száma Pénz Adó Hal Ajándék Báta 31 15 10Decs 44 40 40 2 csizma Nyék 33 26 26 2 csizma Pilis 12 20 20 1 csizma és 1 papucs Az 1674. évi összeírás egyértelműen mutatja, hogy a táj gazdasági szerkezete, termelési ágai a 16. századi viszonyokhoz képest jelentősen megváltoztak, közelítve ezzel a dunántúli hódoltságot az alföldi gazdasági és települési struktúrákhoz. Mindenekelőtt drasztikusan lecsökkent a szőlőművelés volumene: a szekszárdi-tolnai borvidéket a hosszú török háború jóvátehetetlenül szétrombolta. Az összeírás ugyan megjegyzi, hogy a települések határában szőlőhegyek vannak, de a bortermelésről egyéb forrásaink hallgatnak. A halászat viszont megőrizte a korábbi jelentőségét, erre a szárított hallal való adózáson kívül az összeírásban a fokok említése utal; ugyancsak említi a jegyzék a szántókat, réteket, erdőket és Pilisen a méheket.296 A településszerkezet változásai, mindenekelőtt a pusztásodás, megnövelték a korábban jelentéktelen állattenyésztés súlyát. A decsiek Ete, a pilisiek Lak, a nyékiek Kesztölc pusztát élték. A decsi, nyéki és pilisi gazdáknak fejenként 2-8 ökre volt, és majd mindegyikük tartott még teheneket és disznókat, sőt jó néhányan lovakat is. Átlagban Pilisen jutott a legtöbb ökör egy gazdára (4,25), de Decs és Nyék sem maradt el sokkal a 4, illetve 3,45 ökrös átlaggal ha azonban a tehetős 6-8 ökörrel rendelkező gazdák számát nézzük, akkor megint csak Decs volt a leggazdagabb falu. Báta a három településtől jelentősen leszakadt, minden valószínűség szerint a kevésbé védett faluhelynek, az ebből adódó török és magyar zaklatásoknak köszönhetően. Egy 1703-ban felvett tanúvallatás szerint a bátaiak 1650 környékén a töröktől való félelmükben a Mohácsi szigetre költöztek, és a vizsgálat 294 MOLNÁR 2006, 91. 295 ECKHART 1954, 202-203. 296 MOLNÁR 2006,62-63. 256
