Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Balázs Kovács Sándor: A régi Sárköz
szekszárdi hegyeken még a kelták honosították meg a szőlőt, a táj egyik legfontosabb kultúrnövényét. A kelta-római kacorhoz (szőlőmetsző késhez) hasonló eszközök használatban maradtak itt a 20. század elejéig. Az Őcsény melletti római castellum alapfalait s feltöltött útját a nép Ördögvet- tetésnek nevezi.3 Az 5. századtól kezdve rövid időközökben különféle nomád népek követték egymást: a sárközi mocsárvilágban legeltettek és halásztak, és a Sárközbe nyíló völgyekben temették el halottaikat. Kerültek elő hun és avar leletek is. A honfoglaló magyarok feltehetően egy szláv és avar elemekből álló nép által már aránylag sűrűn lakott területet hódítottak meg, maga a sárközi mocsárvilág azonban lakatlan volt. A mocsarak természetes védelmében a Dunántúl egyik legnagyobb szláv népcsoportja húzódott meg és érte meg, talán az avarokkal elvegyülve a honfoglalás korát. A helynevek és okleveles adatok alapján Győrffy György azt írja: „A korai besenyőségnek tekintélyes kiterjedésű településterülete húzódik itt le, a Duna menti mocsarakban. Központja kb. a mai Sárköz... Az itteni besenyőség már a XII. századfolyamán teljesen megmagyarosodhatott”4 A honfoglalás korában a Sárköz a fejedelmi Megyer törzs szállásterületének legdélibb csücske lehetett, a mocsárvilág természetes választóvonalként határolta el a délebbre települt Botond törzstől. A sárközi és a környékbeli helynevek eredete a legkorábbi századokba nyúlik vissza: Őcsény, Decs neve bizonytalan eredetű, többen a fejedelmi családdal hozzák kapcsolatba. Pesthy Frigyes úgy tudja, hogy Őcsény Árpád kori település. Lakói az I. Béla király alapította szekszárdi apátság szabados katonái: libertinusok. I. Rákóczi Ferenc hadjárata után a Kálvin hitre tértek, s emiatt elvesztették kiváltságaikat. Decs község lakói iskolai tanulmányaikból és ismeretterjesztő előadásokból tudják, hagy községük története a magyar állam alapításáig nyúlik vissza, és hogy Decs lakói a honfoglalás után érkeztek s a magyarságba beolvadt kunok és besenyők leszármazottai. Nyék egy honfoglaló törzstöredék nevéből ered, lakói úgy tudják, hogy a honfoglaláskor ide a kozár vagy kun-kabar törzs telepedett le, és - szerintük - ezek leszármazottai. Pilis talán szláv földrajzi elnevezésből származik. A falu nevének eredetére vonatkozóan az egyik népies föltevés az, hogy a mocsaras vidéken sok volt a pille. Ezért: pillés, és ebből lett Pilis. A másik föltevés szerint a falu a nádas, mocsaras, ingoványos területből kiemelkedő kopasz dombra települt, amely olyan volt, mint a barátok pilise. Ete személynévből eredhet. A környékbeli Fájsz, Solt és talán Szekszárd neve is a fejedelmi család emlékét őrzi, Koppány pedig nemzetségnév.5 A Sárközben lakó avar-szlávság és az újonnan települt magyarság all. századra már összeolvadt, és megkezdődött az állandó jellegű letelepedés is. Ez időben kaptak helyet a Sárközben a török eredetű besenyők, akik a 12. századra olvadtak össze a magyarsággal. Emléküket ma is sok helynév őrzi: Alsónyéken Besenyő-hát, Besenyő utca,6 Besenyői-tó, Besenyői fok, Taksony, Bogra Baj és Baja.7 A Sárköz területén a korai századokban a térítő (bencés) apátságok kaptak szántót, halászóhelyet és erdőt. Koppány felkelésének leverése után a pannonhalmi és pécsváradi apátság szerzett birtokát, később rövid időközökben sorra alapították a Sárköz peremén is az apátságokat: egy pogány lázadás után 1061-ben a szekszárdit, a besenyők térítésére 1093-ban a bátait és végül 1142-ben a bátaszékit (cikádorit), amely elsősorban föld- és szőlőműveléssel foglalkozott. Ezeken kívül a távolabbi dömösi, fejérvári prépostság, a titeli, tihanyi és felhévízi apátság is élvezett itt javadalmakat, világi birtokosa alig volt ennek a területnek. A pogánylázadások leverése és nemzetiségi társadalom felbomlása után a Sárköz területét egyházi adománybirtokként a pécsváradi, szekszárdi és bátai apátság, valamint a váci káptalan kapta. 3 KATONA 1962,12. 4 GYŐRFFY 1940, 98. 5 TÓTH 1913-1914. 6 VADAS 1981, 502. 7 KATONA 1962,13. 218
