Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)

Gaál Attila: Tűzhelyek és kályhák maradványai a Szekszárd-palánki (Jeni Palánk) török várban és településen

22. kép. Bögrealakú kályhaszemek kívül bordás töredékei

A már korábban említett kézikorongolt, vágott száj peremű, pohár alakú kályhaszem egyedül képviseli típusát. Mivel még töredékei sem kerültek elő, úgy véljük, inkább véletlenszerűen, mint kályha tartozékként kerülhetett Újpalánkra. Gipszes betöltése miatt is inkább ez valószínűsíthető.

II. Bögrealakú kályhaszem háromkaréjos szájnyílással (2. tábla 1.)

A karéjosra becsípett szájú kályhaszemek lényegében a bögrealakúak díszesebb változataként gyakran találhatók meg az alföldi, illetve az ahhoz közeli dunántúli területek feltárási anyagában. Sabján Tibor megállapítása szerint ezek gazdagabb kályhák részei voltak. így szép négykaréjos változatai megtalálhatók például Étén és Dunaföldváron, a középen agyaggyűrűvel még tovább díszített háromkaréjos forma pedig a bátaszéki kályhák anyagából ismert.43 Újpalánkon egyetlen nagyobb töredék került elő, mely 9,9 cm-es magasságával az ismert magasabb és alacsonyabb változatok közül inkább az utóbbihoz tartozik. Szájpereme egyszerű, hornyolás nélküli, szájnyílása három karéjjal csípett, de a befelé néző nyúlványok között nincs beragasztott gyűrű. Mivel a vár korai évtizedeire datálható, nem kizárt, hogy etei műhely terméke.

III. Tányérkaalakú kályhaszemek (11. tábla 1-10.)

A bögre- és poháralakú kályhaszemek száj méretével megegyező száj nyílású, alacsony, tányérkaalakú kályhaszemek elterjedési területe jelentős, s főként a déli területekre kiterjedő. A Duna-Tisza köze, Délvidék és részben a Tiszántúl mellett ez a változat gyakran előfordul a kelet-dunántúli kályhaleletek között is, melyek az alföldi változatokkal teljesen megegyeznek. Újpalánkon a befelé ívelt oldalfalú és domború oldalú példányok egyaránt jelen vannak. Kör alakú szájperemük átmérője

10,5 cm és 12,0 cm között váltakozó. Utóbbiak a legmagasabbak is, homorú oldalfaluk 4,9 cm (11. tábla 7-8), míg a legalacsonyabbaké mindössze 2,5 cm.

Mivel ennek a csempefajtának a belseje közel van a kályhák felületéhez, ezért gyakran és változatos módon díszítették őket. Nálunk egytől eltekintve mindegyik tányérka belseje díszített. Mintázatuk az általánosan ismerttel azonos, így az etei, bátaszéki, ozorai, dunaföldvári stb. példányokkal is számos hasonlóságot fedezhetünk fel.44 Kedvelt az ujjal benyomkodott, körbefutó, éles borda, melyekből olykor egy, máskor kettő, három is díszíti a kályhaszem belsejét. A bevagdalt, körbefutó bordák lehetnek egy- vagy többsoros önálló díszítmények, de gyakran kombinálják őket az előbbivel. A fenéklemez közepe lehet üres, de olykor egy hengeres bütyköt korongoltak rá, melyet ujjal lelapítottak. Máskor egy alacsony gyűrűt képeztek oda, amit azután három ujjal összecsípve tettek díszesebbé (6. tábla 4). Arra is van példa, hogy középről indított spirálvonalat karcoltak bele, mely

43 CSALOGOVITS 1937, 10. ábra; VÍZI 2012, 229. 4. tábla 1-6, 5. tábla 1-4; KOZÁK 1970, 203; PUSZTAI 2002, 295. 3. tábla.

44 CSALOGOVITS 1937, 331.14. kép; VÍZI 2012,231. 13-14. tábla; PUSZTAI 2002,3. ábra; FELD et at 1989,190.19. kép 3; KOCSIS 1989,10-26. tábla; KOZÁK 1970, 205. 33. kép.

167