Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
Fuksz Márta: Családi tradíció és hagyományalkotás öt szekszárdi borászcsalád életében
A többiek nem ilyen minőségben foglalkoznak vendéglátással. Igaz, hogy vendégházaikban nemcsak a borkóstolóra érkező vendégeket szállásolják el, de összességében a borászat fő profilját a bor határozza meg. Éppen ezért igyekeznek kulturált, szakmai felhangú kóstolást tartani, a borászatot és jellemző boraikat megismertetni, vagy éppen rendezvényeket szervezni. A folyamatos konyha fenntartását nem tartják szükségszerűnek, igény szerint külsős rendelésekkel oldják meg az étkeztetést. Bármekkora volumenű vállalkozásról is van szó, - értem alatta az állandó (és ideiglenes) alkalmazottak számát, - a borkóstolást, a borvacsorák levezénylését, mindig a borászat emblematikus figurái közül látja el valaki, hiszen nevük minőségi garanciát jelent. Legtöbb borukat nem a vendégháznál vagy a borszaküzletben értékesítik, azonban a személyes kapcsolattartás jelentőségét, fontosságát mindenki kiemeli, mint a direkt marketing legfontosabb eszközét. Tisztában vannak vele, hogy személyes jelenlétük pótolhatatlan értékkel bír ebben a rendszerben. 4.2. Generációs vállalkozások (és családi munkamegosztás) A jelenleg vizsgált öt borászat (és véleményem szerint a többi nagy- és középborászat) egyik jellemző vonása, a következő generáció megjelenése a vállalkozásban. Stratégiájuk szintén fontos részét képezi az elméleti szakmai és gyakorlati tudás átadása a következő generációnak. Ennek egyik jelentős eszköze - a családtörténet, a hagyományok megismertetése és a gyerekkortól kezdve a borászatban eltöltött idő. Legfontosabb társadalmi legitimációs eszköze pedig az oktatásban való részvétel, azaz a következő generáció szakképesítése. A családi vállalkozásokban részt vevő jelenlegi 30-as évekbeli generáció tagjai főiskolai és/vagy egyetemi oktatásban részesültek, ahol intézményesített keretek között vettek részt a borászati szakképzés valamely ágában. Ennek fontossága a szakmai tudás és ismeretek megszerzésén túl a pályázati lehetőségeket is érintheti. Egyes uniós vagy hazai pályázatokhoz bizonyos mezőgazdasági végzettség elengedhetetlen, és a mezőgazdasági támogatások is egyre inkább ebbe az irányba mozdulnak el. Mészáros Péter (Mészáros Pál fia) bár középfokú tanulmányait mezőgazdasági iskolában végezte, diplomát üzleti tudományokból szerzett Pécsen. Miután édesapjával pár évig a borászatban dolgozott, elvégezte a Corvinus Egyetem szőlész-borász szakképzését is. A családi vállalkozásban dolgozó két Taklerfivér (Takler Ferenc fiai) közül ifj. Ferenc a gyöngyösi főiskola szőlész-borász szakán, míg bátyja, Takler András a kecskeméti mezőgazdasági főiskola után a pesti Corvinus Egyetem szőlész-borász mérnök képzésén vett részt. A 90-es években felfutó családi pincészetben sokat segítettek apjuknak, így nem csoda, hogy erre a pályára kerültek. Vesztergombi Csaba (Vesztergombi Ferenc fia) hasonló utat járt be. Általános mezőgazdasági főiskolája után szintén szőlész-borász szakmérnökként (Corvinus Egyetem) szerezte meg egyetemi diplomáját. Ifi. Heimann Zoltán (Heimann Zoltán fia) a Geisenheimi Egyetem szőlész-borász szakán diplomázott le Németországban. Egyetemi évei alatt és után több hónapos szakmai gyakorlatot szerzett különböző családi borászatoknál, vállalatoknál Franciaországban, Olaszországban is, és csak ezután tért haza Szekszárdra. A Heimann családban nemcsak az ifjú generáció ment el tanulni. Édesanyja Heimann Ágnes is elvégezte a borász képzést, miután a cég vezetésének aktív részese lett. Eszterbauer Ildikó (Eszterbauer János lánya) a kommunikáció- és médiatudomány szak után későbbi férjével, Klein Miklóssal együtt végezte el a szőlés-borász képzést, akivel azóta is együtt dolgoznak a cégnél. A borászatot továbbvivő szakmai tudás megszerzése kiemelkedő jelentőségű az Eszterbauer és a Heimann családnál is, mivel sem Heimann Zoltánnak, sem Eszterbauer Jánosnak nem volt meg a képzettsége. A Heimann családon belül - nem várva a következő generációra - már Heimann Zoltán felesége, Ágnes is elvégezte az iskolát, míg Eszterbauer Jánoséknál a következő generációt 568
