Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
Csekő Ernő: Országgyűlési választások, képviselők, jelöltek. A Tolna megyei elitrétegek politikaszervező erejéről
család 1832-től osztrák nemesi címmel rendelkezett, de Kämmerer Gusztáv a megye nyugati felében fekvő Hékútpusztán (Tengőd) előbb az 1860-as évek derekán „csak” uradalmi intéző, azt követően már ugyanitt bérlő. Fia, dr. Kämmerer Ernő, aki 1887-től több cikluson keresztül volt kormánypárti képviselője a szakcsi kerületnek, tanulmányai eredményeként már értelmiségi pályára lépett, mi több az országos szellemi elitbe emelkedett.65 Ha a Szabadelvű Pártnak kudarcot hozó 1884. évi választástól eltekintünk, akkor 1869-1881 közt tartott öt képviselő-választás mérlege a következő: a megye hat választókerületében megválasztott harminc képviselő közül huszonhárom esetben szabadelvű, s közülük húsz alkalommal megyebeli középbirtokos lett a képviselő. (A kormánypárti hegemónia alól csak a szekszárdi választókerület jelentett kivételt, ahol mind az öt választást szélbali, majd függetlenségi párti jelölt nyerte - Szluha Benedek: 1869, 1872,1875, Geisz László: 1878, 1881.) Ha az 1869-1887 közötti időszak vereséget szenvedett nem nagy számú szabadelvű párti, illetve a fúziókor abba integrálódó pártvonalat követő korábbi jelölteket vesszük szemügyre, hasonló, illetve több esetben megegyező személyi kört találunk: Perczel Vilmos (1875: kölesdi kerület), Szigetit Gábor (1878: szekszárdi kerület), Dőry Andor (1878: szakcsi kerület), az 1884 kapcsán az /. táblázatban már említett Vizsolyi Gusztáv, Totth Ödön, Dőry Béla, Szeniczey Ödön, valamint az egyetlen megyén kívüli, a főváros történetéből ismert Cséry Lajos ügyvéd (1875: szakcsi kerület). S bár Szigeth Gábor és Totth Ödön már a városi (kis)nemességet képviselték, látható, hogy a dualizmus korának első felében egy kompakt, személyi állományában, hagyományaiban a század első felében gyökerező, a vármegye municipiális tradícióihoz igazodó személyi összetételt konstatálhatunk.66 Mivel a korabeli vármegye jellegadó rétegéről van szó, nem csak a megyei tisztikarban találjuk őket nagy számban - akár karrierjük egy korábbi állomásaként -, hanem a megye törvényhatósági bizottságán belül alakult operatív testületekben is.67 68 Általában a törvényhatósági bizottságba virilisként, de adott esetben választás útján kerültek be. így az 1885-re összeállított virilis jegyzéken a következők szerepeltek közülük (ld. 9. táblázat): 9. táblázat. 1869—1887 közti szabadelvű képviselők, illetve jelöltek Tolna vármegye 1885. évre szóló 220fős virilis jegyzékén (a jegyzéken szereplő adatokkal)68 Hely. Név Foglalkozás Lakhely Adó (Ft., kr.) 7. Dőry József földbirtokos Dombóvár 3997,90 11. Vizsolyi Gusztáv földbirtokos Alsópél-pta. 3320,28 15. Dőry Dénes földbirtokos Paradicsom-pta. 2372,59 16. Perczel István földbirt., főispán Kajdacs 2370,15 31. dr. Szigeth Gábor árvaszéki elnök Szekszárd 1496,52 (d) 34. Dőry Béla földbirtokos Új dombóvár 1273 36. Dőry Andor földbirtokos Zomba 1235,20 62. Perczel Dezső alispán Szekszárd 831,14 (d) 100. Totth Ödön ügyvéd Szekszárd 466,36 (d) Hets Károly 1881-től 1892-ig a tamási törvényhatósági kerületből választás útján keresztül került a megyebizottságba. 65 K. NÉMETH 2002; DOBOS 2006, 50-51. 66 Az 1848/49 előtt vezető középbirtokosi réteg Bach-korszakhoz való viszonyulására, többségének visszavonulására ld. GAÁL 2007. 67 így ld. az 1884-1886. évekre megválasztott állandó választmány és központi választmány összetételét. MNL TML, Közgy.jkv. 1883/304-305. 68 A jegyzék megerősíttetett a törvényhatósági bizottság 1884. október 11-i ülésén. MNL TML Alispán! i. 1003/1884. 463
