Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
Csekő Ernő: Országgyűlési választások, képviselők, jelöltek. A Tolna megyei elitrétegek politikaszervező erejéről
Párt 1884. évi - az azt megelőző évek antiszemita hullámának is betudható - veresége jelentős mértékben járult hozzá a Tolna megyei képviselők, illetve jelöltek személyi összetételének megváltozásához, amelynek egyértelmű kárvallottjai a megye politikai életében meghatározó középbirtokos családok voltak (ld. 8. táblázat). 8. táblázat. Az 1884. évi választás eredménye Tolna megye hat választókerületében58 V. kerület Megválasztott jelölt Vesztes jelölt Eredmény Szekszárdi Boda Vilmos függetlenségi egyhangú Bonyhádi Dőry Dénes szabadelvű Schwetz Antal függetlenségi 1260:922 arányban Kölesdi Petrich Ferenc függetlenségi Vizsolyi Gusztáv szabadelvű 444 szótöbbséggel Pincehelyi br. Andreánszky Gábor antiszemita Totth Ödön szabadelvű 500 szótöbbséggel, Totth visszalépett Szakcsi Csúzy Pál antiszemita Dőry Béla szabadelvű 390 szótöbbséggel Paksi Halvax József függetlenségi Szeniczey Ödön szabadelvű egyhangú (Szeniczey vál. megkezdésekor visszalépett) Elmondható, hogy a kiegyezéstől 1884-ig tartott választásokat a reformkor politikai életében gyökerező középbirokos családok tagjai, közülük is a szinte évszázados múltra visszatekintőén meghatározó megyebeli pozícióval rendelkező két család, a Perczelek és a Dőryek dominálták.58 59 Az 1869-1884 közt tartott hat (1869, 1872, 1875, 1878, 1881, 1884)60 választás során Perczel Béla négy, Dőry Dénes három, Dőry János, Dőry József, Dőry Béla, illetve Perczel István, Perczel Lajos egy-egy cikluson keresztül volt képviselő.61 Ugyanezen megyei középbirtokos réteghez tartozott az ezen időben négyszer képviselővé választott Szeniczey Ödön (paksi kerület), illetve a szintén négyszer megválasztott, a Szabadelvű Párt országos vezetésében is prominens helyet elfoglaló Vizsolyi Gusztáv (kölesdi kerület).62 Az eddig említettek mindannyian szabadelvű pártiak, illetve a fúziót megelőzően, az elődpártok, azaz a Balközép, valamint a Deák-párt képviseletében indultak.63 1884- ig még további négyen szereztek mandátumot a Szabadelvű Párt, valamint annak elődpártjai színeiben. így Simontsits Béla 1872-ben a paksi kerületben, illetve Hets Károly tamási ügyvéd 1872-ben és 1875-ben a tamási kerületben, míg ketten a szakcsi kerületben: Láng Lajos 1878-ban, Kämmerer Gusztáv 1881-ben. Amíg Simontsits Béla személyében megint csak egy középbirtokos család hagyományos vármegyei karriert befutó tagjáról van szó, addig a neves közgazdasági író, Láng Lajos volt az egyetlen megyén kívüli szabadelvű képviselő a dualizmus korának első két évtizedében.64 Egyúttal Láng kivételével abban is közösek voltak, hogy az egy Dőry Jánost leszámítva valamennyien megyei virilisták, azaz a törvényhatósági bizottság rendes tagjai voltak. A középbirtokos réteghez képest társadalmi státus, megyebeli pozíció tekintetében valamelyest kilóg a sorból a két Kämmerer. Ugyan a 58 Tolnamegyei Közlöny 1884. június 8. 2; június 15. 3; 1887. június 5. 3; június 19. 3. 59 A megyebeli középbirokos réteg század első felére vonatkozó társadalomtörténetére: GLÓSZ 1991. 60 Az 1875-1887 közti választások előkészületeire, végeredményére: Tolnamegyei Közlöny 1875. július 7. 4; 1878. július 28. 1-2; augusztus 11. 2; 1881. június 19. 1-3; június 26. 3; 1884. június 8. 2; június 15. 1-3. 61 Foglalkozásukra, lakhelyükre vonatkozóan nem szolgált adatokkal. A megválasztott képviselőkkel szemben alulmaradt képviselőjelölteket egyikük se adta meg. KOROKNAI 1986, 268-270; GAÁL 1984, 207. 62 A Paks környéki birtokos Szeniczey Ödön közeli rokonságban állt Deák Ferenccel. Id. CSERNA 2003, 35. 63 Ez alapvetően megegyezett az egykorú országos folyamtokkal, vö. GERŐ 1988, 138-149. 64 A kutatáshoz az Országgyűlési Almanach köteteit is felhasználtuk. 462
