Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)

Csekő Ernő: Országgyűlési választások, képviselők, jelöltek. A Tolna megyei elitrétegek politikaszervező erejéről

jen—bikácsi) korszakban is stabil anyagi, gazdasági háttérrel rendelkező birtokos tagjai mellett a valamikori középbirtokos családok egyre nagyobb számban előforduló elszegényedett tagjai, valamint az eredendően kisnemesi háttérnek tömegei számára a függetlenségi oppozíciónak a fennálló társadalmi viszonyokat erősebben támadó irányzata megfelelőebbnek bizonyulhatott.33 Ezt látszik igazolni, hogy az 1901-ben tartott választáson a Kossuth-párt jelöltjeként indult Szabó Károly paksi református lelkész, aki később 1906-ban a szekszárdi kerületben nyert mandátumot, csak a szavazatok 8,85%-át, azaz 155 voksot kapott.34 Figyelemre méltó az is, hogy a vármegye legnépszerűbb - országos hírnévvel is rendelkező - függetlenségi Kossuth-párti képviselőjét, Rátkay Lászlót a pincehelyi kerületben választották meg négyszer, annak ellenére, hogy ő maga Dunaföldváron lakott és praktizált ügyvédként, illetve volt vezető alakja a helyi Haladó, majd Demokrata Körnek!35

Egyébként az újkonzervatív irányzat más pártjai, így az Antiszemita Párt és mindenekelőtt a Néppárt nem rendelkezett felmutatható támogatottsággal e két kerületben, ami részben magyarázható a római katolikusok e két kerületben bírt legkisebb arányszámával.36 Ellenben a paksi kerülethez kötődik az egész korszak két „habarék-párti” vármegyebeli jelöltje közül az egyik: 1878-ban Surgóth Jenő dunaföldvári ügyvédnek sikerült gyenge közepes eredménnyel a második helyet megszereznie a harmadik függetlenségi jelölt előtt. A másik „habrék-párti” jelölt, a független szabadelvű Perczel Lajos, szintén 1878-ban, az előbbinél jóval szerényebb eredménnyel a szakcsi kerületben lépett fel. Ugyanebben az évben, 1878-ban gr. Apponyi Albert vezetésével megalakult, Egyesült Ellenzék nevet viselő (később Mérsékelt Ellenzék, majd Nemzeti Párt) pártkonglomerátum hiába volt olykor - többek közt gr. Apponyi Albert személyének köszönhetően - országosan igen népszerű formáció, Tolna vármegyei közéletben konstatálható teljes hiánya újfent további kérdésfelvetéseket, vizsgálódásokat indokol.

Mint már elöljáróban is jeleztük, a vármegye nyugati felén található két választókerület (pincehelyi, illetve szakcsi) a megye másik négy választókerületéhez képest jelentős eltéréseket mutat, elsősorban az újkonzervatív politikai irányzat markáns jelenléte, illetve amiatt, hogy e választókerületekben 1884-1901 közt, a közjogi ellentéteket meghaladva, elsődlegesen társadalmi kérdések mentén, mondhatni ideológiai, világnézeti szembenállás jegyében zajlottak a választások (ld. 4. táblázat).

4. táblázat. A pincehelyi, illetve a szakcsi választókerület képviselőjelöltjeinek pártállása, 1875-1910

Pincehelyi vl<.

Szakcsi vk.

I.

II.

III.

I.

II.

III.

1875

2

SZAB.

Szab. (?)

2

SZAB

?

1878

2

SZAB.

Függ.-i

2

SZAB.

Szab.

függ.

szab.*

1881

2

FÜGG.-I

Függ.-i

2

SZAB.

Függ.-i

1884

2

ANTISZEM.

Szab.

2

ANTISZEM.

Szab.

33 A nemesek nagy száma a kerület választóinak összetételén is érzékeltette hatását, így az elemzett időszakban végig a paksi választókerületben volt messze a legnagyobb a régi jog alapján választójoggal rendelkezők száma. Pl. 1880: paksi kerület: 14,2%, megyei átlag: 3,7%; 1891: paksi kerület: 8,0%, megyei átlag: 1,9%. GAÁL 1984, 204.

34 Tolnavármegye 1901. október 6. 4.

35 Rátkay 1896-ban, 1901-ben, 1905-ben és 1906-ban győzött a pincehelyi választókerületben, előtte 1892-ben pedig még a szakcsi kerületben indult sikertelenül. Neve 1901-ben a szekszárdi választókerületben is felmerült, amikor a sárközi függetlenségi választók szerették volna őt megnyerni Boda Vilmos helyett a kerület függetlenségi képviselőjelöltjéül.

36 A Néppárt 1896-ban a kölesdi kerületben próbálkozott, de csak a szavazatok 9,16%-át, 169 szavazatot ért el. Tolnavármegye 1896. november 8. 6.

455