Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
Csekő Ernő: Országgyűlési választások, képviselők, jelöltek. A Tolna megyei elitrétegek politikaszervező erejéről
elmondottakhoz egy jellemző, az olvasókörök fontosságát hangsúlyozó, esetet említenénk példaként. A szekszárdi választókerületben az országgyűlési mandátumot 1884. és 1906. között betöltő Boda Vilmos talán legfontosabb intézményesült hátországát, támaszát - az általa szerkesztett Tolnamegyei Közlöny mellett - a polgári olvasókör jelentette, amelynek évtizedeken keresztül volt elnöke.13 A negyedszázados évfordulója idején 327 rendes és 36 vidéki tagot számláló társaskör elsődlegesen a város iparosságából, illetve az „alsóbb rangú” tisztviselői rétegből tevődött össze. Azonban a római katolikus olvasókör 1896. évi megalakulásával és annak rohamos fejlődésnek indulásával olyan társadalmi élet, pezsgés indult meg az addig Boda Vilmos társadalmi és politikai bázisát adó, jelentős részben mezővárosi iparos és gazdarétegek között, hogy az nem csak az e körben addig élvezett társadalmi vezető szerepét, hanem talán még az országgyűlési képviselőségét is veszélyeztette. Az 600 fős taglétszámot14 szinte hónapok alatt elérő római katolikus olvasókör részben konkurenciát jelentett a már negyedszázada Boda Vilmos elnöklése alatt működő polgári olvasókör számára. S ha valószínűsíthető is, hogy Boda régi ellenfele, Geiger Gyula által emlegetett több százan nem is léptek át a polgári olvasókörből a római katolikus olvasókörbe, bizonyára számottevően érvényesült ez utóbbi szívóhatása.15 Boda Vilmos helyzete annyiban ténylegesen megingott, hogy a római katolikus olvasókörön keresztül a Néppárt az említett mezővárosi rétegek felekezetileg elkötelezett katolikus részét hathatósan tudta elérni. Ez nem csak a közelgő, 1901. októberi választások kapcsán jelentett rá veszélyt, hanem már annál korábban, az 1901 márciusában tartott római katolikus hitközségi választások, az iskolaszék tagjainak megválasztása alkalmával is. Ekkor ugyanis Boda Vilmost közel harminc évi elnökség után nem választották újra, és a választás Geiger Gyula által „polgárságaként titulát módos, parasztpolgári, illetve gazdaréteg előretörését eredményezte.16 Biztosat - adatok híján - nem tudunk mondani, de elképzelhetőnek tartjuk, hogy Boda Vilmosnak a megyeszékhely római katolikus felekezetű iparos, illetve gazdarétegeiben bírt befolyásának csökkenése is szerepet játszhatott abban, hogy a választókerület függetlenségi érzelmű választói körében élvezett népszerűsége 1900-1901-ben komolyan megingani látszott. Ugyanis a sárköziek 1901. évi választás előtt Boda Vilmos ellen fellázadva, helyette a pincehelyi kerület képviselőjét, Rátkay László népszerű dunaföldvári ügyvédet, költő-népszínműírót, újságírót kívánták megnyerni jelöltjüknek.17 I. A VÁLASZTÓI MAGATARTÁS FŐBB JELLEMZŐI A választói magatartás főbb jellemzőinek tárgyalásakor a jelentősebb, területi különbözőségekben is kirajzolódó sajátosságokat próbáljuk megragadni, elemezni, úgy, hogy sajnálatos módon, Tolna megye esetében nem maradtak fenn a szavazási ívek. Értelemszerűen így nincs lehetőségünk arra, hogy az egyének szintjéig lemenően vizsgáljuk a választói magatartás jellemzőit, összetevőit,18 ami13 Boda Vilmos 1875-1914 közt volt az olvasókör elnöke. KISASSZONDY 1978, 285. 14 Az egyesület 1896. október 3-án alakult meg. Egyházi elnökké Götz Sándor újvárosi plébánost, világi elnökké Kiss Mórt, alelnökké Virágh Ferenc segédlelkészt választották. Tolnamegyei Közlöny 1896. október 11. 6. 15 Például a Szekszárdi Polgári Olvasókör negyedszázados fennállása kapcsán Boda, illetve lapja még a következőképpen vont mérleget, az ekkor 327 rendes és 36 vidéki tagot számláló társaskör kapcsán: „Régi tapasztalat az Szekszárdon, hogy itt csak két egyesület bír létjogosultsággal és csak az életképes; az egyik a kaszinó, amely az értelmiséget, a másik a polgári olvasókör, mely az iparos osztályt és alsóbb rangú tisztviselőséget foglalja magában. Számtalan kísérlet történt már újabb társadalmi körök alakítására, azonban egy sem bírt az állandóság jellegével. Ennek természetes magyarázata pedig az, hogy Szekszárdon még az alkotó elemek létszáma nem nagyobb, mint amennyi két társadalmi egyesület fenntartására képes; amint ezen bármi oknál fogva túlmennek - rögtön ott van a túltelítettség veszedelme” Tolnamegyei Közlöny 1896. január 12; idézi: KISASSZONDY 1978, 285. 16 Geiger Gyula: Hitközségi tagok választása. Szekszárd Vidéke 1901. március 16. 1-2.; Újraközölve: CSEKŐ 2010, 579-580. A hitközségi elöljárók névsorát ld. Szekszárd Vidéke 1901. március 23. 2. 17 Többek közt még Garay Antalnak - aki Garay János költő öccse volt -, a függetlenségi Kossuth-párt kerületi elnökének is latba kellett vetnie tekintélyét a sárköziek leszerelése érdekében. Tolnavármegye 1901. szeptember 22. 2. 18 Sajnos a Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltárában, a Központi Választmány irataiban a választási jegyzőkönyvek és a szavazatszedő küldöttségek jegyzőkönyvei sem maradtak fenn, sem a választói névjegyzékeknél kiemelve, sem pedig az általános iratok sorozatában. Mindemellett a választmány jegyzőkönyve is csak 1890-es évektől maradt fenn folyamatosan. (Előtte csak az 1878. évből van meg egy-két ülés jegyzőkönyve.) A II. rész tárgyalásánál láthattuk, hogy Tolna megye esetében - némileg meglepő 449
