Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)

Csekő Ernő: Országgyűlési választások, képviselők, jelöltek. A Tolna megyei elitrétegek politikaszervező erejéről

sókörökben, polgári egyesületekben történő ápolására.6 De mindenképp igaz, Gaál megállapítása szerint is, hogy a függetlenségi párt aktivitása nem olyan szorosan kötődött a választásokhoz, a kampány azt megelőző párhetes időszakához.7 A függetlenségi párttal szemben a szabadelvű pártra sokkal inkább volt jellemző a klasszikus választási párt jelleg, azaz a párt megyei szinten, illetve választókerületekben aktivitást a választások közti időszakban nem végzett, a pártszervezetek - formailag is - csak közvetlen a választás előtt pár héttel alakultak meg.8 így például a párt 1896-ban az október 28-án tartott választás előtt csupán két héttel tartotta a kerületi és községi végrehajtó bizottságok megalakítását is tárgyaló megyei értekezletét.9 A választókerületi pártmozgalmak megyei párt részéről történő szervezésére, kontrollálására szolgált például a négy évvel korábbi választás is, amikor párton belüli feszültség is keletkezett abból, hogy a kölesdi választókerületben Geiger Gyulát 1891. december 27-én a Kölesden tartott választókerületi szabadelvű értekezleten jelöltté kiáltották ki, mielőtt a Szabadelvű Párt vármegyei végrehajtó bizottsága a jelöltek személyéről tárgyalt volna. Erre egyébként 1892. január 4-én került sor, amikor is Busbach Péter ügyvédet nevezték meg a kerület jelöltjeként, aki 1881-1892 közt, az egyik fővárosi választókerületből már tagja volt az országgyűlésnek.10 11

Geiger Gyula a kölesdi választókerület helyett a szekszárdi jelöltséggel vigasztalódhatott. Csekély szekszárdi kerületi esélyeivel Geiger is nyilván tisztában volt, különben nem a kölesdi kerület merült volna fel terveiben, s nem is próbálta volna megtartani ottani jelöltségét, miután a vármegyei Szabadelvű Párt 1892. január 4-i szekszárdi ülésén a szervezkedés megindításáról, illetve ennek érdekében egy-egy központi delegált választási kerületekbe történő kiküldéséről döntött. Ugyanis, amint Geiger a megyei párt eljárása kapcsán írta, az véleménye szerint nem volt szabályos. „A bizottság (mármint a vármegyei végrehajtó bizottság; a szerző) ezen álláspontja összeütközésbe jön a szabadelvűpárt 1 l.S-val, amely így szól. <11. $. A kerületi végrehajtó bizottságokat a kerületek alakítják. Szükség esetén azonban a megalakítással a központi végrehajtó bizottság saját kebeléből egyes tagokat is megbízhat. > Világos, hogy ott, hol a kerületek már maguk megalakították a végrehajtó bizottságot, a központi végrehajtó bizottságnak arra nézve, hogy saját kebeléből ily célból egyes tagot kiküldjön, hatásköre nincs.”u Geiger Gyula végül a szekszárdi kerületben mérette meg magát. S ott, főleg annak ismeretében, hogy a Szabadelvű Párt láthatóan messze nem adta meg a kellő támogatást a számára, s a vármegyei és a szekszárdi elit is igen távolságtartóan viseltetett jelöltségével kapcsolatban, igen tiszteletreméltónak mondható eredményt ért el (1426-714 arányú vereséget szenvedett).12 Az előbb jelzett támogatás hiányát Geiger igazából azzal tudta ellensúlyozni, hogy a korábbi szabadelvű jelöltekhez képest jóval sikeresebben tudta mozgósítani Tolna - amely egyben szülővárosa is volt -, valamint Bátaszék és Mözs német lakosságát.

A függetlenségi párt működéséről, a pártszervezés Tolna megyében megfigyelhető sajátosságairól

6 Az előbb említett függetlenségi gondolat, s ahhoz kapcsolódó kultusz(ok) ápolására a szekszárdi polgári olvasókör példáján ld. KIS- ASSZONDY 1978, 281, 285-286.

7 A pártélet, a függetlenség párt iránti rokonszenv, illetve kötődés fenntartását szolgálták a párt vezető politikusainak, népszerű képviselőinek „békeidőben”, választások közti időszakban is zajló körútjai, amelyek közül Gaál tanulmányában Kossuth Ferenc 1895. szeptemberi látogatását említi. Kossuth Ferencnek és a képviselőtársainak nagy visszhangot kiváltó további megyei kőrútjára került sor 1900 nyarán is. GAÁL 1984, 180-181.

8 Sőt, az 1870-es évekre más típusú eljárásra szolgál adalékkal Geiger Gyula szekszárdi ügyvéd és lapszerkesztő egy 1901-ben megjelent tárcájában, az 1870-es évekre visszaemlékezve. Az „Ujfalusyak”-ként aposztrofált személyi körről írta, hogy a képviselőállítás ügyében a lényegi döntést az hozta. A szűkebben vett ötfős csoport Ujfalusy Imre, Schöner Imre és Buday József ügyvédekből, br. Wimmersperg Nándor és Lippich István földbirtokosokból (utóbbi tb. főszámvevő is) - egyúttal valamennyien vármegyei virilisták - állt. Őket fiatalabbak, így Oszoly Károly ügyvéd, Borzsák Endre református lelkész és maga, Geiger egészítette ki. E megbeszélésekre állítólag Schöner Imre szőlőhegybéli présházában került sor. Szekszárd Vidéke 1901. április 13. 1-2.; Újraközölve: CSEKŐ 2010, 562-564. Ujfalusy Imre nemcsak Geiger Gyula első feleségének, Benczelits Erzsébetnek volt közeli rokona, hanem Babits Mihálynak is. Ujfalusy Babits Mihály édesanyjának, Kelemen Aurórának volt a nagybátyja.

9 GAÁL 1984, 179.

10 Szekszárd Vidéke 1892. január 7. 2; Tolnavármegye 1892. január 10.1-3.

11 Szekszárd Vidéke 1892. január 7. 2.

12 Tolnavármegye 1892. január 31. 4.

448