Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
Balázs Kovács Sándor: Két középbirtokos nemes levelezése a reformkorban. A tolnai Csapó Dániel és a somogyi Czindery László kapcsolata
részvénytársasággal 12 évre szóló bérszerződést kötött. A rabok foglalkoztatása már korábban is felmerült Czindery alispán gondolataiban. Az 1838. november 2-án tartott közgyűlés elhatározta, hogy a rab asszonyokat fonással foglalkoztatják. Ugyanez a közgyűlés egy dolgozó intézet (dologház) felállítása iránt intézkedett, 1841-ben pedig rabkórházat állítottak fel. A közművelődés terén jelentős intézmény volt a vármegyei könyvtár, melyet 1816-ban a gr. Festetics Lajostól adományozott 4000 kötet már megalapozott, melynek felállítása azonban szintén Czindery alispánsága idejére esett és azt az 1832. június 18-án tartott közgyűlés határozta el. Mérey Sándor főispán 1834. május 22-én a vármegyei könyvtárnak értékes képeket, Ocskay Antal94 püspök pedig 1836-ban saját könyvtárát adományozta, az 1841. évi közgyűlés pedig elrendelte, hogy a könyvtár állapotáról évenként jelentést kell beterjeszteni. 1837. augusztus elsején elhatározta a vármegye közönsége, hogy a megyegyűlésekről naplót ad ki, melynek szerkesztését Somssich Pál vállalta fel. Mindezek ellenére azonban Czindery László alispánsága alatt a közigazgatás nem volt mintaszerű Somogy vármegyében. Nagyfokú közgazdasági tevékenysége minden idejét igénybe vette. Záborszky Alajos95 egy ízben szemére is vetette, hogy három év alatt idejének felét sem töltötte megyéjében, és hogy vannak olyan szolgabírák, akik nem is laknak a járásukban s hogy a tisztviselők a főispán és a vármegye engedelme nélkül hetekre eltávoznak hivatalukból. 1840. január 18-tól Czindery László helyett Sárközy Albertet választották meg a somogyi nemesek első alispánjukká.96 Mérey Sándornak a főispáni méltóságról történt lemondása után, 1845. május 2-án Czindery László Vas vármegye főispáni helytartója, Somogy vármegyének egy évtizeden át volt első alispánja, lett a főispán. Beiktatása 1845. július 31-én a hagyományos fénnyel és pompával történt. A beiktatást megelőző napon Hosszú Márton veszprémi kanonok vezetése alatt küldöttség ment érte Ladra. A főispán a küldöttséggel hosszú kocsisorban megindult Bárd felé (Bárdudvarnok), hol a vármegye nevében, Mérey József másodalispán fogadta. Kaposvár határánál a vármegyei nemes ifjúság bandériuma csatlakozott hozzá, a megyeház lépcsőcsarnokában pedig nagy küldöttség élén, Sebe György kerületi esperes fogadta. A másnap - július 31-én tartott közgyűlésen a főispán letette az esküt, majd megtartotta székfoglaló beszédét97. A beszédre Sárközi Albert első alispán válaszolt a vármegye közönsége nevében, 94 ocskói Ocskay Antal (Bolyár, 1795. június 5. - Buda, 1848. szeptember 13.): római katolikus főpap. Bácsi címzetes püspök. Kassán, majd a pesti egyetemen tanult, ahol teológiai doktori oklevelet szerzett. Utóbb nagyváradi kanonok, a pesti egyetem bölcsészettudományi karának tagja és a Helytartótanács tanácsosa volt. 1838-tól a kassai egyházmegye püspöke. Pártolta a tudományokat. - MARKÓ IV. 2002, 1124. 95 zábori Záborszky Alajos (Várda, 1805. május 23. - Kaposvár, 1862. április 5.): politikus, jogász. 1817-től a nagykanizsai piarista gimnáziumban tanult. 1829-ben a pesti egyetemen magántanulóként befejezte jogi tanulmányait, 1829-től Somogy vármegyénél joggyakornok, 1832-ben ügyvédi vizsgát tett, utóbb ügyvéd és táblabíró volt. Az 1840-es években a Pesti Hírlap levelezője. A Somogy vármegyei nemesi reformellenzék egyik vezetőjeként Széchenyivel szemben határozottan támogatta Kossuth politikáját. 1843-1844-ben Pozsonyban a kőnyomatos Országgyűlési Tudósítások szerkesztője. 1847-től pénzügyi tanácsos, 1848 áprilisától a Pénzügyminisztériumban az állami javak osztályán úrbéri tanácsos, 1848 májusától kormánybiztos volt. Az 1848-1849-i országgyűlésben a szigetvári választókerület képviselője, 1848 júliusától a képviselőház egyik jegyzője; követte az országgyűlést Debrecenbe, de 1849 februárjában jegyzői tisztségéről lemondott. 1849. április 5-től a Radical Párt tagja. 1849. május 31-től Kossuth elnöki hivatalában „áttadalmi tanácsnok”, egyúttal a minisztertanácsi jegyzőkönyvek vezetője. 1849-ben a császári haditörvényszék kötél általi halálra, kártérítésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Súlyos betegsége miatt az ítéletet nem hajtották végre, közben a leváltása miatt vérig sértett Haynau neki is kegyelmet adott. Ezután várdai birtokán gazdálkodott, rendőri felügyeletét 1856-ban szüntették meg. 1861-ben a lengyeltóti választókerület képviselőjévé választották, de betegsége miatt ezt nem fogadta el. - MARKÓ VI. 2001, 1403. 96 CSÁNKI én. 516-517. 97 A beszédet a következő gondolattal zárta: „A magyarok Istenétforrón imádva kérem, hogy édes honunkat kegyes atyai gondviselésébe tartva - és e jelen reménydús korban őrizve -, meg ne engedje, hogy az egy célra, de külön úton iramló pártok heve alkotmányunk hajójának erős kézbeni kormányát tévútra kényszerítse, hanem vezesse azt a vélemények különbsége zajos habjain keresztül - nemzeti boldogság óhajtott révpartjaira, ahol a haladás éltető vágyaitól felélesztett dühöngős szélvész lecsendesedése után, biztos öbölbe nyugodhasson és az elemek megbékülvén, nemzetünkbe óhajtandó egyetértés által közboldogság és lelkinyugalom uralkodjék. - A mindenható áraszsza a tekintetes KK. és RR. bő áldását, kiknek szívességekbe s hajlandóságokba magamat ajánlom és viszonzási férfias akaratom zálogául lekötöm becsületszavamat, - hogy habár ékes szónoklattal nem bírok, magyar őszinteséggel tett ígéreteimnek mindig ura leszek" - CSÁNKI én. 520. 430
