Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
Balázs Kovács Sándor: Két középbirtokos nemes levelezése a reformkorban. A tolnai Csapó Dániel és a somogyi Czindery László kapcsolata
ki senkit e hivatalra. 1832. május elsején iktatták be kaposmérei Mérey Sándor* 91 új főispánt. A közgyűlést Czindery alispán nyitotta meg ünnepélyesen. A beiktatási ünnepséget az új megyeháza alapkövének letétele zárta. Méreyl845. május 8-ig volt Somogy főispánja. Az 1832. november 5-iki közgyűlésen Czindery László első alispánt és Somssich Miklós táblabírót választották meg a rendek országgyűlési követnek. Somssich, aki már harmadízben képviselte Somogy megyét az ellenzék soraiban foglalt helyet. Czindery viszont nem sokáig maradt az országgyűlésben, helyére 1834. május 22-én Sárközy Albert92 főjegyzőt választották meg. Czindery Lászlónak egy évtizedes alispánsága során jelentőségteljes intézkedések történtek a megyei közigazgatás érdekében. Czindery, akit az 1833.október 28-án és az 1836. november 30-án tartott tisztújításokon ismételten alispánná választottak, elsősorban az ekkor még teljesen elhanyagolt községi igazgatásra irányította figyelmét. Alispánsága idején szabályozta a megye a községi bírói állás betöltésének módját, mégpedig oly módon, hogy a bírót a földesúr három jelöltje közül a falubeliek választották, amennyiben a lakosok nem akarnának részt venni a választásban, a járási szolgabíró jelöli ki. Az 1830 és 1834 közötti években a megye közönsége megújította az előző években hozott határozatát, mely szerint a községi elöljárók felégetett épületeit az illető falubeliek tartoznak felépíteni. A községi bírói állás rendszeresítéséről és teendőiről, utóbb az 1842. május 2-án tartott közgyűlésen alkotott szabályrendeletet a megye közönsége, mely egyúttal a községi bíró felesketése iránt is intézkedett. Czindery alispánsága alatt gyűjtötték egybe a megyei szabályrendeleteket is, mely célból az 1838. augusztus elsején tartott közgyűlés bizottságot küldött ki. Ekkor keletkezett a megyei alkalmazottak nyugdíjintézete. Az 1832. október 10-én hozott megyei határozat értelmében nyugdíj járulék címén évenként, a megyei katonák fizetéséből négy, a hajdúkéból kettő és a pandúrokéból egy forintot vonnak le.93 Különös figyelmet fordított a közgazdaságra, az állattenyésztésre és az állategészségügyre és az 1830. május 29-én tartott közgyűlés elrendelte, hogy a marhák itatása céljából az egyes falvak határaiban elegendő számú kutat ássanak. Az 1832. november 3-án tartott közgyűlés a lótenyésztés előmozdítása érdekében szabályrendeletet dolgozott ki. 1836-ban alakult meg a megyei juhtenyésztő társaság. A megyei állatorvosi állás rendszeresítése már 1832-ben felmerült, de a terv csak 1853- ban valósult meg. Indítványára az 1838. május 1-én tartott közgyűlés egy megyei posztógyár felállítását határozta el. A gyárat a megyeház udvarán állították fel s 1841. május 1-én kezdte meg működését. Munkásként 24 megyei rabot alkalmaztak. Az üzem első eredményeit az 1841. november 2-án tartott közgyűlésen mutatták be. A gyár működése azonban csakhamar megakadt, mert már az 1842. május 2-án tartott közgyűlés a bérbeadásról döntött. 1847-ben a megye a gyár átvétele céljából megalakult elhunyt a nagy tekintélyű apa, Sigray Károly. József lelkesedése megtört, lemondott hivataláról, és visszavonult ivánci birtokára, 1800-tól több mint egy évtizedet töltött vidéki kastélyában. 1815 és 1820 között is jórészt birtokán élt. Három leány után 1817-ben fia született, Titusz. 1820-ban a királyi ítélőtábla bírája, 1823-tól Somogy megye főispánja, majd belső titkos tanácsos. 1830. október 26-án halt meg Iváncon. - CSÁNKI én. 512. 91 Mérey Sándor, kaposmérei (Dunapentele, 1779. szeptember 18. - ?, 1848. október 9.): politikus. Valóságos belső titkos tanácsos, aranysarkantyús vitéz. 1800-tól Pesten a királyi tábla jegyzője, 1806-tól királyi ügyész, 1807-től egyúttal a Pest megyei magyar színész társulat felügyelőbizottságának tagja. 1808-ban Nyitra vármegye követe az országgyűlésen; utóbb a vármegye táblabírája, majd Magyarország tartományi főbiztosa volt. 1831 és 1845 között Somogy vármegye főispánja. Sok német és egy olasz (Goldoni: Ravasz özvegyasszony) színművet fordított magyarra, amelyeket a korabeli színpadokon be is mutattak. Irodalmi hagyatéka a 18-19. századi magyar színészet és drámairodalom történetének fontos forrása. - MARKÓ IV. 2002, 672. 92 Sárközy Albert (Kaposvár, 1790. január 1. - Kisasszond, 1860. február 20.): politikus. Tanulmányait Csurgón, mint Csokonai Vitéz Mihály tanítványa kezdte, Debrecenben folytatta (1801-1805) és Pesten fejezte be. Pályáját 1813-ban mint aljegyző kezdte Somogy vármegyében, 1830-ban főjegyző, 1836-ban másod alispán, 1840-ben első alispán. Közben 1832-1836. évi országgyűlésen mint követ képviselte vármegyéjét. 1848-ban V. Ferdinánd Somogy vármegye főispánjává nevezte ki, s mint ilyent 1848. június 5-én a főrendiház gr. Andrássy Gyula, Radvánszky Andor és Podmaniczky Frigyes báróval együtt jegyzővé választotta. Később kormány- biztos is volt, de a debreceni függetlenségi nyilatkozat 1849-ben nagyon lehangolta és csakhamar vissza is vonult; mindamellett a szabadságharc után internálták és csak az 1850-es években kapott amnesztiát. 1846 és 1860 között a belső-somogyi református egyházmegye gondnoka volt és élénken részt vett egyháza ügyeinek intézésében is. - CSÁNKI én. 412. 93 CSÁNKI én. 514-516. 429
