Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
Balázs Kovács Sándor: Két középbirtokos nemes levelezése a reformkorban. A tolnai Csapó Dániel és a somogyi Czindery László kapcsolata
reztessék, a másik, hogy az országgyűlési tárgyalásokról minden előzetes jóváhagyás nélkül kibocsátandó hírlapi tudósításokhoz az engedélyt megszerezzék. A követek közül Somssich Miklós az országgyűlésen Deák Antalhoz87, felsőbüki Nagy Pálhoz88, Pázmándy Déneshez89 csatlakozott, követtársa Czindery László azonban jelentősebb szerepet nem játszott az országgyűlésen. 1830. október 26-án elhunyt gr. Sigray József90 főispán. A király másfél esztendeig nem nevezett okleveleket és könyveket gyűjtött. 1836-ban hatalmas anyagát (4000 oklevél, festmények, érmék, régészeti leletek, több mint 63000 kötet könyv stb.) az országgyűlés megvásárolta a Magyar Nemzeti Múzeum számára, amely halála után további gyűjtését is megszervezte. „Nemzeti dalok gyűjteménye" című 10 kötetes kéziratos énekgyűjtését az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. Kéziratban maradt „Közönséges Magyar Könyvtár 1533-1830” című bibliográfiája (MTA Könyvtára) kb. 30000 mű címleírását tartalmazza. - MARKÓ III. 2002, 547. 87 kehidai Deák Antal (Söjtör, 1789. április 15. - Kehida, 1842. június 20.): politikus. Deák Ferenc bátyja. 1804 és 1808 között a győri akadémián jogot tanult, 1809-ben hadnagyi rangban részt vett a nemesi felkelésben. 1811-től ő kezelte a családi birtokot. 1809-től Zala vármegyében a kapornaki járás alszolgabírája, 1821-ben lemondott, de a vármegyei életben továbbra is tevékenyen részt vett; 1828-1831-ben a vármegye első alispánja. Az 1825-1827-i és 1830-i és 1832-1833. évi országgyűlésen Zala vármegye egyik követeként a mérsékelt liberális ellenzékhez tartozott. 1833-ban öccse, Deák Ferenc javára lemondott követi tisztéről, csak a vármegyei közéletben vett részt és birtokain gazdálkodott. Baráti kapcsolatban volt Kisfaludy Sándorral és Vörösmarty Mihállyal. - MARKÓ II. 2001, 62. 88 Felsőbüki Nagy Pál (Fertőszentmiklós, 1777. szeptember 7. - Bécs, 1857. március 26.): politikus. Az MTA tagja (ig. 1830), Arany- sarkanyús vitéz. A pesti egyetemen jogtudományi doktori oklevelet szerzett, ezután nagybátyja, felsőbűki Nagy József királyi sze- mélynök mellett hites jegyző volt, s az ügyvédi oklevelet is megszerezte. Az 1797. és 1805. évi nemesi felkelések során kapitányi, később őrnagyi rangban szolgált. 1805-től tevékenyen részt vett Sopron vármegye közéletében, a hamarosan szónoki tehetségével és szókimondásával hívta fel magára a figyelmet. ’w807-től Sopron országgyűlési követeként szót emelt a jobbágyok terheinek csökkentése és helyzetük javítása érdekében, bírálta az úrbéri visszaéléseket, a nyomorba döntő adórendszert, a vármegyei tisztviselők túlkapásait és a vármegyei korrupciót. Emellett követelte a birodalom pénzügyeinek rendbetételét. Beszédei többnyire rögtönzöttek voltak. Kezdettől fogva küzdött a magyar nyelv egyenjogúságának elismertetéséért. Fellépésével hamarosan országos hírnevet szerzett, Berzsenyi Dániel lelkes hangú ódában köszöntötte (1807), Kazinczy Ferenc hódoló hangú levelet írt hozzá (1811), magyar és latin nyelvű magasztaló költeményekkel üdvözölték, tisztelői megfestették arcképét. Részt vett az 1809-i és 1813-i nemesi felkelésben is. A bécsi udvar utasítására Sopron vármegye főispánja megakadályozta országgyűlés követté választását, így nem vehetett részt az 1808. és 1812. évi országgyűlésen. A kormányzat minden mesterkedése ellenére 1825-ben ismét követté választották. Jelentős érdeme volt abban, hogy az országgyűlés elrendelte az úrbéri nemesség adó összeírását. Döntő szerepet játszott játszott az MTA Széchenyi által kezdeményezett megalapításában. Az 1830. évi országgyűlésen már nem támogatta a reformeszméket, s konzervatív nézeteket hirdetve igyekezett a reformellenzéket mérsékelni, sőt egyes esetekben nyíltan fel is lépett ellenük. Politikai pálfordulása miatt az 1832-1836. és 1839-1840. évi országgyűlésen elveszítve teljesen háttérbe szorult. Az 1840-i országgyűlés után bécsi befolyását igyekezett felhasználni a politikai elítéltek érdekében, de a közélettől lényegében visszavonult, s csak néha szólalt fel Sopron vármegye közgyűlésén. Az 1848-1849-i forradalom és szabadságharc idején teljesen visszavonultan élt. 1849 után többször bírálta a neoabszolutizmus rendszerét. Falusi birtokán és Pozsonyban mint gr. Pálffy birtokainak zárgondnoka élt; utolsó éveiben felváltva Bécsben és a hozzá közeli Inzersdorfban lakott. - MARKÓ II. 2001, 608-609. 89 szomori és somodon Pázmándy Dénes (Kömlőd, 1781. március 10. - Baracska, 1854. február 1.): politikus. A dunántúli református egyházkerület világi főgondnoka (1837-től). A főrendiház tagja (1848-1849). 1788-től a pozsonyi evangélikus líceumban, majd a pesti egyetem jog- és államtudományi karán tanult, 1797-ben a pesti egyetemen jogtudományi doktori oklevelet szerzett. 1800-1801-ben Pesten joggyakornok, 1802-ben ügyvédi vizsgát tett, és Komárom vármegye szolgálatába lépett; 1802-től vármegyei alügyész, 1805-től alszolgabíró, majd főszolgabíró volt. 1825-től Komárom vármegye egyik országgyűlési követe, az alsótáblán mérsékelt ellenzékhez tartozott. 1828-tól Komárom vármegye első alispánja. 1848 áprilisától Fejér vármegye főispánja, 1848. október 3-tól az országos Honvédelmi Bizottmány tagja. A szabadságharc kitörése után a forradalmi elvekkel nem rokonszenvezett - visz- szavonult baracskai (Fejér megye) birtokára. Debrecenbe nem követte az országgyűlést. - MARKÓ V. 2004, 202. 90 gróf Sigray József (Kőszeg, 1768. április 16. - Ivánc, 1830. október 26.): politikus. Keresztelőjén részt vett Mária Terézia és fia, a későbbi II. József császár is, keresztszülőként. A család mindvégig őrizte a „felséges komák" által adományozott díszes keresztelőruhát és aranyedényeket. A fiú nevelésére az apa különös gonddal ügyelt. Az ifjú Sigray, kinek apja az ő iskolai évei alatt, 1780-ban grófi címet szerzett, a kőszegi gimnáziumban kezdte tanulmányait. A mágnáscsemete mellé házitanítónak Fuxhofer Nándort fogadták fel, a magyar nyelv szeretetét és klasszikus latin műveltségét tőle szerezte. Pályája meredeken emelkedett. A 19 éves fiatalember már a vármegye másodalispánja: egészen 1790-ig töltötte be a posztot. Később önálló megbízásként a szentgáli (Veszprém megye) szabadosok ügyének rendezését kapta feladatul a királytól. Sigray József mindenben ellentéte volt bátyjának, Jakabnak. Az elsőszülött fiú, Jakab, a Sigray birtok leendő örököse, apjának és családjának csalódást okozott. Kicsapongó, gátlástalan ifjú volt. Rangon aluli házassága miatt apja kitagadta. Szabadkőműves körökben 1792 körül tűnt fel, de soha nem volt meghatározó személyiség. A jakobinus összeesküvés vezetője, Martinovics Ignác jobb híján választotta őt a negyedik vezető személynek, mint egyedüli grófi rangút, de utóbb azt tartotta, hogy e döntésében tévedett. Öccse, József megpróbált közbenjárni a fogoly érdekében, de nem járt sikerrel. Sigray Jakab halála öccsére különös lelki tehertételt jelentett. Az uralkodó másfél hónappal az esemény után Sigray Józsefet kancelláriai titkárrá nevezte ki, ezzel a gesztussal biztosítva őt továbbra is bizalmáról. Sigray József magabiztossága azonban megtört, időnként búskomorságba esett, bátyjának emlékével kapcsolatos elfojtott bűntudat gyötörte. Jakab nevét ugyan tabuvá nyilvánították a családban, emlékét még az életrajzokból, genealógiai munkákból is töröltették, kihagyatták. József lelkesedése a nemzeti nyelv ügye, a magyar kultúra helyzete iránt, kissé szokatlannak ható kitartó törekvése, hogy a korszak irodalmárai barátjuknak tekintsék, talán visszavezethető arra a bizalmatlanságra amit a jakobinusokkal rokonszenvező értelmiségi réteg érzett Jakab „áruló” öccse iránt. A Sigrayt ért csapást hamarosan újabbak követték. Néhány év múlva feleségül vette Almássy Jankát, de mindössze két évig élhettek házasságban, mert az asszony belehalt második leányuk születésébe. Majdnem ezzel egy időben, 1800-ban Iváncon 84 éves korában 428
