Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)

Balázs Kovács Sándor: Két középbirtokos nemes levelezése a reformkorban. A tolnai Csapó Dániel és a somogyi Czindery László kapcsolata

nyira elnyerte a nádor jóindulatát, hogy felajánlották neki az alnádorságot. Nem ő volt az egyedüli az 1825-1827. évi országgyűlés ellenzéki vezetői közül, aki átment a kormány táborába. Reviczky Adám83 kancellár különben is mindent elkövetett megnyerése céljából. Ez az eljárás akkor még nem részesült olyan súlyos elbírálásban, mint amikor a hivatalvállalás egyértelmű volt a népszerűség teljes elvesztésével. Később azonban a hivatalnokoskodás Somssich Pongrácnak is a népszerűségébe került és őt is fel kellett áldozni a Kossuth és társai ellen indított hűtlenségi perekben, ahol az országbíróval együtt elnökként szerepelt.

Somsich lemondott az alispáni tisztségről, így az 1830. augusztus 3-ára összehívott alispánválasztó közgyűlésen Czindery Lászlót választották meg. Az 1830. szeptember 8-ára egybehívott országgyűlésre a megye Czindery első alispánt és Somssich Miklós84 táblabírót küldte követül. Mindketten már előzőleg is képviselték a megyét. Somssich Miklós, aki az 1811-1812. évi országgyűlés ellenzékéhez tartozott, alispáni tisztségétől is megválva, csaknem kizárólag gazdaságának élt. Csak az 1822-1823. évi törvénytelen rendeletek kibocsátása alkalmával támadt nemzeti ellenhatás alatt tanúsított ismét érdeklődést a közügyek iránt. A követek részére a megye 17 pontból álló utasítást dolgozott ki, melynek főbb pontjai a következők: Hogy a megkoronázandó királyi hitlevélbe, az 1827:IV. törvénycikk, mely szerint az adó és a segedelem megszavazásának joga az országgyűléstől elvonatni nem fog, beiktattassék. Hogy az országgyűlésnek ezentúl Pesten leendő tartását szorgalmazzák. Hogy a bezárt nagybányai pénzverő ismét megnyittassék és a Bécsbe szállított arany- és ezüstrudak ismét visszaszállíttassanak. Hogy a harmincadok az országgyűlés befolyása alól ki ne vonassanak. A követek tiltakozzanak az országos összeírás dolgában kibocsátott utasítások ellen, mert a megye a városi, nemesi és egyházi telkek összeírását sérelmesnek tartja. Hogy a kancelláriának 1829. július 10-én kibocsátott rendelete, mely szerint a tisztújításkor a pártoskodók nem jelölhetők és őket büntetés végett feljelentsék, hatályon kívül helyeztessék, miután ez a rendelet a nemesi kiváltságokat veszélyezteti. Hogy a törvények ezen az országgyűlésen már magyarul szer- kesztessenek.85

Az országgyűlésről küldött követi jelentésekből örömmel értesült a megye arról, hogy a két tábla közötti üzenetváltás magyarul történik s még két fontosabb pótutasítást küld követeinek: az egyik, hogy Jankovich Miklós86 ritkabecsű gyűjteménye a Magyar Nemzeti Múzeum számára megsze83 1825-től gróf, revisnyei Reviczky Ádám, (Debrecen, 1786. május 23. - Heiligenkreutz /Bécs mellett/, 1861. április 21.): politikus. Az MTA tagja (ig. 1830), az Osztrák Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja. Főudvarmester (1826-tól), a Szent István-rend kancellárja (1828-tól). Valóságos belső titkos tanácsos. A bécsi Theresianumban jogot tanult. 1805-től Galíciában királyi ügyész, 1807-től galíciai kormányszéknél, 1808-tól a cseh-osztrák egyesült udvari kancelláriánál fogalmazó, 1809-től mint önkéntes hadnagy a gr. Sztáray 33. gyalogezred kötelékében részt vett a Regensburg, Aspern és Wagram melletti csatákban. 1811-től királyi táblai ülnök,

1814- től a velencei kormányszéknél tényleges tanácsos, 1815-től az ausztriai és szardíniái seregek hadtápfőnöke, majd a montb- lanc-i, iserei és Rhodamus melléki helyőrségek parancsnoka. 1818-tól Lombardia és Velence Egyesített Királyok kamarai előadója, 1819-től udvari tanácsos, 1822-től a galíciai főkormányszék alelnöke, 1823-tól államtanácsos, 1825-től a bécsi udvari kamara és a pénzügyi kamara alelnöke. 1826-tól magyar udvari kancellár, 1828 áprilistól magyar udvari főkancellár, júniustól egyidejűleg Borsod vármegye főispánja. Nem tudott érvényt szerezni a bécsi udvar elvárásainak, sőt politikája lehetővé tette a reformellenzék hatékony működését. Ezért 1836-ban főkancellári tisztségéből leváltották. 1836-tól Firenzében a toscanai udvarnál osztrák követ és meghatalmazott miniszter volt. Firenzei tartózkodása idején pártfogolta és anyagilag is támogatta Markó Károly festőművészt. Utóbb követi tisztéről lemondva saját kérésére nyugdíjazták. Ezután államminiszteri rangban Pisában élt, majd teljesen visszavonult a közélettől. Velencében, majd Bécsben tartózkodott, élete utolsó szakaszában a heiligenkreutzi kolostorban élt és ott is halt meg. - MARKÓ V. 2004, 737.

84 saárdi Somssich Miklós, (Sárd, 1784. december 6. - Sárd, 1870. december 19.): politikus. Az OMGE választmányi tagja (1866). A pécsi királyi akadémián bölcseletet és jogot tanult, a pesti egyetemen jogtudományi doktori oklevelet szerzett. Gr. Széchényi Ferenc mellett jurátus. Ügyvédi vizsgája letételét követően Somogy megye tiszteletbeli jegyzője, 1806-tól rendes aljegyzője, 1808-tól főjegyzője volt. Az 1811., 1830., 1832-1836. és 1839-1840. évi országgyűlésen Somogy megye követe, 1813-ban a megye másodalispánja,

1815- ben tisztségéről lemondott, 1817-1848-ban a megyei árvaszék elnöke. Birtokából mintagazdaságot hozott létre. 1863-ban Szörnyén rablók támadták meg, akik megkínozták, ennek következtében egyik karja is eltört. Gyógyulása után Pécsett, majd fiánál Pesten élt. Élete utolsó évében visszaköltözött Sárdra. - MARKÓ V. 2004, 1233-1234.

85 CSÁNKI én. 512-513.

86 vadasi és jeszeniczei Jankovich Miklós, (Pest, 1772. január 2. - Pest, 1846. április 18.): könyv- és régiséggyűjtő. Az MTA tagja (t. 1831). Budán kamarai hivatalnok volt, majd birtokain gazdálkodott, s a tudománynak, gyűjtőszenvedélyének élt. 1817-től a Tudományos Gyűjtemény című folyóirat körül létrejött társulat egyik meghatározó személyisége volt. Gyűjtését Révai Miklós gyűjtőprogramjának szellemében, Cornides Dániel és Kovachich Márton György hatására kezdte el; történeti és művészeti emlékeket,

427