Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
Gaál Attila: 17-18. századi gyűrűk, pecsétgyűrűk és pecsétnyomók Tolna megyéből
letek által narancsos-vörösesre színezett változata igen kedvelt drágakőfajta volt a török ékszerkészítők körében. Oberschall Magda után Gerelyes Ibolya is megemlíti például azt a történetet, mely szerint Buda visszavétele után Johann Dietz, a brandenburgi választófejedelem orvosa egy elhagyott házban nagy mennyiségű, gyűrűkhöz való karneolkövet talált, minden bizonnyal egy elmenekült török ötvös mester készletét.12 Korabeli kedveltsége jó megmunkálhatóságának és kellemes színének tulajdonítható, napjainkban pedig némelyek okkal vagy a nélkül, de számos gyógyhatást is tulajdonítanak e kőfajtának.13 A feliratos gyűrűkkel egy időben készítettek olyan karneolköves fejesgyűrűket is, amelyeket nem pecsétgyűrűként használtak. Ezeken a foglalat síkjából kiemelkedő kőnek csak díszítő szerepe van, felülete lehet domború, lapokra csiszolt vagy a gumó formában bányászott drágakő természetes felszínét megtartó. Ezeket a kutatás a fenti, díszesebb török gyűrűk egyszerűbb, balkáni változataként határozta meg.14 Két, ezüstfoglalatos karneolköves gyűrűnk ebbe a felirat nélküli csoportba tartozik (N°3, 11.). Karikájuk öntött, a követ tartó foglalatot mindkettőnél utólag forrasztották a karikára. Az ovális foglalat az újpalánki példányon viszonylag egyszerű, csupán bemélyülő vonalkázással díszített (N°3.). A Zavaros-gyűjteményből származó gyűrűn (N°l 1.) azonban három olyan elem is jelen van, amelyeket Fehér Géza és Gerelyes Ibolya is a 17. századi oszmán gyűrűkre jellemző jellegzetességnek tart: az ovális foglalat szélét ívsoros mintázat zárja, enyhén domború hátoldalán pedig szépen rendszerezett sugaras díszítés van. A karika fejjel ellentétes oldalán az öntőcsap maradványából kialakított kör alakú kiemelkedés, ellenfej van, melyet beütött vagy bevésett vonalakból álló mes- terjegy(?) díszít.15 Néhány ilyen, ezüstből készült karneolköves gyűrűt a Nemzeti Múzeum gyűjteménye is őriz. Gerelyes Ibolya két példányt közölt ezek közül, melyek ugyancsak ellenfejes karikával készültek, foglalatuk széle díszített, az egyiknek hátoldalán a sugaras díszítés is megtalálható. Gerelyes Ibolya véleménye szerint e két ismeretlen származási idejű és helyű gyűrű és a palánki példánnyal szinte teljes azonosságot mutató Pécs-bányatelepi példány török vagy törökös balkáni munka.16 A Zavaros-gyűjteményből származó N°ll. számú gyűrű - főleg a pécsi kincslelet 16. század második felére datált gyűrűje alapján - a 16. század második felére, illetve az azt követő időre keltezhető.17Az Újpalánkon felszíni gyűjtés során talált kövesgyűrű pedig a legtágabb időhatár szerint is az 1596 és 1720 közötti időszakra tehető (N°3.). Ide tartozónak találtuk még azt az ellenfejes karikájú bronzgyűrűt is, melyen felismerhető a foglalat vízszintes díszítményének utánzata és a drágakövet imitáló, oválisán domború bronz fejrész. A gyűrűfej ilyen kialakításával a foglalatba zárt kővel készített fejesgyűrűk formáját és felépítését utánozták, így annak kinézetre hasonló, de olcsóbb változata lehetett (N°2.). E drágább kövesgyűrűt utánzó példányt nagy valószínűséggel az Újpalánk térségében élt délszláv népességhez köthetjük, készítése és használata pedig a fenti, viszonylag tág időhatárok közé tehető. Egy további, sajnos igen sérült újpalánki bronzgyűrű foglalatának peremrészét külön darabból készítették és rézzel rögzítették a kissé nyújtott karikával egybeöntött, hátoldalán sugaras 12 BÁRÁNYNÉ 1944, 366; GERELYES 2006, 206. 11. jegyzet. 13 Forrás; http://www.shp.hu/hpc/web.php?a=naturagyogynoveny&o=karneol_mtpJ: ,A karneolok a vérre hatnak Javítják a vérképet, oldják a vérrögöket és véraláfutásokat, segítenek elállítani a vérzéseket, gyorsítják a sebek gyógyulását..." 14 GERELYES 2005, 588. 15 FEHÉR 1959, 195; GERELYES 2006, 200. — Ez az ellenfej az öntött gyűrűknél gyakori. Az öntőcsap maradványa, melyet olykor csak kissé elsimítottak, máskor díszíthető felületté formáltak. Ez is ellenfej, de szerintünk úgy funkcionálisan, mint pedig kialakulását tekintve eltér a Baloghné Horváth Terézia által a néprajzi gyűrűket feldolgozó munkájában leírtaktól. A balkáni gyűrűformák forrasztott, díszített ellenfeje kapcsán úgy véli, hogy az ellenfejes gyűrű pecsételőből alakult ki. Előbb a pecsét fejre egy rá merőleges fogórúd, később annak végére egy gyűrű került, melyen a fogórúd kissé túlnyúlt. Majd a fogórúd „elvesztése” után a pecsétgyűrűvé alakuló pecsét pecsétrésszel ellentétes oldalán megmaradt a fogócsökevény, ami maga az ellenfej. „Tehát a fogónak a csökevénye az ellenfej azokon a gyűrűkön, amelyek már eltávolodtak az eredeti pecsétlő funkciótól." - BALOGHNÉ 1999, 59-60. 180. kép. 16 Utóbbit Hlatky Mária török gyűrűnek határozta meg. HLATKY 1938, 84. 17 GERELYES 1994, 30. 14. kép a-b; GERELYES 2005, 590. 4. kép 1 (bal szélső gyűrű). 389
