Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
Gaál Attila: 17-18. századi gyűrűk, pecsétgyűrűk és pecsétnyomók Tolna megyéből
díszű fejhez. Csak feltételezhetjük, hogy ívelt aljú foglalatában eredetileg szintén valamilyen kő lehetett (N°4.). A korábban már említett s Fehér Géza által ritkaságnak tartott egri gyöngyházlapos gyűrű kapcsán meg kell említenünk még egy Újpalánkon előkerült tárgyat.18 A felszínen talált 19x16 mm-es, elliptikus gyöngyházlap nagyságban alig különbözik az egri gyűrű 22x16 mm-es gyöngyházlapjától és e tekintetben jól illeszkedik a feliratos török gyűrűk sorába is. A vésett sólyomábrázolással díszített lapocskát kezdetben csinkapuska vagy számszeríj tusa díszének véltük. Mostani ismereteink alapján azonban inkább levált nyomólapnak tartjuk, s ha ez helytálló, akkor a 16-17. században a magyar és török előkelők által is szívesen űzött tevékenységhez, a rárózáshoz, solymászáshoz köthető gyűrű részeként határozhatjuk meg (N°13.). Az egri és az Oberschall Magda által közölt, ismeretlen lelőhelyű gyöngyházlapos gyűrűk időhatára ismeretlen, e lapka estében azonban ez leszűkíthető az 1596 és 1686 közötti kilenc évtizedre, vagyis nagyjából a 17. századra.19 3. Vésett nyomólapos pecsétgyűrűink közül négy származik az újpalánki vár környezetéből. Ezek közül három a fenti ismérvek (peremszél ívsoros mintázata, a fej hátoldalának sugaras díszítése, elenfej) alapján biztosan az oszmán gyűrűk balkáni vagy helyi változatainak sorába tartozik (N°6-8.). A negyediket robosztus felépítése, erőteljes karikája, szabálytalan hatszögletűre formált hátoldalú gyűrűfeje és geometrikus vésettel ellátott nyomólapja alapján inkább a 16. századra datáljuk s nem zárjuk ki, hogy esetleg a közeli Szentmiklós faluval hozható összefüggésbe (N°5.). Az oszmán jegyeket viselő gyűrűink egyikén (N°6) leegyszerűsített növényi (?) motívumokból álló véset van. A másik idesorolt gyűrű olyannyira kopott, hogy nyomólapjának vésetmaradványai csak nehezen ismerhetők fel, ezért ennek csak formai jegyei a figyelemreméltóak (N°7). Gerelyes Ibolya tárgyleírása alapján valószínű, hogy a Nemzeti Múzeum Szelinovics Bódog gyűjteményéből származó, a mienkhez hasonlóan ellenfejes karikájú, geometrikus vésettel díszített, egybeöntött bronz gyűrűi tekinthetők analóg daraboknak.20 A harmadik gyűrűnk, mely valódi pecsétgyűrű, az ezüstből öntött, ezüst nyomólapjukon arab betűs feliratot viselő gyűrűk bronzból készült, egyszerűbb kivitelezésű változatához tartozik (N°8.). Az írásjelek vésete, a nyomólap megszerkesztése azonban gyakorlott ötvös mesterre utal. Térkitöltő apró rozettáihoz hasonló díszítőelemeket például több 17. század mások felére datált karneolköves gyűrűn is felfedezhetünk.21 Feliratos gyűrűnk mérete, ovális formája, sugaras vésetű hátoldala, csipkézett széle szerint nagyfokú hasonlóságot mutat a Nemzeti Múzeum Vukovár környékén talált (?) bronzgyűrűjé- váel. Évszám egyiken sincsen, mindegyik vésete csak a tulajdonos nevét rögzítette. Az újpalánki gyűrű ,A szolga, Ali (bin) Szülejmán” tulajdona volt, míg a vukovárit „Mehmed, Isten szolgája" veszítette el. Az újpalánki gyűrű is minden bizonnyal olyan magánember tulajdona volt, aki nem viselt jelentős hivatalt, pecsétgyűrűjét személyének azonosítására, aláírás helyett használhatta.22 Feltehetően véséssel díszített, talán feliratos nyomólapja lehetett a N°9. számú gyűrűnek, mely csipkézett peremszéle és hátoldalának vésett sugárdísze alapján előbbi bronzgyűrűk körébe tartozik. Az ovális pecsétlőfej jelenlegi érdes felülete és a rajta látható bemart, koncentrikus körök egy külön megmunkált és a fejre forrasztott nyomólapot feltételeznek. Ez az azonos anyagból készített, de külön felhelyezett pecsétlőlap gyakran előfordul, például a Nemzeti Múzeum ezüst anyagú gyűrűinél. Bronzgyűrűnél ezt a megoldást eddig még nem figyeltük meg.23 A Zavaros-gyűjtemény fejjé szélesedő karikával készült, egybeöntött ezüstgyűrűjén (N°10.) a 18 FEHÉR 1963, 232. 2-3. ábra és 3. jegyzet. 19 BÁRÁNYNÉ 1944, 367 és 41. jegyzet. 20 GERELYES 2006, 205. (33-34. 21 HORVÁTH 1936,210.48. kép 2-3. két, Tabánban előkerült, 1668-as évszámmal ellátott karneolköves gyűrűjén, valamint GERELYES 1994, 29-30. 12. kép c, 13. kép b-c. 22 FEHÉR 1959, 193. XXVI. t. 2; GERELYES 2006, 205. (31). 23 GERELYES 2006, 203-204. (16-21.) Fig. 5. 390
