Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
Gaál Attila: 17-18. századi gyűrűk, pecsétgyűrűk és pecsétnyomók Tolna megyéből
A tárgyi anyag értékelése Oszmán eredetű, illetve oszmán hatást magukon viselő pecsétnyomókat és gyűrűket legnagyobb számban a Magyar Nemzeti Múzeum török anyagában őriznek. Többségük a 19. század első felében, korábbi alapítású magángyűjteményekből került a gyűjteménybe, csakúgy mint a Zavaros gyűjtemény tárgyai a szekszárdi múzeumba. Az arab feliratos gyűrűket és pecsétnyomókat a teljesség igényével először Fehér Géza adta közre 1959-ben megjelent francia nyelvű munkájában, majd Gerelyes Ibolya ismertetett néhány szebb példányt a török ékszereket ismertető könyvében, azt követően pedig részletes feldolgozást adott róluk a Fehérvári Géza tiszteletére Londonban megjelentetett tanulmánykötetben.8 Az általuk közölteken túl csupán kevés régészeti lelet, mint például az egri gyöngyház nyomólapos török gyűrű, a Buda-Csónak utcai és barcsi feliratos pecsétnyomók, valamint a Pécs-bányatelepi kincslelet néhány fejesgyűrűje volt segítségünkre a Tolna megyei anyag meghatározásánál.9 Gyűrűk Fenti publikációkban kevés kivétellel feliratos pecsétgyűrűk szerepelnek, valamint néhány felirat nélküli kövesgyűrű került közlésre. Egyszerű, felirat és kő nélküli, de formai jegyeik szerint oszmán vagy oszmán jellegű balkáni körbe tartozó gyűrűket azonban ez ideig egy gyűjteményből sem ismerünk. Ennek oka vélhetően a feltárásokból származó, jól datálható gyűrűk hiánya, illetve az ebből következő meghatározási bizonytalanság lehet. Gyűrűink esetében így a fent munkákban közölt, bár a mienknél kvalitásosabb anyagú és kivitelű gyűrűk stílusjegyeit vettük figyelembe. A Tolna megyei gyűrűket így az alábbi csoportokba soroltuk: 1. Lemezkarikás, díszített töredék 2. Karneolköves fejesgyűrűk 3. Vésett nyomólapos pecsétgyűrűk 1. E fejjé kiszélesedő lemezkarikás, a lemezek végén forrasztással összeerősített gyűrűtípus alapformái a kutatás jelenlegi álláspontja szerint Árpád-kori előzményekre vezethetők vissza, divatjuk pedig főként a későbbi, erőteljesebb felépítésű, valódi pecsétgyűrűk 14-15. századi elterjedésig volt meghatározó.10 Töredékünkön a kiszélesedő gyűrűfejen lévő virágdísz kialakításához nem a motívumot, hanem annak környezetét vésték ki és vésett díszítménnyel látták el a gyűrű pántkarikájának külsejét is. Anyagunkból csak ez a töredék sorolható a lemezkarikás típusba és más lelőhelyről sem ismerünk hasonlót. így a fentieket, valamint a középkori Szentmiklós falu közelségét is figyelembe véve a tulipándísz ellenére is csak kérdőjelesen sorolhatjuk e felszíni gyűjtésből származó töredéket a 17-18. századi gyűrűk közé (N°l.). 2. Karneolköves fejesgyűrűk. A ritkán előforduló gyöngyházlapos gyűrűktől eltekintve a török pecsétgyűrűk jelentős hányada karneolkőbe vésett felirattal készült.11 A Nemzeti Múzeum huszonnégy feliratos gyűrűje közül 11 darab karneolköves, ami jól jelzi, hogy a kalcedonnak ez a vasvegyü8 FEHÉR 1959. - Ezt megelőzően Bárányné Oberschall Magda ismertetett néhány darabot a gyűjteményből Fekete Lajos: Budapest a török korban című, 1944-ben publikált kötetében. BÁRÁNYNÉ 1944, 367-368. LXXXVI. tábla 8-10, 13-17. - GERELYES 1994; GERELYES 2006. 9 FEHÉR 1963; TÓTH 2003; TÓTH 2005; KOVÁCS et al. 2014; GERELYES 2005. 10 LITAUSZKI 2012,14. - A kérdés szakirodaimára való hivatkozás: uo. 73-74. jegyzet. 11 FEHÉR 1963, 202. 388
