Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
Szente Anikó: Ete mezőváros régészeti feltárásainak térinformatikai feldolgozása. Levéltári térképek térinformatikai felhasználása
Olyan megelőző feltárások tartoztak az intézmény kereteibe, amelynél a beruházás költsége meghaladja az 500 millió forintot. Protokollt7 8 dolgoztak ki (dokumentációs eljárások címmel) a régészeti feltárások munkamenetére, mérési módszereire, terminológiájára, dokumentálására. Célul tűzték ki, hogy a feldolgozás eredményeként korszerű térinformatikai rendszer jöjjön létre. A protokoll legszembetűnőbb különbsége, hogy az általam (az egyszerűség kedvéért) eddig használt régészeti objektum terminusnak két szintjét különböztetik meg. Bevezetik az angolszász területen használt stratigráfiai (rétegtan) egység fogalmát. A stratigráfiai egység jelenti a régészeti feltárás területén elkülöníthető alakzat, forma vagy jelenség legkisebb egységét. Az objektum szót az összetartozó stratigráfiai egységek együttesére használják. Az objektum egybefoglalhatja a stratigráfiai egységeket akár horizontális, akár vertikális kiterjedésükben. Jelenleg AutoCAD Map szoftverrel történik a grafikai feldolgozás, ami nem jelenti feltétlenül a rendszerben való végleges alkalmazását, hiszen a program biztosítani tudja az átjárhatóságot más szoftverek felé is. A leíró adatbázist Access adatbázis-kezelővel töltik fel, amit az AutoCAD Map térképi objektumaihoz tudnak kapcsolni. Egyelőre itt is lelőhelyenként alkotnak egy állományt a grafikus és leíró adatok. Nem tekintik végleges megoldásnak ezt a feldolgozási szintet. A cél ugyanis egy az egész országot egységesen átölelő, komplex rendszer kidolgozása, amelybe integrálhatók lesznek az előző szakaszban ismertetett, előzetesen már feldolgozott adatok. 4. ETE RÉGÉSZETI ELŐZMÉNYEI 4.1. Ete elhelyezkedése, történeti jelentősége15 A középkori Ete a Tolna megyei Sárközben található, Szekszárdtól délre kb. 10 kilométerre, Decs- től nyugatra mintegy 3 kilométerre. Földrajzi helyzete igen kedvező volt: a Sárköz nyugati szélén emelkedő dombsor közelében, a közvetlen környék legmagasabb, egészen a Sárvízig húzódó, hosz- szan elnyúló dombján épült fel a település. A középkor folyamán Ete a Sárköz egyik legnagyobb és legjelentősebb mezővárosává fejlődött. Az északkelet-délnyugati irányban hosszan elnyúló dombot három oldalról tavasszal még ma is víz övezi. A település teljes hossza kb. 700 méter, szélessége pedig mintegy 300 méter (kb. 21 hektár). A földnyelv délnyugati vége a legalacsonyabb, innen kiindulva északkelet felé fokozatosan emelkedik. Az árterülethez mért relatív magassága a nyugati végén kb. 3 méter, a keleti végén 5-6 méter. Tengerszint feletti magassága 97 méter. A középkori Étének - szemben más, a török korban elpusztult mezővárosokkal - az az előnye, hogy nem települt újra, ezért a kutatást nem akadályozzák a későbbi beépítések. A mezőgazdasági művelés által a terület tiszta, áttekinthető, légi fotó készíthető. A mezőgazdasági művelésnek viszont káros következménye az, hogy rohamosan pusztul, egész területe veszélyeztetett. Ezért sürgető feladat a minél több irányú kutatása. A mezővárosra vonatkozó okleveles adatokat Holub József dolgozta fel,9 a rövid összefoglalást ennek alapján készítettem el. A település birtokosára vonatkozó első adat 1398-ból származik, ekkor Deccsel együtt a váci káptalan birtoka volt. Szentlélek tiszteletére szentelt templomát a pápai tizedjegyzék említi először. A viszonylag késői okleveles adatok nem jelentik azt, hogy a település csak a 14. században lérészletes szabályairól szóló 18/2001. (X. 18.) NKÖM rendelet módosításáról. 7 http://www.kosz.gov.hu/oldalak/feltarasi_dokumentacio.html (letöltve: 2008. január) 8 MIKLÓS - VÍZI 2002,195-208. 9 HOLUB 1958,1-19. 330
