Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
Szente Anikó: Ete mezőváros régészeti feltárásainak térinformatikai feldolgozása. Levéltári térképek térinformatikai felhasználása
tesült: az eddigi leletek arra utalnak, hogy Ete már a kora Árpád-korban, a 10-11. században is létezett. Virágkora a 15-16. századra tehető. Vásáros hely volt, az egyetlen a Sárközben. Hetivásárát 1565-ben említik. Az etei hetivásárt vasárnaponként tartották. Egy 1535-ből származó feljegyzés szerint Ete városi jogokkal rendelkezett. A törökök 1543-ban hódították meg a Sárközt, de a sárközi falvak nagy része Szigetvár elestéig (1566) a szigetvári várnak adózott és dolgozott. 1566 után azonban egyedül a török volt itt az úr. A török kor első felében Ete még nem indult hanyatlásnak: a török adólajstromok szerint 1557-ben 155 háza volt, 1572-ben pedig 192. A lakók számát ennek alapján 800-1000 főre tehetjük. A város 1620-1627 között pusztulhatott el: 1619-ben még élt, hiszen a bátai apátság felszólította az eteieket, hogy űzessék meg neki, mint földesuruknak a tartozásaikat. 1627-ben viszont már azt írták Étéről: „jó város volt, most népében ami vagyon, Deczön lakik."10 4.2. Ete kutatástörténete Az első terepbejárást Rómer Flóris végezte az 1860-as években. O azonban a város maradványaival nem foglalkozott, csupán az etei várat írta le. A településen 1933-ban és 1935-ben végzett ásatást Csalogovits József, a szekszárdi múzeum akkori igazgatója. A feltárásokat ismertető két rövid közlemény szerint több lakóházat, illetve házrészletet, a templom kis részletét, több sírt és két fazekas kemencét tárt fel. Ásatási dokumentációja a II. világháború végén sajnos megsemmisült, így nem tudhatjuk, hogy az általa feltárt objektumok a mezőváros mely részein helyezkedtek el.11 1963 novemberében Mészáros Gyula végzett terepbejárást Ete területén. Megállapította, hogy a legelőt előző évben törték fel. Az őszi búzában helyenként gyér kelésű foltokat figyelt meg. Ezek szerinte az elpusztult házakra utalnak. Felszínükön tégla- és paticstöredékeket talált. A lelőhelyen 14-16. századi edénytöredékeket, bögre alakú kályhaszem- és lapos kályhacsempedarabokat, hálónehezéket, fenőkövet és egy pénzérmét (I. Ferdinánd 1554-es denára) gyűjtött. Szintén Mészáros Gyula 1966-ban 11 napos, részletes terepbejárást végzett a lelőhelynek azon a szakaszán, amely egykor legelő volt és 1962-ben törték fel: számos középkori és későközépkori halászati eszközt, edény- és evőeszköz-töredéket, díszes könyvsarok-vereteket, végül 1966. év novemberében 922 db későközépkori dénárt gyűjtött be, mint felszíni szórványleletet. Csalogovits után első ízben 1967-ben Mészáros Gyula végzett rövid tájékozódó ásatást a lelőhely legmagasabb pontján, a lelőhely keleti kiterjedésének tisztázására. Az ásatás során Árpád-kori és késő középkori kemencepadozatokat, házalapok maradványait figyelték meg, egyúttal meghatározták a lelőhely legkorábbi magyar településű szakaszát. Mészáros Gyula szerint a középkori falu több méter vastag bronzkori kultúrrétegen helyezkedik el. Az ásatás idején a domb alatti vizenyős szántóterületen edénybe rejtett 5000 db I. Ferdinánd érmét, ezüst ékszereket és 1 db török aranypénzt mentettek meg. 1986-ban Gaál Attila és Szabó Géza végzett helyszíni megfigyelést, illetve leletmentést, amikor betonutat (szőlőhegyi út) építettek a lelőhelyen keresztül. Ekkor az úttükörben a templom körüli fal két rövid szakaszát rögzítették és két melléklet nélküli sírt bontottak ki. Miklós Zsuzsa 1992 óta több alkalommal végzett itt terepbejárást. Házakra utaló elszíneződések nem látszottak, csupán az eke által széthúzott paticsos foltok, szétszántott tűzhelyek. A templom helyét 1995-ben találta meg: a közvetlen környezetéből kissé kiemelkedő dombon tégla- és kődarabokat, embercsont-töredékeket talált. 10 HOLUB 1958, 12. 11 Az ásatási helyszínekkel kapcsolatban Csalogovits publikációiból csupán annyi derül ki, hogy a legelőn és a szántóterületen egyaránt ásott. A legelőn kijelölt szelvények helyét pontosan nem jelölte meg. A szántóknál a két tulajdonos: Pörnyi Pál és Cseh Sándor nevét említi. Ennek alapján - a régi térképek és telekkönyvi adatok segítségével - tudtuk azonosítani ezt a két földdarabot, amelyek a lelőhely DNy-i szélén helyezkedtek el. 331
