Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
Vízi Márta: Késő középkori téglaégető kemencék Bátaszék-Leperdpusztán
A javított kemencetér (1-2. nyílás és csatornáik) (72. kép) A kétcsatornásra alakított égetőkemence formája téglalap maradt, arányaiban azonban most állónak meghatározható téglalap, a nyílások a rövid oldalon találhatóak. A hátsó fal északi irányban mintegy 20 cm-rel északabbra került. (Az égetőtér belső mérete: 460x380 cm.) 1. fűtőnyílás (11. kép) A kemence keleti nyílása. A felső harmada elpusztult, leomlott. Eredetileg a másik két nyíláshoz hasonlóan felül íves lehetett. Oldala egyenes. Az oldala 9-10 cm vastagságban tapasztott. Homorú (hosszúkás falevél) formában megfigyelhetőek a 8-10 cm széles eszköz lenyomatai, amivel az agyagot húzták, simították. Szépen látszik, hogy erőteljes, a vízszinteshez közeli húzásokkal alakították a nyílás belső oldalait. A nyílás további 15 cm vastagságban vörösre, igen keményre égett. Formáját tekintve befelé, a tüzelőtér felé tölcséresen bővül. Az oldala egyenes, alul enyhén íves. Az égés és a sárga tapasztás váltakozása a nyílás beszűkítését bizonyítja. Ez lehet javítás, vagy valami egyéb ok miatt kicsit keskenyebbre, ívesebbre vették az adott nyílást (37-39. kép). A fűtőcsatorna téglalap alakú - északon lekerekített sarkokkal -, 390 cm hosszú volt az 1. nyílás belső síkjáig. Az 1. nyílástól keletre és a nyugatra lévő tűzpadon is a csatorna szélével párhuzamosan bekarcolt (észak-déli) vonalat találtunk. Ez minden bizonnyal a berakodáshoz készített segédvonal volt, amihez a téglákat illesztették, hogy egyenes sort kapjanak. A csatorna aljának tisztításakor különböző javítási fázisokat találtunk. A tisztításkor lapba ösz- szeállva kavicstörmeléket bontottunk ki. A kavicstörmelék a téglák közötti résben is megfigyelhető volt, több olyan téglát találtunk, amelyre ugyanez a jellegű törmelék rá volt égve.18 2. fűtőnyílás (11-12. kép, 73. kép) A középső égetőnyílás felül íves, oldalt egyenes, alul egyenes záródású volt. A másik két nyíláshoz hasonlóan a tüzelőtér felé tölcséresen szélesedik. Az oldalait vastagon betapasztották, megfigyelhetők a simítások nyomai (40-41. kép). A kemence oldalai, a tapasztás és az altalaj is vörösre égtek, felül csúcsosan. Érdekes jelenség, hogy a felső részen kis kiálló pereme van a nyílásnak. A nyílás keleti oldalán megfigyelhető egy kis ovális, barnás színű folt (a 3. nyíláshoz hasonlóan), ami a nyílás feletti tető (?) tartó szerkezetéhez tartozhatott. A nyílás alja vörösre égett, hamus, koromfoltos (12. kép). A 12. képen szépen láthatóak a fűtőnyílásban egymásra rétegződött anyagok. Alul faszenes, hamus sáv látszik, fölötte sárgás feltöltés, fölül pedig egy alul ívesen megkeményedett vörös réteg. Ez az igen keményre égett betöltődés szintje a 3. nyílásban megfigyelt felfalazás szintjével egyezik meg. A nyílás két oldalán (40-41. kép) is megfigyelhető az említett rétegződés, különösen az alsó, faszenes réteg. A nyílás belső oldalán, a tüzelőcsatornában is folytatódott a szájban megfigyelt kemény felület. Ez a kemence belseje felé lejtett, mintegy 100 cm hosszban (42. kép). A felső, igen kemény vörös alatt egy fehér szemcsés réteg volt, amely alatt pedig a szájban is megfigyelt faszenes réteg, 10 cm vastagságban. Ez minden bizonnyal a berakott tüzelő maradványának tekinthető. A 2. csatorna is félhengeres formájú volt, a sárga altalajba mélyült. Vörösre égett, rajta hamu és faszén volt (11. kép, 76. kép).19 A kemence északi oldala A kemence alakjánál már megfigyeltük, hogy az 1-2. nyíláshoz tartozó rész hosszabb, mint a 3. 18 Az égetés hőmérséklete valószínűleg nem volt megfelelő, és ennek következtében égett rá a kavicstörmelék a téglákra. 19 A talajvíz miatt az alsó részek, így a tüzelőcsatornák anyaga is felpuhultak, hiába voltak egykor igen keményre égve. A fotón is látható, hogy a tisztítás során a csatorna alját elbontottuk. 297
