Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)

Vízi Márta: Késő középkori téglaégető kemencék Bátaszék-Leperdpusztán

sága, az előtér szélessége 600 cm. A nyílásoktól délre 280 cm-re jelentkezett a későbbi 3. téglaégető északi falának égett sávja.

Az előtér déli szélét ennél a téglaégetőnél sem sikerült pontosan feltárni, ugyanis a 3. téglaégető északi falának készítésekor minden bizonnyal megsemmisült.

Az előtér a sárga altalajba mélyült, alja sík volt. A kemence fűtőnyílásai előtt a tüzelés maradványai, faszén darabok kerültek elő. Közvetlenül a nyílások előtt kelet-nyugati irányú, kb. 15 cm vastag gerenda elszenesedett maradványait észleltük az 1. és a 2. nyílás előtt is.1" Az előtér feltárása során, különösen a nyugati felében igen nagy mennyiségű téglatöredék volt. Ez a téglás feltöltés az 50-60 cm vastagságot is elérte (12. kép).

A kemencetér

A kemence, mint említettem, két formában működött. Kezdetben háromcsatornásként, majd a délnyugati fal beomlása után kétcsatornásra alakították (15. kép). A beomlott nyugati falat, a 3. csatornához tartozó részt leválasztották a kemencéről, az 1-2. csatornából álló rész működött tovább. (A csatornákat keleti irányból számoztuk: 1-3. csatorna.) A kemence egyik csatornájának tönkremenetele és az, hogy átalakítás után tovább használták a kemencét, számos fontos megfigyelést tett lehetővé számunkra.

A keleti kétcsatornás és a nyugati tönkrement oldalú rész kezdeti együttes működését bizonyítja egy sor, a tűzpadokra berakott és ottmaradt tégla. Ez a legalsó sor minden bizonnyal egy erősebb égetés kapcsán „megsült” megolvadt, mint azt a csatorna szélén lévő téglák „megfolyása” is bizonyítja. (Az alsó sor tégláinak a csatorna felőli sarka „megfolyt” a csatornába.) Ezt az alsó sort nem volt értelme kiszedni (oda is ragadtak a téglák az eredeti tűzpadhoz, de a maradványokat a további égetésekkor aljzatként, tűzpadként használták). Ennek az alsó téglasornak a felszíne igen kemény volt, apró kavicstörmelékes, kemény réteg alakult ki rajta (14. kép).10 11

A 3. csatorna nyugati falának tönkremenetele után a 2. és 3. csatorna közötti leválasztó falat az alsó, már tűzpadként használt téglasorra készítették el. A fal a 2-3. csatorna közötti tűzpad közepén készült, az oldalfalakhoz képest kicsit girbe-gurba lett (16. kép, 18. kép). Az új nyugati falat a maradványok alapján egy tégla szélességben készítették. A 2. csatorna, azaz a továbbra is használni kívánt kemencetér felől készítették a falat viszonylag szabályosra, függőleges felületűre. Minden bizonnyal az itt helyben lévő kész anyagból/téglából készítették el ezt az elválasztó falat, amely a továbbiakban a téglaégető nyugati falát képezte. A téglákat sárga agyagba rakták. (A felhasznált tégladarabok egészek és töredékek voltak, a 3. csatorna felől nem ügyeltek a viszonylag sima falazat kialakítására. A tönkrement rész felé a téglák szabálytalanul, egyenetlen felületet alkotva helyezkedtek el (17. kép). Megfigyeléseim szerint a sárga agyag a 2. csatorna felől égett vörösre, tehát csak onnan érte tűz. Az osztófalat a déli és az északi falba is bekötötték, azaz az eredetileg a nyílások közötti, szépen lesimított falfelületbe belevéstek,12 és abba is beleillesztették a falazat két végét. A déli oldalon érdekes módon lekerekítették a téglák sarkát. A déli és az északi oldalba való bekötésre a stabilitás és a záródás miatt szükség volt (18. kép).

Az „új” nyugati fal elbontása után az eredetileg a 2-3. nyílás közötti tűzpadon egy rétegben megtaláltuk a korábban már említett alsó sort alkotó téglákat. Jól látható, bár a téglák porhanyósra égtek, hogy a tűzpad két szélén a téglákat rövid oldalukra állítva, hosszanti oldalukra helyezték el, míg a két sor közét parkettaszerűen, V alakban illesztették egymáshoz. A téglák között néhány mm-nyi rés volt megfigyelhető (24. kép).

10 A feltárás körülményei nem igazán voltak kedvezőek, a talajvíz igen magas volt és a szivattyúzás ellenére eléggé sáros, puha volt a talaj.

11 Ez az apró kavicstörmelékes réteg, ill. az apró törmelék téglák között is előfordult, minden bizonnyal a nyers téglák összeragadásá- nak megakadályozására használták az égetés során.

12 A két fűtőnyílás közötti falfelületet 57 cm szélességben és 66 cm magasságban 1-3 cm mélységben kimélyítették, megfaragták a tapasztást, majd újabb tapasztásba illesztették a téglákat. A falat a kettős tűztér, azaz kelet felől betapasztották.

293