Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)

Vízi Márta: Késő középkori téglaégető kemencék Bátaszék-Leperdpusztán

A 2. kemence nyugati harmada A kemence nyugati harmada tehát a kemence korai fázisában működött. Az egész a sárga altalajba mélyedt. A 3. rész szélessége 2 méter, hosszúsága 440 cm volt. Formája téglalap formájú, fütőnyílása a téglalap rövid oldalán volt található. A kemence nyugati oldala megcsúszott a kemence belseje felé. Az eredeti oldal tapasztott volt, vörös színűre átégett, igen kemény. A tüzelőcsatorna szélessége 90 cm volt. Formája lekerekített sarkú téglalap, az északkeleti vége teknősen ívelt a félhengeres forma alj felé. A tüzelőcsatorna is a sárga agyagba mélyedt, vörösre átégett, alul hamu és faszén maradványaival volt tele a téglatörmeléken kívül. 3. számú nyílásn A nyugati harmad fűtőnyílása teljes épségben megmaradt. Felül íves, alul lekerekített sarkú formát mutat. (Az előtér felől szélessége alul 70 cm, magassága 100 cm.) Alul és oldalain sávban vörösre égett, érdekes módon felül csúcsos formában (19. kép). Az égetőnyílásban megfigyelhettük, hogy a nyílást az aljától 50 cm magasságig nyers téglával - egy tégla szélességnyi mélységében - berakták. (A téglák hosszúsága 25,5 cm, szélességük 16,0-16,3 cm.) A nyílás íve fölött csúcsos formájú, vörös, égett rész látszik. A nyílás felett szimmetrikusan, kétoldalt ovális barnás színű folt látszik. Elképzel­hető, hogy a nyílást védő, valamiféle fagerenda tartófészkei lehettek (73. kép).13 A nyílás az égetőtér befelé - főként magasságra - tölcséresen bővült. (Magassága belül 150 cm, szélessége alul 70 cm, középen 85-90 cm. A nyílás felső részén 89 cm a fal vastagsága.) A csatorna mélysége a padkáktól 33 cm (16. kép, 20. kép). Ha az első égetéskor rongálódott meg a kemence, feltételezhető, hogy nyitott nyílással kezdték meg a kemence felfűtését - ekkor a nyílás széle körben megég -, majd berakják a nyílást (beszűkí­tik) és így folytatják az égetést. Arra nincs régészeti adat, hogy a befalazott rész fölötti nyílást még valamilyen fém(?)lappal is esetleg lezárták vagy szűkítették aszerint, hogy milyen levegőmennyisé­get engedtek be a tüztérbe az égetés szabályozásához. A nyílásba rakott téglákon látható, hogy felül nagyobb mértékben égtek meg a téglák, míg alul inkább nyersek maradtak. A felső 22 cm-es sáv vörösre égett, az égett folt lefelé ívesen halványodó formát mutat. Alul nyersek maradtak a sárga agyagba rakott téglák. A kemence fütőnyílását nem teljes mélységben falazták be, ez a nyílás feltárá­sakor bebizonyosodott (20. kép). A képen a szájnyílás falazatának belső síkja és a nyílás belsejének kialakításakor - tapasztásakor - keletkezett simítási nyomok is látszanak. Ugyancsak megfigyelhe­tő a nyílás vörösre átégett alja, a rajta lévő fekete faszénnyomokkal. A tönkrement kemencerész arra is adalékokat szolgáltatott, hogyan rakták be a téglákat a ke­mencébe az égetéshez (16. kép). Az északnyugati oldal megcsúszott, a beomlott oldalból a törmelék és a rátakaró föld alól nem termelték ki teljesen a téglákat, több sorban in situ maradtak a helyükön. A szélső (a 3. nyílás nyugati oldalán lévő) tűzpadka 50 cm széles volt.14 A csatorna nyugati oldalán 5 sor magasságig lehetett megfigyelni a téglák berakását (21. kép).15 A 3. nyílás keleti oldalán nyílt még némi megfigyelésre lehetőség, valamint a sarkoknál. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy szabályos rendben rakták be a kiégetendő téglákat a rendel­kezésre álló helyekre. Az optimális égetés miatt a téglák között szerves (valamiféle növény kemé­nyebb szárát) és szervetlen anyagot (kavicstörmeléket) terítettek el. 13 A 2. nyílás nyugati oldalán is megfigyelhető hasonló folt. Az előtér feletti tető tartószerkezetére utalhatnak az előtér feltöltésében megfigyelt, faszénné vált gerendák is. 14 Az omlás ellenére a bennmaradt téglák ezt a méretet mutatták. Az égetőkemence északkeleti oldalán-szélén lévő tűzpadka széles­sége is 50 cm volt. 15 A szintek számozását - római számmal jelölve - a tűzpadka szintjétől kezdtem. (A tűzpadkán lévő réteg az I.) A sorok számozása pedig a téglaégető kemence nyugati fala felől kezdődött. A szélső sor volt az 1. A leíráshoz és a begyűjtött téglák lelőhelyének nyil­vántartására ez a számozás szolgált. 294

Next

/
Thumbnails
Contents