Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Kriston Vízi József: Évgyűrűk foglalatában
doskodni. A hétköznapi és művészi fa munkák, a gyártás, alkotás és tervezés, valamint a megszerzett tudások átadása következik immár: előbb a pécsi, majd a budapesti Háziipari Szövetkezetek22 kötelékében megrendelésre és egyéni elgondolások alapján dogozhatott immár mint fafaragó iparművész.23 Ekkortájt így fogalmaz: „Egyre tudatosodó, egyéni stílusom mögött - én úgy érzem -, mindig hat a gyermekkor, a maga erdélyi, falusi, székely emlékeivel.” A VALÓDI KIBONTAKOZÁS LÉPCSŐIN 1957-ben lett alkotó díjas Népi Iparművész, s sorban szerzi magasabb minősítéseit a Népi Iparművészeti Tanács pályázatain, seregszemléin.24 Önéletrajzában az ezt követő évekről így ír: „1958-ban egy N.I.T. pályázaton 2 harmadik díjat nyertem el. 1960-ban a brüsszeli világkiállításon25 befutott sakk készletem igazolta, hogy haladok. Ezt a sakkot azóta is sokfelé exportálja az Ártex. 1961-től kezdve egyre több megbecsülésben és dicséretben részesít a N.l. T. zsűribizottsága. Egyre több és több megbízásos munkával tudok jobban a művészi célkitűzéseim felé haladni, amit a folyton emelkedő anyagi segítség lehetővé és kötelezővé tesz. Sok munkám jutott el külföldi kiállításokra, és szemek elé. így a kínai népművészeti delegáció figyelt fel különösebben egy munkámra, a bróni népművészeti kiállításunkon aratott sikert egyik 4. Családi műhely-munka. munkám. Jelenleg 1963-ban egyre bizto- Dombóvár, 1950-es évek második fele sabban érzem, hogy meg fognak születni azok a szobraim és terveim amelyeket valaha álmodtam és lehetővé teszi és mert művészi pályafutásomban már sokkal kevesebb előítélettel találkozom. ”26 1964-ben augusztusban, az Alkotmány ünnepére megkapja a Népművészet Mestere címet, majd utána két hétre Londonba megy, ahol (számos fénykép és tudósítás szerint is) a magyar népművészetet képviseli. SZABADSÁG-VÁGY AZ ALKOTÁSBAN Szuverén művészi küzdelmeiről is vall egy helyütt, amely nyilván a mindenkori szabad alkotóvágy mellett az 1960-as évek ízlésvilágát és a termeltető, egyúttal ítészként is szereplő hivatal világát is jellemzi: „Faragtam és faragtam. Végül úgy látták, hogy én is megérdemlem a népművészet mestere címet. Meg is kaptam. Kiállítások, megbízatások, mint ahogyan lenni szokott. Csak éppen a kálváriákra nem lett volna szükségem. Sajnos, a művészi pályámat a sors teletűzdelte buktatókkal. Az hagyján, hogy mind többet és többet vártak az embertől. Ida valaki egyszer hivatalból népművész rangot kap, azért utána is állandóan meg kell dolgoznia. Csakhogy nagyon sokszor olyanok is beleszóltak a munkámba, akik ahhoz semmit sem értettek, mert egészen más jellegű felkészültségük volt. És ittkezdőd22 Tudomásunk szerint az országos szervezettségű, ún. háziipari szövetkezetek igen tanulságos és talán napjainkban ismét aktualitással működtethető - mint termeltető-foglalkoztató-forgalmazó/elosztó - modellek története még nincs feldolgozva, ám szempontunkból jól használható összefoglaló olvasható: BALÁZS KOVÁCS 2000, 64-65. 23 Ebben a munkában, illetve a szövetkezeti bedolgozó munkában felesége, Emese is részt vett 19 éven keresztül. 24 A NIT megalakulásáról és működésének (1953-1992), kompetenciájának jellegzetességeiről ad kiváló összegzést BALÁZS KOVÁCS 2000, 65-66. 25 Itt ponttalan dátumozás lehet, mert Brüsszelben 1958-ban volt Expo. 26 BALÁSY 1963. - „Sok igazságtalanság érte családjával egyetemben, ezért semmi nemű utólagos rehabilitáció nem érte, így maga harcolta ki, hogy újra emberi sorsba kerüljön.’’ - írta özvegye, Emese asszony. 435
