Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
V. Kápolnás Mária: Ármentesítés után II.
miiek és hamisak, de mégis elhatároztam azt, hogy állásomhoz ilyen körülmények folytán, amely mindig a békés együttműködés keretében folyt le, nem ragaszkodom. Minden esetre megvárom legfelsőbb hatóságomnak ez irányú döntését. Amint arra lehetőség nyílik, nyugdíjügyem, lakásom sorsa rendezve lesz, kérni fogom felmentésemet’.’ Molnár Sándort a történtek annyira megviselték, hogy betegszabadságra ment és másfél év múlva meghalt.87 A belvízszabályozó társulat pénzügyi helyzete akkor kezdett javulni, amikor 1946. augusztus 1-jén bevezették a forintot. Bár a közmunkára kirendelt emberek továbbra sem jelentkeztek dolgozni, a régi kubikosok közül a stabil pénz hatására egyre többen vállaltak munkát, októberre befejezték a lövészárkok betemetését. A társulat önkormányzatának felfüggesztését 1946 októberében egy évvel meghosszabbították, év végén az ártéri adók beszedését pedig az állami adóhivatal vette át. Az alkalmazottak állandó illetményeire államsegélyt adtak, az árvízvédelmi készültség fokozására pedig pénzt biztosítottak. A lankóci telepig kijavították a telefonhálózatot, támogatást kaptak hajtószíjakra, egyéb műszaki cikkekre, árvédelmi felszerelésre. A földmunkákat közmunkásokkal végeztették. A társulatnak az eddigiekkel szemben nemcsak éves, hanem hosszú távú, öt éves terv készítését is előírták.88 1947 tavaszára, a legkritikusabb belvizes időkben, áradás idején, a három bátai gépből kettőt nem tudtak megjavítani, ráadásul szakmai vezetés nélkül maradt a társulat: Molnár Sándor 10 hónapja beteg volt, majd júliustól nyugdíjazását kérte. A szakaszmérnök idegösszeomlást kapott, őt is szabadságolni kellett. A kerületi felügyelő segített abban, hogy a Vágbalparti Ármentesítő Társulat igazgató főmérnöke, Böhm János átvegye a társulat irányítását, Szerdahelyi Zoltánt pedig Székesfehérvárról helyezték át ideiglenesen. A bátai gépeket a Láng Gépgyár szerelője javította meg, utána éjjel-nappal üzemeltek Bátán és Lankócon is. Sok gondot okozott a gyors olvadás, az eliszapolódott belvízcsatornák miatt Őcsénynél a vasúti híd felett átszakadt a töltés, hasonló volt a helyzet a Parásztai és Csatári árokkal is. A Lajvér Alsónyéken és Bátaszéken veszélyeztetett több házat. A helyreállítási munkákra 10 ezer forintot költöttek, az Országos Árvízvédelmi Kormánybiztosságtól 70 ezer forint államsegélyt kértek, amiből 30 ezret a Bajai Folyammérnöki Hivatal útján ki is utaltak. Az ártéri adók továbbra is nagyon nehezen folytak be, ráadásul az 1947. évi kivetést a főhatóság azzal hátráltatta, hogy kérte az 1947. évi terv módosítását. Az árvédelmi telefonvonalat 1947 tavaszára állították helyre az egész szakaszon.89 A Tisza-Dunavölgyi Társulat Központi Bizottságával a Gazdasági Főtanács 1947 tavaszán közölte, hogy a Közületek Támogatási Alapja terhére további államkölcsönt nem ad a vizitársulatoknak, ellenben szükségesnek látják a földadóba beolvasztandó országos ártéri járulék bevezetését, esetleg az ármentesítő társulatok államosítását. Böhm János igazgató főmérnök véleménye szerint a társulatok kifogástalan működése valóban közérdek, mégis kérdéses, hogy a gyors államosítás célszerű-e akkor, amikor a háború miatt súlyos helyzetben vannak, a műtárgyak egy része lerombolva, a betétek elértéktelenedtek, nagy nehézségeket jelent az ártéri járulékok behajtása - ami a társulatok önhibáján kívüli okokra vezethetők vissza. A földadóba beolvasztandó országos ártéri járulék bevezetését javasolták, de a bátai bíró kivételével a véleményező bizottság tagjai az államosítás ellen foglaltak állást.90 Az 1948 januári tiszai gátszakadás nemcsak anyagi károkkal, emberi áldozatokkal, hanem más következménnyel is járt: az árvíz- és belvízmentesítő társulatok a politikai támadások kereszttüzébe kerültek, tarthatatlannak nevezve, hogy munkáikhoz az államtól kapják a pénzt, de az állam nem irányíthatja őket, csak az általa adott pénz felhasználását ellenőrizheti. A társulatok felszámolása ezt követően hamar megtörtént: az 1948. évi 6060. számú, június 2-án kihirdetett kormányrendelet a Tisza-Dunavölgyi Társulattal együtt a vízügyek teljes államosítását rendelte el, minden vízgazdálkodási feladatot állami feladatnak nyilvánított.91 87 MNL TML IX/565. SZBÁT i. Véleményező bizottság ü. jkv. 1946. május 11. 88 MNL TML IX/565. SZBÁT i. Véleményező bizottság ü. jkv. 1946. december 28. 89 MNL TML IX/565. SZBÁT i. Véleményező bizottság ü. jkv. 1946. december 28. 90MNL TML IX/565. SZBÁT i. Véleményező bizottság ü. jkv. 1947. március 26., július 12. 91 FEJÉR 1997. 12. p. 403
