Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
V. Kápolnás Mária: Ármentesítés után II.
ságtól a bátai telephez fára kértek 2 milliárd pengőt, de csak 30 milliót kaptak, a többire kölcsönt kellett felvenni. Az ártéri adók adópengőben voltak kivetve, és abban bíztak, hogy vissza tudják fizetni majd a kölcsönt. De ez sem vált be, mert a községek, amikor már háromezres volt az inflációs szorzó, akkor is csak 40, 100, esetleg 160-as szorzószámot alkalmaztak az adószedésnél. Az elmaradt munkálatok, csatornatisztítások, iszapolások, egyéb fenntartási munkák költsége három billió pengő lett volna, ami szabályszerű szorzóval befolyt adópengő esetén sem lett volna elegendő. Annyi bevétel sem volt, hogy az alkalmazottakat és a nyugdíjasokat kifizessék. A véleményező bizottság a főmérnökkel egyetértésben szükségesnek tartotta a minisztert tájékoztatni arról, hogy nem tudják vállalni a felelősséget az elmaradt munkák miatt.84 Nem sokkal később a zápor kétszer is elöntötte az utakat, a vasúti pályatestet, aminek a kijavítására nem sok esélyt láttak. A MÁV be is panaszolta a társulatot a megrongálódott töltés miatt, melynek kijavítására 800 közmunkást kért a MÁV, hogy a helyreállításokat a társulati mérnökök irányításával elvégezhessék. A közmunkapénzt Szekszárd város pénztárába utalták, de a munka nehezen haladt, mert a kirendelt munkások nem jelentek meg. A megrongálódott töltés alsó szakaszán a társulat végezte el helyreállítást, 1947 októberében jelentették készre.85 Báta érdekelt birtokossága már 1945 augusztusában készített egy javaslatot a miniszteri biztos és a megalakítandó véleményező bizottság részére (a választmány szerepét vette át az új bizottság), hogyan alakítsák át a társulat működését. Legfőbb javaslatuk, hogy a helyi ismeretekkel rendelkező vízmestert az alsó szakaszra általános felügyeleti joggal és mérnöki hatáskört biztosító joggal ruházzák fel. Emellett hatásköre terjedjen ki a Bátán lévő összes társulati tulajdonra: ingatlanokra, gépi berendezésekre, ő intézze az üzemanyag szükségletek pótlását. A vízmester feladata legyen az adminisztratív vezetés is az igazgatóság felügyelete mellett. Azt a kívánságukat is hangsúlyozzák, hogy a gépalkatrészeket mielőbb pótolják, legyen elegendő üzemanyag. Ha a Duna alacsony vízállású, ne lehessen Bátán belvizet tárolni a felső szakaszok szárazsága miatt, építsenek oda duzzasztókat.86 A csapadékos évek, tüzelőhiány és a szivattyútelep átépítése, a tisztítatlan, feltöltődött csatornák miatti elégedetlenség, az új politikai viszonyok hatása a főmérnök elleni támadásban öltött testet. A bátaiak a földművelésügyi miniszterhez fordultak, aki 15 pontban összefoglalható vádak megvizsgálására fegyelmi eljárást rendelt el Molnár Sándor ellen. A fegyelmi bizottság dr. Regős István elnöklete alatt össze is ült 1946. január 26-án. Mindenki megjelent a tárgyaláson, az is, akit vidékről beidéztek, csak a panaszt tevő bátaiak nem. Bejelentették, hogy a jeges út miatt nem tudnak Szek- szárdra menni. Az alapos vizsgálat után a főmérnököt felmentették a vádak alól, amit a miniszter jóvá is hagyott. A határozat a szakértői és fuvarköltségek megtérítését az alaptalanul vádaskodókra hárította, amit ők nem akartak kifizetni, sőt összes panaszukkal ekkor egyik államtitkár segítségével közvetlenül a földművelésügyi miniszterhez fordultak. A miniszter a helyzetet tisztázandó dr. Bárdió Adolf miniszteri titkárt küldte ki váratlanul az ügy kivizsgálására. Április 26-án dr. Haypál Sándor miniszteri biztos és a miniszteri titkár Bátára utazott. „Nem remélt fogadtatásban volt részünk. A négy helyi párt mintegy 10 kiküldötte, köztük a panasztevők is megjelentek és kezdettől fogva olyan goromba, durva és sértő modorban tárgyaltak minden kérdést és olyan lármás összevisszaságban, hogy a kérdés tárgyilagos tisztázására semmi remény nem lehetett. A kiküldött miniszteri titkár úr kérte őket arra, hogy ő most a Földművelésügyi Miniszter Úr kiküldöttjeként van itt, az ő személyében tehát becsüljék meg a Földművelésügyi Miniszter és a kiküldő államtitkár urakat, de ez sem vezetett eredményre. Mindent összefoglalva mindig oda jutottak vissza, hogy az igazgató főmérnök úr távozzék állásából. Sőt midőn magam is igyekeztem őket kérlelni és csititani, szintén olyan magatartást tanúsítottak velem szemben, hogy a velük való további érintkezésről le kellett mondanom’.’ - tájékoztatta a véleményező bizottságot dr. Haypál Sándor. Molnár Sándor is megszólalt: „Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy az ellenem mesterségesen felhozott vádak teljesen alaptalanok rosszhisze84 MNL TML IX/565. SZBÁT i. Véleményező bizottság ü. 1946. május 11. 85 MNL TML Alisp. i. 8582/1947 86 MNL TML IX/565. SZBÁT i. Vegyes i. 6. d. 402
