Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
V. Kápolnás Mária: Ármentesítés után II.
men kívül voltak a szivattyúk, a felhalmozott tüzelőanyag érintetlen maradt. A téli időben a kubik- gödrökből kitermeltek és betároltak 650 m3fát az új gépekhez. A gőzkazánokat 1943-ban darabonként 15 ezer pengőért eladták, a három gőzgép fel nem használható részeit 20 fillér/kg-os áron a Láng Gépgyárnak engedték át, megmaradtak a hajtótengelyek és csapágyak. 1943 májusára két gőzgépet kiszereltek, az első szívógázmotor és két generátor üzemképes körüli állapotban volt, év végére az egyik egység teljesen üzemképes lett. A gőzgépek működtetéséhez szükséges magas kéményeket - melyek sokáig meghatározták a telep és a település képét - lebontották, anyagát a másodgépész és csatornaőr részére ikerház építésére használták fel. A szivattyúházban lévő, működőképes gőzkazán és két gőzgép készenlétben állt az esetleges szivattyúzásra.80 A háborús szállítási nehézségek ellenére a Láng Gépgyár 1943-ban leszállította az összes megrendelt berendezést, 1944 nyarára készültek el mindhárom egységgel, így a telep ismét 5 m3/sec teljesítménnyel üzemelhetett.81 Mire elkészült a hátai szivattyútelep, egyre súlyosabb háborús válság jelentkezett, száguldott az infláció, közeledett a front. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN A TULAJDONVISZONYOK ÁTALAKULÁSA ÉS AZ ÁLLAMOSÍTÁS A háború okozta súlyos gazdasági, társadalmi, politikai válság nem kímélte az ármentesítő társulatot sem. 1944 ősze után minden társulati munkát beszüntettek munkaerő és pénzhiány miatt. A 200 km hosszú belvízcsatornákat ellepte a hínár, iszap, nád, az 50 km-es vadvízárkok feliszapolódva, gázosán, tisztítatlanul álltak, a legkisebb zápor is elöntéssel fenyegette a földeket. Hiába volt több hónapi fűtőanyag a szivattyútelepen, a tisztítatlan csatornákon nem folyt le a víz. A Szekszárd-Bátai Árvíz- és Belvízmentesítő Társulatot a hivatalos kimutatás szerint vagyonuk 10%-át jelentő háborús károk érték.82 A bátai vízmester jelentése érzékletesen mutatja be az átélt heteket, hónapokat. „Nagyságos Molnár Sándor igazgató-főmérnök úrnak Szekszárd Vizmesteri jelentés az Ármentesítő Társulatot ért háborús veszteségek tárgyában. A Főmérnök Úr 52/1945. sz.f. hó 2.án kelt rendeletére válaszolva jelentem az alábbiakat: A vizmesteri lakás, társulati iroda és raktár helyiségek helyre állítását megkezdettem, melyet eddig is azért nem lehetett eszközölnöm, mert a szivattyúzás alatt minden munkásunk a gépházban foglalkozott. A hét folyamán a vizmesteri lakásba haladéktalanul beköltözöm. A telefont egyelőre még a gépházig sem állíthatom vissza, mert az orosz telefonisták még itt vannak és a mi huzalunkat leszerelték, az oszlopokat sok helyen kidöntötték, a vonalon a saját huzalukat helyezték el, melynek mentén nekünk még dolgozni nem lehet, úgyszintén az Orbánné lakásán levő készüléket is elvitték. A lakásom elhagyására vonatkozólag legyen szabad az alábbiakat mentségemül előadnom: Múlt év december 27-én éjjel 16 2 órakor öt fegyveres német katona kényszeritett arra, hogy a kocsit, lovat kiadjam és a kocsist előkerítsem. Engem és Reitert bekísértek a faluba, miután a társulati kocsis sem volt hajlandó velük menni, az utcáról szöktünk vissza a Reiterrel együtt a Társulat új házának az alagsorába, ahova Reiter is az egész családjával, Orbánné is a fiával és magam a feleségemmel együtt leköltöztünk. Az egész december hónapot ott szenvedtük végig éjjelenként, mert mindjárt az orosz megszállás első napjaiban rablások és gyilkosság is történt a faluban, de később is napirenden voltak a betörések. Azonban akkoriban, ha nem is háltunk a lakásomon, de nappal 80 MNL TML WlSeS. SZBÁT i. Válaszmányi ü. jkv. 1942. július 13. 81 MNL TML 1X/565. SZBÁT i. Váiaszmányi ü. jkv. 1944. június 21. Évi jelentés 1943-ról 82 KERTAI 1945. 23. p. 400
