Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
V. Kápolnás Mária: Ármentesítés után II.
hagyják meg rétnek, nehogy a termények tönkre menjenek és káruk legyen. A tanácsot persze nem fogadták meg, ami a belvizes években állandó feszültséget jelentett a vezetőség és a tagok között. A harmincas években a Sárközben olyan nagy volt a szárazság, hogy a kutakból is kiapadt a víz. A sárpilisi képviselő-testület ezért azzal fordult a társulat vezetőségéhez, hogy tömjék be a csatornákat, amivel elérik a talajvízszint emelését, csak a zsilipekkel tartsák meg az így összegyűlő vizet, ez majd csapadékképződést eredményez és megszűnik az aszály. Ezt persze nem a pilisiek találták ki, hanem a sajtó volt hangos attól, hogy a lecsapolások okozzák az Alföld elsivatagosodását. A szakemberek mondták, ha betömik a csatornákat, a szántókból ismét mocsár lesz. Azzal természetesen mindenki egyet értett, hogy az öntözés fontos része kellene hogy legyen a belvízelvezetésnek, de ez a kérdés mindig csak az aszályos években került elő, mivel az óriási költségeket senki sem akarta vállalni.69 Alig egy évvel a csatornák betemetésének a követelése után, 1937-ben megszűnt az aszály, nagyon csapadékos év következett, amikor a szivattyúknak éjjel-nappal menni kellett. Hamar bebizonyosodott, hogy a gabonával bevetett legmélyebb területeken milyen nagy károk érhetik a gazdákat. Meg is támadták a bátaiak a társulat vezetését, hogy semmit sem tesznek a belvízárkok kitisztításáért. Nevezetesen Bátán Pirisa István, a községi bíró támadt rá dr. Haypál Sándor elnökre, amikor az a vendéglőben tartott politikai gyűlést ment meghallgatni. Elpanaszolta, hogy a földjén lefolyás nélkül áll a víz, a társulat nem tisztíttatja a belvízárkokat, hangoskodott, nem vette tudomásul, hogy az elnök az igazgató főmérnökkel ki fogja kivizsgáltatni a helyzetet. A szakmai megállapítások szerint a bírónak nem volt semmi igazsága, mert arról volt szó, hogy előző nap lezúdult 48 mm eső a bíró mély fekvésű réti földjén - amit időközben felszántott - 5-600 négyszögöl területen megállt és 4-5 cm mély tocsogót alkotott. A vizet növelte, hogy a gazda árkot ásott a közeli társulati csatornához, amelyből a zápor szintén a földjére folyt. Mivel a víz 48 óra alatt lefolyt a kérdéses területről, kár nem történt, a társulat választmánya arra kérte a főszolgabírót, hivatalból járjon el a vádaskodó bíróval szemben.70 1940 márciusában az addigi legnagyobb árhullám vonult le a Dunán. 1939-40 tele rendkívül hideg volt, nagyon sok hó esett, a talaj fél méter mélyen átfagyott, beálltak a folyók, csatornák. A januárban és februárban leesett hó márciusban hirtelen egyszerre kezdett el olvadni minden átmenet nélkül. A vastag jégpáncél felett ömlött a víz, mert a hegyekről lezúduló víznek a medrekben nem volt helye, ezért hatalmas területeket öntött el. A szivattyútelepeken a szívóaknák a csövekkel együtt fenékig befagytak, a belvizet csak az olvadás után tudták levezetni. A Duna felső szakaszán előbb indult meg a jégzajlás, ami tovább súlyosbította a helyzetet. A jég feltorlódott Nagymarosnál, Vácnál, Dunaföldvárnál és Paksnál.71 Kilépett medréből a Kapos, a Sió, a Koppány és Baranya csatornák ki69 MNL TML IX/565. SZBÁT i. 142/1936. 70 MNL TML IX/565. SZBÁT i. Közgyűlés jkv. 1939. május 17. 71 FEIÉR 1997. 396
