Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
V. Kápolnás Mária: Ármentesítés után II.
12. kép. A Séden épített gátak 1930-1932 lezettsége a vízjogi törvény egyik paragrafusa szerint sem állapítható meg. Mégpedig azért, mert a hatóság nem rendelte el, hogy vízfogókat állítsanak fel, tehát nem is szegték meg a kötelezettségüket. A másik, hivatkozott paragrafus alapján pedig fizetési kötelezettségük már elévült, a csatornák kiépítése után öt év rég eltelt, ezért a hatóságok határozatai jogsértőek voltak, így a panasznak helyt adnak.44 Az alispán és a társulat tett még egy kísérletet a folyammérnöki hivatalnál újabb szakvélemény kérésére, de a jogerős ítélet után semmit sem tehettek. A nagy pénzügyi megterhelést jelentő bírósági ítélet után a belvízrendező társulatnak egy lehetősége maradt, hogy az engedélyokiratot megváltoztassák, erre azonban nem történt kísérlet. A szekszárdi Séd nagyobb záporoknál a 3,75 km2 vízgyűjtő területről 45 m3/sec víz zúdult alá, ami szurdokokat mosott ki a löszös talajon.45 A vízmosás megkötésére az első terveket még 1900-ban készítette el a Szekszárd-bátai Ármentesítő Társulat, ez alapján 1908-ig 11 fenékgát épült, amit azonban három egymást követő zápor elsodort. A következő terveket 1910-ben a székesfehérvári kultúrmérnöki hivatal dolgozta ki, de ezeket nem építették meg a háború miatt. 1926-ban Szekszárd város a halasztást nem tűrő munkákat megindította, mert a városon áthúzódó meder teljesen tönkrement. A nagy állami segítséggel, városi- és társulati forrásokból 1928-1933 között46 elkészült munka 662 ezer pengőbe került. A Werbőczy utcában gyaloghíd épült, 13 db gátat készítettek, a Szent László utcai hidat megerősítették, elkészítették a Pálé-gödör betorkollását, a Bálint-hidat és a bukógátat, a kisbödői betorkollást, a Nagy Sándor hidat, gátat és a Fejgát-surrantót.47 A szekszárdi gátak bukógát alakúak, oldalfalaikat a magas partfalba kötötték.48 De elmaradt a sík területen az árok végleges rendezése, ami állandó problémát jelentett továbbra is. 44 MNL TML Alisp. i. 5846/1936. Bothos Gyula tanácselnök, Magyar Közigazgatási Bíróság ítélete 45 MONTAUNO 1939. 95. p. 46 GAÁL 1996. 30. p 47 MONTAUNO 1939. 98. p. 48 BABOS 1958. 335. p. 390
