Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
V. Kápolnás Mária: Ármentesítés után II.
Hivatal. Molnár Sándor szerint teljesen téves a 1885. évi törvényre hivatkozni, az engedélyokiratot kell alapul venni, ami a folyammérnöki hivatal szakvéleményén és vízjogi törvényen alapult. Felhívta a figyelmet arra is, hogy nincsenek abban a helyzetben, hogy a hegyi birtokosok nélkül elvégezhessék a vadvízárkok rendben tartását.35 A budapesti folyammérnölci hivatal szerint „a csatornákba jutó iszap eltávolítási költségeihez való időleges hozzájárulás érdekeltsége és a hozzájárulási kulcs közérdekbe nem ütközik, jogos, méltányos és törvényes alapon álló’.’36 A vízjogi törvény 163. § alapján megállapították, hogy a kért összeg felét engedélyezik beszedni mindaddig, amíg a hegyi szakaszok szabályozása nem készül el. A szakvélemény alapján az alispáni hivatal valamennyi érdekeltnek kiküldte a tervet, mely szerint a hegyi érdekelt birtokosokat holdanként és évenként 30 korona ártéri hozzájárulásra köteleznek. Ekkor elindult a lavina, és minden érdekelt gazda és szervezet élénk tiltakozásba kezdett, fellebbeztek a határozat ellen: a Szekszárdi Kisgazdák Egyesülete, a városi mezőgazdasági bizottság, képviselő testületek, egyéni gazdák. Vendel István szekszárdi polgármester azt kérte, ha nekik ártéri hozzájárulást kell fizetni, akkor kötelezzék arra is az ármentesítő társulatot, hogy az összes szurdikban végezze el azokat a munkákat, amelyek megakadályozzák az iszapnak az ártérre jutását. Másrészt a város belterületén végig húzódó vízmosást, a hegyi zápor vizét levezető csatornákat is tartsák fenn, tisztogassák ki. Ezen felül az árterületen lévő összes olyan csatornát, ami a hegyi vizeket vezeti le, a társulat tisztítsa ki és tartsa karban.37 A helyszíni bejárást 1922. június 2-án tartották, mely alapján a bajai folyammérnöki hivatal készített egy határozati javaslatot az alispán számára. A belvízelvezető társulat jogot kapott arra, hogy az iszap eltávolítási költségeinek viseléséhez a hegyvidéki érdekeltségeket is bevonja. A hozzájárulás 1920. január 1-jétől kezdődik, visszamenőlegesen nem lehet kérni. A hegyi birtokosoknak a költségek felét kell fizetni, amit minden évben az előző kiadások alapján állapítanak meg. Az indoklás kitér arra, hogy a kisgazdák, a helyszíni tárgyaláson részt vevők tiltakozása ellenére így kellett dönteni, mert ez a törvényes és méltányos. A többi javaslatot - amit Vendel István terjesztett elő - elutasítják, mert semmi jogi alapja nincs.38 Az alispán a 21120/1923. sz. alatt adta ki a határozatot, ami ellen valamennyi hegyközség bírája és a Kisgazdák Egyesülete fellebbezést nyújtott be. Elismerték ugyan, hogy a hegyről lefutó záporok iszapolják el az árkokat, de ez ellen nem lehet tenni semmit, mert a víz lefelé folyik. Igyekeznek a pászták között iszapfogó gödröket ásni, a „derékutakon” azonban torlaszokat nem lehet emelni, mert azok a közlekedési utak. „Hogy mindezek dacára a zápor a hegyekről iszapot hord le, a gazdákat nem lehet kötelezni, mint hogy a tűzvész után sem lehet az első leégett ház tulajdonosát kártérítésre kötelezni azon a címen, hogy miért nem akadályozta meg a többi házak leégését.”39 Más-más, de hasonló indokkal minden hegyközség és Szekszárd város is fellebbezést nyújtott be, hivatkozva egy másik paragrafusra, hogy csak azok kötelezhetők a hozzájárulásra, akik abból hasznot húznak. A másodfokú határozatot szintén a bajai folyammérnöki hivatal készítette el, helyben hagyva az elsőfokú döntést, azzal, hogy a panaszosok tévesen értelmezték azt: ugyanis ha megkötnék a vizet, akkor nem lenne hordalék és nem kellene hozzájárulniuk a kiadásokhoz, ráadásul mulasztott a szekszárdi polgármester is, mert a vízmegkötési munkálatokat neki hivatalból már el kellett volna rendelni. A Tolnavármegyei Közigazgatási Bizottság 1762/1923. szám alatt ki is adta a II. fokú határozatot. A város és a hegyközségek ezután a közigazgatási bírósághoz fordultak jogorvoslatért, elsődleges indokul felhozva, hogy ne a legfőbb károsultak térítsék meg azt a munkadíjat, aminek a hasznát mások élvezik. A lehordott termőföld és a csatornák addig hasznavehetetlen területeket tettek a legjobb földekké, aminek a hasznát is a lapi földek tulajdonosai élvezik, nem a hegyi birtokosok, akinek föld35 MNL TML IX/565. Alisp. i. 5846/1936. Kultúrmérnöki Hivatal 851/921. SZBÁT i. 129/1921 36 MNL TML IX/565. Alisp. i. 5846/1936. Budapesti Folyammérnöki Hivatal 346/1921. 37 MNL TML Alisp. i. 5846/1936. Szekszárd város polgármesterétől 6568/921. 38 MNL TML Alisp. i. 5846/1936. M. Kir. Folyammérnöki Hivatal, Baja 247/1922. számhoz 39 MNL TML Alisp. i. 5846/1936. Szekszárdi Kisgazdák Egyesülete a Közigazgatási Bizottsághoz 388
