Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
V. Kápolnás Mária: Ármentesítés után II.
A HEGYI- ÉS SÍKI BIRTOKOSOK ÉRDEKELLENTÉTEI Az ellentétek forrása régebbi keletű és többrétegű. A filoxéra utáni szőlő újratelepítéskor a hegyoldalakat rigolírozták30 , új szőlőművelési technológiát vezettek be: kapálták, tisztán tartották a sorokat, nem vetettek köztest. így a frissen forgatott talajt egy-egy zápor könnyedén meghordta, le az ártérre. A társulatok eredetileg az árvíz szabályozására jöttek létre, a belvízzel nem foglalkoztak, nem voltak hajlandóak a hegyekről lejövő víz elvezetését, az árkok gondozását vállalni, mondván, ez az árokparti birtokosok kötelessége. A helyzet akkor változott meg, amikor a Szegzárd-bátai Védgát- társulatot a Földművelésügyi Minisztérium az 1897. évi 25.783. sz. rendeletében a vadpatakok elleni védekezésre is kötelezte, amivel azonnal jelentkezett az első nagy probléma, a vasút.31 1897-ben a szeg- zárd-bátaszéki helyi érdekű vasutat a legnagyobb takarékosság mellett építették meg, igen alacsony töltéssel és hidakkal, ami ellen az akkori társulat nem szólt, mert egyrészt nem érdekelte őket, másrészt nem is kifogásolhatták a hidak méretét, mert az építkezésnél meg sem keresték a társulatot. Száraz, aszályos években kevesebb volt a probléma, de záporos években a belvízrendszer karbantartásánál tetemes költséget jelentett a hegyről lejövő hordalék eltávolítása. Nemcsak az említett rendelet, hanem az árvíz- és belvízszabályozó társulattá átalakult szervezet 1899-ben kelt, alispán által kiadott engedélyokiratban is kötelezték őket a hegyi patakok ártéren belüli szabályozására és fenntartására. A hatóságokat pedig arra, hogy hegyi érdekeltségeket alakítsanak, melyek iszapoló gátakat és egyéb műtárgyakat építenek, hogy a hordalék síkra jutását megakadályozzák. Az árkok rendben tartásáért a hegyi birtokosoktól arányos tehervállalást is követelhettek, amíg a vízfogó műtárgyak el nem készülnek. De eltelt negyed század, mégsem alakult meg hegyi érdekeltség, nem készültek iszapfogó gátak, és iszapeltávolítás címén sem kapott a társulat semmiféle hozzájárulást, holott évente 6-7-szer annyit költöttek a 31 km hosszú vadvízárkokra, mint a 380 km belvízcsatorna fenntartására. Az ellentétek különösen akkor váltak élessé, amikor a háborús válság, megszállás, gyorsuló infláció miatt növekvő fenntartási költségek, a mezőgazdasági termelés nehézségei okán be nem fizetett ártéri adók miatt lassan működésképtelenné vált a belvízszabályozó társulat. A síki birtokosok nem akartak fizetni a vadvízárkok tisztításáért, nem akarták, hogy emiatt hitelt vegyenek fel a működéshez.32 Molnár Sándor, az új igazgató-főmérnök nagy lendülettel látott munkához: ő is tarthatatlannak vélte, hogy a társulat jövedelmének felét a Szekszárd határában lévő vadvíz (külvíz)33 árkok fenntartására fordítsák. 1921-ben az alispáni hivatalhoz benyújtott egy kérelmet, hogy a hegyi birtokosok érdekeltségei is járuljanak hozzá az iszapeltávolítás költségeihez.34 Indoklása szerint csak addig kell eltávolítaniuk az iszapot saját költségükre, amíg a völgyzáró gátakat, vízmegfogókat a hatóság által megállapított érdekeltségek el nem készítik. Mivel az ártéren belül a társulat elvégezte a munkákat, de a hegyi szakaszokon nem hajtották végre a mederrendezési munkálatokat, ezért jogukban áll hozzájárulást kérni a hegyi birtokosoktól, hiszen a csatornák fenntartása évről-évre egyre többe kerül. Ki is dolgozta, hogy melyik birtokos mennyivel járuljon a költségekhez 1918-1921-es évekre. Az alispán a beadványt továbbította a kultúrmérnöki hivatalnak Székesfehérvárra, akik megállapították, hogy az 1885. XXIII. te. szerint csak akkor kérhető hozzájárulás, ha értéknövekedés történik a bevonni szándékolt területeken, egyébként nem is ők a hatósági szakértők, hanem a Folyammérnöki 30 „Forgatás, rigolozás, rigolírozás: a szőlőtelepítést megelőző talajmunka. A szőlőnek szánt földet két ásónyomnyíra (kb. 60 cm) átforgatják úgy, hogy a humuszban gazdagfelső talajréteg a gyökerekhez kerüljön. A télidőben végzett nehéz munkát néhol a szőlőföld meg- szántásával helyettesítették. A fordítás a 19. században terjedt el, és a századfordulón a gyökeres oltványvesszőketforgatott földbe ültették el" Magyar Néprajzi Lexikon 1979. II. 206. p. 31 MNL TML IX/565. SZBÁT i.. Évi jelentés 1913-ról 32 MNL TML IX/565. SZBÁT i. Válaszmányi ü. jkv. 1922. május 24.1923. május 2. 33 „Külvíz: A magasabb fekvésű területeken keletkező víz, amely lefolyva növeli a mély fekvésű területeken a vízkárt. A külvíz elvezetése töltésekkel ellátott csatornában történik, hogy a mély ártér saját, káros vizét ne növelje.” http://www.kvte.hu/ksar/lex.htm 34 MNL TML IX/565. Alisp. i. 5846/1936. Engedélyokirat „Műszaki leírás azon érdekeltség hozzájárulási kulcs megállapításához, mely érdekeltség a szekszárdi és őcsényi hegyi vizeknek a társulat csatornáiba bejutó iszap eltávolítási költségeit viselni tartozik” 387
