Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság szabadidős tevékenységei a 19-20. században
alatt is nékie magát láttatni szabad nem lészen, kűlőmben mindenkor 12 pálcza ütésekkel fog bűntettetni: ha pedig ezen büntetések által sem fogja magát az korcsmázástól meg tartoztatni és valamelly excessusban találtatik azonnal az Attyának arra tett maga kötelezése szerént katonának fog adataim. ”134 A régi szőlőfajták egy része megmaradt a sárközi domboldalakon, az ott folytatott szőlőművelés az ókorba nyúlik vissza. A sárközi szőlőhegyeket a balkáni eredetű vörösborkultúra területéhez kapcsolja a kadarka szőlőfaj és a belőle készített vörösbor, mely a Szekszárdtól Bátáig terjedő szőlőhegy fő terménye. Népdalaik is gyakran emlegetik: Elmöntem én a tanyára, Ráléptem egy kadarkára. Kadarkáról, kadarkára, Fáj a szívem egy barnára. Szedik már a dinkát, kadarkát, Telik már a puttony, meg a kád. Szőlőt visz a legény a puttonyba, Eladja a javát suttyomban. Fehér szőlő nem lösz mindig kádárka, Én sem löszök a császár katonája. Inkább löszök zöld erdőnek betyárja, Mégsem löszök a császár katonája. Megszedjük a szőlőt nem sokára, Árván marad a tőke utána. Te is árván maradsz kis angyalom, Mert én nékem el kell tőled válnom. Kongatik már a kádakat, Hej, haj tik haza a lányokat, Már a szőlőt is megszödik, Hej, a lányokat haza küldik.135 Megvoltak azonban, különösen a decsi hegyen, a talán középkori magyar szőlőkultúrára visszavezethető régi fehérbor szőlőfajták és fehérbor készítési eljárások is . (Ez volt a decsi szagos.) - 1829- ben írták a sárközi falvak bortermeléséről: Sárpilis: „terem fehér és vörös bora, melyek közül a fehér tartósabb, és ha időben leszüretelik, jobb is.”136 Decs: „Fehér és veres borral bővölködik, s közüle a fehér tartósabb és kedveltebb ízű és illatú.”131 Őcsény: „Szőleje igen sok vagyon. A fekete bora szebb és tartósabb is, mint a fehér. Mind az által a fehér borai is szép színűek és kedves italúak, melyekkel nem ték őket. - MNL TML. C/37/1855. - „Foto Évi martius 5én Várdombrul Szénát hoztunk négy kotsival s az Ebesi kortsma előtt az Ország útba meg állottunk, mi pedig egy ital borra be mentünk tsak Janó Jánost hagytuk a kotsinál, allig ittuk meg borunkat Janó János kiáltozott, hogy mennénk hamar mivel a czigányok kik ott közel sátoroztak lopják a szénát erre minnyájan ki szaladtunk már akkor Janó János viaskodott a czigányokkal, mert a Szénát erővel el vinni akarták, s a mind Janó Jánost védelmeztük a cigány asszonyok kövekkel dobáltak bennünket, úgy hogy a bal karomat, és hátomat nagyon meg dobták, és ha nem jönnek segítségünkre Őtsényíek, miny- nyájunkat agyon vertek volna, mert még a gyerekek is a sátorbul oda jöttek és kövekkel bennünket dobáltak.” Ezután Sárközi Farkas és Péter agárdi oláh cigányokat megverték. - TMÖL. C/126/1857. - „Még a múlt 856. évi Mart. 18í szegzárdi vásár alkalmával édesatyám három lovai és kocsijaival elküldött Decsre Tot Pálhoz szénáért én tehát ott meg rakodva hazafelé jöttem Ötsényi faluban a Kotsma élőt lovaimat pihentetni megállottám, magam pedig egy ital borra be mentem, azon idő alatt még bent voltam két lovamrul a hám elveszett, és midőn ki jöttem láttam hogy nints hámom kéntelen voltam Szabó Mihályhoz menni az nap ott háltam és másnap oda adta a hámját hogy haza jöhessek’.’ - MNL TML. C/118/1857. 134 Decsi közs. prot. - 1802. jan. 20. 135 BALÁZS KOVÁCS-KOVÁCS 2009, 217. 136 CSERNA-KACZIÁN 1986, 211. 137 CSERNA-KACZIÁN 1986, 68. 350
