Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság szabadidős tevékenységei a 19-20. században
kölcsi indítékai is. Ennek a szigorú értékrendszernek nem mindenki tudott megfelelni, nem mindenki tudta emberi gyengeségeit legyőzni.117 A közösség által kialakított individuális erkölcskódex legfőbb parancsa a szorgalom volt. A faluközösségi értékmérőnek megfelelően, a közösségi szokások, hagyományok figyelembevételével értékrendbe sorolta az egyes személyeket. Az értékrend, amely szerint a közösség kategorizált, rendkívül összetett, bonyolult mérőrendszer volt. Összetettségében magába foglalta az élet minden területén ható értékrendek sokaságát. Ennek a szigorú értékrendnek nem mindenki tudott megfelelni, nem mindenki tudta emberi gyengeségeit legyőzni. így a hanyag munkavégzés általában együtt járt egy másik alapvető erény, a józanság ellentétével, a részegeskedéssel. A józanság ótestamentumi erénye mélyen benne gyökerezett a paraszti gondolkodásban. A részegséget nagy szerencsétlenségnek tartották, olyan szenvedélynek, mely romlásba taszíthatta nemcsak a részegeskedőt, hanem családját is. A részeges ember megbízhatatlan, dolog- és templomkerülő, káromkodó, pazarló is, tehát olyan bűn, amely a törvénysértések egész sorát idézi elő. A részeges ember a közösség számára elveszett, teljes mértékben kiérdemelte a közösség megvetését. Sőt még utódaira is kihatott a lenézés, s még halálában is megmutatkozott, hisz dísztelen, pap, harangozás, búcsúztatás nélküli ún. szamártemetést kapott a hagyományos temetési szertartás helyett. A decsi református egyház anyakönyve szerint 1774. március 23-án így temették Posgai Andrást, ki „gyakorlott Részegségében a vízbe holt”. Több hasonló esetet örökített meg a decsi községi és a pilisi egyházi jegyzőkönyv is. A decsi Ádés Pálné panaszt tett 1845. július 6-án a községi tanács előtt arról, hogy férje naponként a „kotsmákban dévajkodik, a dolog helett részegeskedésnek adván magát ugyannyira hogy már eddig is mint egy 50 forint tartozásai volnának a Detsi Kotsmákba, - és tsak szölleje termésére bízna”, melyet ő és fia, költséggel és sok munkával művelnek, és a férje ebből akarja kifizetni adósságait. Azt kéri, hogy munkájukért ők is részesedhessenek a szőlő hasznából. Annál is inkább, mivel már Gol- perger Ferenc és Bárdos Illés kocsmárosoknak megtiltotta a tanács, hogy hitelben bort, vagy egyéb italt „Ádés Pál pazarlónak” adjanak. A tanács döntése szerint a termés fele az asszonyt és a fiút illeti, a másik feléből pedig az adósságot kell törleszteni.118 A részegeskedő ember a köz számára sem tudott hasznos tevékenységet végezni, ezért ha valakiről kiderült, hogy iszákos, közhivatalát vesztette, vagy már eleve ellentmondtak megválasztásának a józan életű lakosok. Ez történt Pilisen Alsó Asztalos István másod évi presbiter esetében: „Minthogy a múlt esztendei Canonica Visitatiora is részegen jelent meg és a helybeli prédikátort Nagyságos Fő Tisztelendő Urnák - bölcs Mózesnek nevezte és azolta is az Ekklésiában nem kötelességét tette, hanem csak a sok zűrzavart csinálta az egész Elöljáróság meg egyezésével ezen tisztes Hivatalból vettessen ki. ”119 Az elöljárók nem minden esetben voltak ilyen következetesek, a hivatalból való letétel nem mindig történt meg, főleg ha nem egyházi, hanem világi elöljárókról volt szó. A pilisi lelkész jegyezte fel, hogy 1840. év „Husvétja első napján a Communionak (úrvacsora osztás) vége lévén Balázs Péter Biró, Asztalos Ferencz (az alsó) helység gazdája a Templomban asztalt felszedni segíteni vissza mentek és a Szent Poharakat egymásra köszöngetve ittak a meg maradt borból. Szép vallásos érzés! Az utódoknak jó lesz tudni, hogy a Pilisi Ekklésia erkölcsileg hogyan áll."120 117 BALÁZS KOVÁCS 1996, 302-303. 118 Decs közs. prot. - 1845. július 6. - „Dózsa István a Kotsmába Takács Mihállyal bizonyos Földek eránt 65fk. meg alkudván noha Takács maga szabad akarattya szerént azulta a Szántóföldet mind az által jobb észre jővén külömbféle képpen forgatta szavát, és ugyan tsak meg bánván tselekedetét a földeket nem engedi az meg vevőnek. Minthogy pedig borozás közbe esett a dolog duppla áldomás adás oppo- náltatott Takácsnak’.’ - Alsónyék községi protokollum - 1789. március 16. - „Kis Rátz János a káromkodásáért, uczán Udvarán részeg fővel való pipázásáért és a maga cselédjeinek ok nélkül való húzása vonásáért, minthogy önként maga feljött a Hellység házához meg es- mervén vétkeit, ezért irgalmassan csak 8 Pálczával büntettetett’.’ - Decs közs. prot. - 1800. augusztus 3. - „Őtsényi Kováts Mihály felesége Lukátsi Erzsébet panasza: Attya Lukátsi János és annak István fija az általok nem szerzett, hanem még Ősiről maradott gazdaság és szö- löbéli Javakat Annyira el tékozlani s kortsmákba bé inni szokták, hogy utob koldus botra kéntelenek volnának, különössen Attya ezen tékozlás, miatt jutni, minekutánna már az Ősi Atyai házat el tserelte, vonos és minden rideg marhája úgy az Ősi szöllöt és 500ft-on el adván s abból tsak 100frt-on vásárolt másikat, a többi pénzt elpredálván Kortsmákra hordatták..’.’ - Decs közs. prot. - 1838. máj. 20. 119 BALÁZS KOVÁCS 1994, 68. 120 BALÁZS KOVÁCS 1994, 68. 346
