Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság szabadidős tevékenységei a 19-20. században
legű kapcsolat volt. A patrónus rendelkezett, a zenész pedig messzemenően alkalmazkodott, és kiszolgált. Cserében - ha arra érdemesnek tartották - bőkezűen támogatták, és büszkék is voltak rá. A magyar tánchoz magyar zenekíséret dukált, még külföldön is.110 Czinka Pannának, az első magyar cigányprímásnak négy-, Biharinak általában öttagú vonóscimbalmos együttese volt. A legnagyobb a kezdeti időben a tíztagú együttes, amiről tudunk. Az 1830- as években a hat- és héttagú együttesek terjedtek el. A hattagú együttes hangszerei: három hegedű (ebből egy prím, feltehetőleg egy másodprím, egy kontra), egy gordonka (ebben az időben még főleg bőgő szerepben), egy klarinét, egy cimbalom.111 1829-ben Egyed Antal kérdőívére beérkezett válaszok bizonyítják, hogy a paraszti életben milyen nagy szerepe volt a táncnak és a muzsikának, az ifjúság életében szinte kizárólagos mulatozási alkalom volt. Ritka az a település, melynek jegyzője ne jegyezte volna fel válaszában az ünnepi tánc és muzsika alkalmakat, legyen az magyar, vagy német nemzetiségű település. Ezen összeírás szerint a településeken éltek cigányok, akik zenéléssel foglalkoztak. Elsősorban a magyar nemzetiségű falvakban találjuk őket, hisz itt a magyar családoktól élelmiszert kaptak, ház körüli segítségüket honorálták kisebb nagyobb ajándékokkal, sőt azt is mondhatjuk, mint pl. a sárközi falvakban, hogy szinte minden törzsökös magyar családnak volt egy cigány családja, akik bejártak hozzájuk, segítettek a ház körül: meszeltek, tapasztottak, mostak stb. és ezért cserébe élelmiszert, használt ruhát kaptak. A tánc és muzsika szerepét a peres iratok is megerősítik. A tánc és a muzsika, a szórakozás megjelenését a vendéglátóhelyeken nem mindenki nézte jó szemmel. Peres iratokból tudjuk, hogy pl. a dunaföldvári kávéházban 1852-ben táncművész dolgozott.112 1854-ben a szekszárdi segédszolgabíró támogató felterjesztést nyújtott be a megyehatósághoz a városban lévő cigányzenekar működési engedélyének ügyében. „Banyák Ignác zenész mellékelt kérvényét, melyben működési engedélyt kér a maga, valamint Babits József, Banyák Ferenc, Babits János, Kulats Antal, Korodi János, Balogh Péter és Horváth István számára, akik a kérelmező vezetésével egy társaságot képeznek, azzal az észrevétellel van szerencsém előterjeszteni, hogy nevezettek cigány származásúak, már hosszú évek óta muzsikálásból, mint gyermekkorukban tanult művészetből itt helyben élnek, és a foglalkozásban elért nem jelentéktelen előmenetelük következtében „Náci banda” néven általánosan ismertek és kedveltek....mivel fennállásuk hosszú ideje alatt mindvégig kifogástalanul viselkedtek, erkölcsi és politikai tekintetben semmi akadály ellenük nem ismeretes, tevékenységük űzéséhez pedig sokat kell utazniok a környéken, mivel magánszemélyek gyakran hívják őket’.’ Meg is kapták a kért engedélyt.113 A decsi kocsmai muzsikálás rendezésére 1862-ben került sor. A községi bíró, Balás István írta a főszolgabíróhoz: „Azon panasz - melly az Uradalmi Kotsmába való múzsikálás, soha betiltva nem volt, csak ollyan utasítás adatott a Muzsikásoknak, mivel két banda edgyik jobb, a másik roszszabb van a faluba, hogy felváltva muzsikáljanek, úgy hogy, ha a jobb banda egyik vasárnap az uradalmi kotsmába muzsikál, másik vasárnap a Helységében mennyen muzsikálni; hasonlóúl a roszszabb banda is akképp cselekedjen; - és még ezen szabály mellett is, nem muzsikált a jobbik banda, Szt Mihály naptól fogva többet háromszornál a Község kotsmájába és ez a Helység kocsmájába háromszori muzsikállása a jobbik bandát akarná a maga kocsmájába alkalmazni, és az általunk tett szabályt azért keresztelte betiltásnak; - pedig hiszem, mi községbeliek adunk a kérdésbe forgo muzsikusoknak Lakhelyet mi tartyuk őket egész éven át, kenyérrel, zsiradékkal, s tüzelővel, naponként házunknál meg keresvén bennünket; ha tehátfélév alatt 3szor községi kocsmánkba őket muzsikállásra felhívtuk, nem neheztelheti a kotsmabérlő, akkor a midőn ő meg, az egész évi időszakba muzsikáltathat velők a maga Kocsmájába folytonossan. ”114 110 SÁROSI 2004, 9-12. 111 SÁROSI 2004, 16. 112 MNL TML. Megyehatóság iratai Dunaföldvár 1197/1852. 113 K. BALOG 1985. 97. 114 MNL TML. A szekszárdi járás főszolgabírójának iratai 859/1863., 1530/1863. 344
