Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság szabadidős tevékenységei a 19-20. században
5.2.4 Bandázás A 19-20. század fordulója óta a bandázás, a bál, a különféle mulatságok kiszorították a játszót. A bandázás az egy korosztályhoz tartozó fiatalok csoportos szórakozását jelentette. Már az iskoláskor előtt megkezdték, egy-egy ügyesebb fiú vezetésével játszogattak fiúk, lányok naphosszat. Az iskolában a fiúk, lányok bandája különvált, általában osztályonként alakították meg. Nyolc-tíz gyermek tartozott egy-egy csoportba. Tanítás után, esténként játszottak együtt, a fiúbandának volt vezetője, a leányokénak nem. Időnként a fiúbandák össze is csaptak egymással, verekedtek az elsőbbség, a tekintély megszerzése érdekében. A lányok nyáron vasárnap délután, illetve este és télen hétköznap és vasárnap egyaránt ösz- szejártak, nyáron beszélgetni, télen fonóba. A bandák szervezésében komoly szerepet játszott a társadalmi hierarchia: külön bandája volt a vagyonos, törzsökös sárközieknek és külön a „jöttéknek”.115 Vasárnap délutánonként a lányok bandákban sétáltak végig a falun. Valahol letelepedtek, és a legények érkezése után kezdődött a játék, a tánc, az udvarlás. Itt is elkülönültek egymástól a szegények és gazdagok: a módosabbak bandái 13-16, a szegényebbekéi 15-20 éves lányokból állott. (A pártában maradt nagylányok szégyelltek bandázni.) A régi leánybandáknak nagy jelentősége volt a fiatalság társas életében. Ők tartották fenn a fonóházat, s a hozzájuk szegődő többnyire 2-3 évvel idősebb fiúkkal együtt ők képezték azokat a kis sejteket, melyeken belül az ifjúság közös munkája és szórakozása végbement.116 A bandákba tömörült leányok egymásközti szórakozására jobbára vasárnap nyílott alkalom. A második istentisztelet után a meleg évszakokban összejöttek egy-egy kapu előtt, daloltak, táncoltak, játszottak. Kedvelték a lab- dázást, meg a „Hátulsó pár előre fuss”-1. A leánycimboraság addig állt fenn, amíg egyik-másik férjhez nem ment a bandából. Akkor már azután a többi is igyekezett férjhez menni. 5.2.5. Kocsmázás A sárközi férfiak legkedveltebb időtöltésének a kocsmában és csapszékekben való üldögélés és az ezzel együtt járó alkoholfogyasztás számított. A falusi önkormányzatnak önmagában a kocsmázás ellen, amely élénkítette a forgalmat, nem volt kifogása, de megszabta, illetve igyekezett megszabni a kocsmában eltöltött időt, és megpróbálta korlátozni - főleg az esti órákban - a hangoskodást, duhajkodást. A vendéglők bezárását egységesen este 10 órában határozták meg, gyakran túllépték ezt az időt, ez szigorú büntetést vont maga után. Ekkor a vendégeknek csendben távozniuk kellett, a vendéglőt be kellett zárni, az utcai járókelőknek ezután már nem lehetett italt eladni. Éjjel tilos volt az utcán járni, megzavarni az éjszakai csendet. A valóság azonban egészen más volt, mint az előírás, a községi tanácsnak gyakran kellett újabb és újabb határozatokat kibocsátani, amelyekben ismételten megtiltották a záróra utáni kocsmázást. A rendelkezések azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, a polgárok továbbra is ott üldögéltek a kocsmákban, persze záróra után is, és nemcsak ettek-ittak, hanem kártya- és kockajátékkal szórakoztak, hegedűzenét hallgattak, énekeltek, táncoltak, vagy csak hangoskodtak, de találunk adatot táblajátékokra, például a dámára vagy sakkra is. Nemcsak a söntésben folyt a játék, hanem a szomszédos helyiségekben is. Pénzben tilos volt játszani és tilos volt a hamis játék is, akit tetten értek, szigorúan megbüntették. A szórakozás persze nem egyszer veszekedésbe torkollott, és gyakran verekedéssel és komoly sérülésekkel végződött. Sokszor még az éjszakai csendet sem tartották be, a kocsmából részegen, hangoskodva indultak haza, zenével, énekléssel, ordítozással felverve a falvak nyugalmát, sőt útközben mindenféle kihágásokat is elkövettek. A záróra figyelmem kívül hagyásával együtt járt a csendháborítás, az ének, a tánc, és a fenti kihágásokon túl olykor tiltott lövöldözésre is sor került. Az ilyen szabados viselkedés, úgy látszik, mind gyakrabban fordult elő, nem egyszer még a zenészeket is megbírságolták. A protestáns paraszti értékrend egyik jellemző területe a munkaerkölcs. Lényege, hogy szorgalmasan kell dolgozni. A munkaerkölcsöt a paraszti létfeltételek határozták meg, de voltak valláser115 KOVÁCS 1942, 30. 116 RUITZ 1965, 578. 345
